//Második szál//
//Zaratinate Roentra//
*Nos igen, az ismertség alatt olyasmi ért, hogy személyesen, bólint is a kérdésre. Alapvetően néhány nevet várt volna, mivel így nem sokkal jutott előrébb, de jobb híján úgy dönt, messze nem éri meg neki a fáradtságot. Azt nem igazán tudja osztani, mint véleményt, hogy az árusok döntő többsége férfi lenne, mi több, kevés nőt látni a szakmában, legfeljebb azzal a kiegészítéssel, hogy felsőbb körökben. Ez még mindig erős túlzás, de már kicsivel elfogadhatóbb, mert a köznapi árusok között egyáltalán nem figyelhető meg ilyesfajta rendszer. Talán ha ő is úgy mászkálna például a piacon, mint egy átlagember, akkor jobban értené? Talán ők több férfit látnak, illetőleg alig látnak nőt? Nem tartja kizártnak, bár nem tudja értelmezni a különbséget ebből a szempontból egy laikus, és egy kereskedő szakmán belüli lény szeme között.
Minthogy a nevekről lemond - majd megismeri a szakmán belül, akit meg kell, a többiek úgysem érdemes tudni a nevét -, végre feltárulkozhatnak előtte a zenész, mint szakma titkai. Szóval manapság már ilyen is létezik. Őszintén nem tud igazán meglepődni, a fogadók elterjedtek, melyek az étel és ital szükségletén alapulnak, a bordélyok elterjedtek, melyek a testi vágyakat veszik megélhetésük kulcsának, miért ne terjedhetne el a zenészség is? Még a szó is értelmetlenül hangzik. Számított visszakérdezésre, hogy ő nem érzi-e kiszolgáltatva magát, és arra kicsit nehezebb is lett volna válaszolnia, hiszen bizonyos mértékben mindenki függ a köztől, így ő is. Ellenben a következő szavakra a reflektálás magától értetődő:*
- Nem, azért vesznek tőlem, mert olcsóbban megkapják, mint bárkitől a városban. Száz arany helyett kilencvenért, ha úgy tetszik. Spórolnak tíz aranyat, kézzel fogható hasznuk lesz belőle. Ennek semmilyen formában nincs köze egy olyan megfoghatatlan dologhoz, mint a zene, ami pusztán múló élvezeti célokat szolgálhat.
*Amikor más "szolgáltatások" kerülnek szóba, kis híján megemlíti, hogy fejben ő maga is az utcalányokkal hozta összefüggésbe, nem is igazán udvariasságból nyeli vissza, ahhoz nem igazán ért. Simán nem jut szóhoz, mire pedig igen, addigra már lényegtelennek gondolja. Megerősítve érzi ugyan magát, de ennek felesleges volna hangot adni ily későn.*
- Egy utcazenészt akkor is hallgathatsz, ha más fizetett neki, te épp csak arra jársz. Mellesleg kőbe vésett bérezésük sincsen, innentől kezdve pedig minden apró arany, amit adsz nekik, a személyes jóindulatodon múlik. Én nem szimpatizálok egy utcai mutatványoscsoporttal sem, éppen ezért még sosem adtam ilyeneknek semmit. Az én jóindulatom erősen korlátos, és rájuk már nem terjed ki. Emellett nem érzem megalapozottnak, hogy a zene létszükséglet lenne, élő ellenpéldájaként a teóriának felhoznám magamat, remekül megvagyok zene nélkül. Az pedig, hogy neked is hasznod származik abból, hogy aranyat adsz a zenélő koldusnak, mert esetleg örömmel hallgatod, még továbbra sem zárja ki, hogy ne jóindulatból adj neki. Ellenben ha a művész nem kapja meg a hallgatóság jóindulatát, meglepő volna, ha bárki pénzt szórna neki, hiszen sem kényszer, sem kötelességtudat nem lehet a háttérben. Adhatják még neki szánalomból, amit te nem is olyan rég többször megfontolt módon összekevertél a jóindulattal, de arra sem fogadnék. Lássuk be, minden itt felsorakoztatott érv alapján - habár nem is kapcsolódnak olyan szorosan - úgy látom, hogy az utcazenész kizárólag jóindulatból kapja, amit kap.
*Eztán persze rátérhetnek a hivatásos zenészek témájára, ez viszont már egy olyan szélső területe a világnak, amiről a tündér nem igazán akart tudni. Hihetetlen, hová fajulnak manapság azon költekezések, amelyek röviden csak úri murinak nevezhetőek.*
- Értem *jegyzi meg épp oly közönyös hangon, mint eddig bármit* Elvégre a gazdagok a művészetek minden formájáért hajlandóak nevetséges összegeket kidobni, talán meglepő is volna, ha épp a zene lenne az, ami kivételt képez ez alól. Szobrok, festmények, ruhák... Meglepő, mit tesz a lényekkel, ha túl sok pénzük van, és nincs igazán mire költeni. Bár a magam részéről fenntartom, hogy egyik ilyen dologra sem adnék ki pénzt ezek közül. Kivéve persze, ha nem megrendelés miatt teszem, és még aznap továbbadom némi haszonnal. Bár ez ugyebár megint csak nem lehetséges a zenével.
*Hihetetlen, hogy ez a dolog minden irányból nézve piszok rossz üzleti alapnak ígérkezik. Hacsak nem használja fel legendásan jó alkudozási képességét arra, hogy rábeszéljen egy művészt egy olcsóbb előadásra, és a rés egy részét megkapja a megbízótól profitként, akkor semmit nem tud kezdeni ezzel a vonallal, így pedig meglehetősen rossz közös témának ígérkezik.*