//Rishi//
*Az ember fiú először úgy tűnik nem tudja miről van szó. Ez még nem is lepi meg, a rövid életűeket könnyen megmozgatják az egyszerű dolgok. Azt már inkább furcsállja, hogy a másik végül csalódottan és fintorogva fordul el az említett domborulatok irányából. Ha valami akkor ez számára nem megszokott, főleg a férfinéptől nem.*
-Csak azért mondod, mert neked még nem volt ilyened. *Úgy érti, használtra, de persze Rishi értheti ahogy akarja. Ő a maga részéről még egyszer megbámulja a lányt ahogy sürög, forog aztán mikor már az ő gyümölcstálára kerül a sor akkor már inkább közömbösen néz egy üveg piát a bárpult mögött. Elf szemével próbálja kilesni mi lehet annak az évjárata, de bizony hunyorognia kell a beltéri gyertyák fénye közt.*
-Az meglehet, de gondolom nem én vagyok az egyetlen versenyző. *Direkt fogalmaz úgy, hogy mikor a pincérnő a közelükbe ér ne érthesse, hogy róla folyik a szócséplés. Nyilvánvaló, hogy a pincérnőknek van egyfajta bája, hisz aki velük összejön az az egész fogadónéppel szemben győzött egy nő kegyeiért. Még akkor is ha erre a kihívásra maga a lány hívta fel a figyelmet.*
-Áh, *Színlel egyfajta meglepődést mikor végre meghozzák neki a kész tálat.* -Köszönöm kedves. *Mondja, félig feláll, olyan mosolyt mutat amilyet bármilyen kujon megirigyelhetne és úgy veszi át a gyümölcstálat, hogy mintegy véletlenségből az ő és a pincérnő keze összeérjen, miközben egyszer sem fordul a már említett formák irányába.
Persze a mosoly rögtön számítóba vált mikor a lány már elfele megy és akkor a tekintete is lejjebb ereszkedik, de ezt a játékot nyilván nem ő űzi egyedül.*
-Ha könnyíteni akarsz a szíveden, csak nyugodtan. Látom, hogy valamiért savanyú nálad a szőlő, én meg imádom az életszagú tragédiákat. *Neveti el magát halkan, és villájával elkezdi eszegetni a vacsorának szánt tálkát. Asztaltársával ellentétben a kései órákon sosem eszik sokat. Talán még némi bort kéne rendelnie, ha egyszer már idebent van a városban. Egy darabig megint nem lesz rá lehetősége.*