*A kezdet nehézségeket leküzdve egészen belemerülnek a szagok és illatok kérdésébe. *
- Azt hiszem értem.* Nem esik nehezére elképzelni a dolgot, hiszen néhány illat már őt is tudja zavarni, ami más embereket még nem.*
- Bár a magam részéről az istálló illatával semmi bajom, de néhány illatszer engem is mellbe vág! *Mosolyog egyetértően. Majd a tüsszentéstől kicsit megrezzen.*
- Egészségére.*Hiába említette a másik, elvégre egy ekkora testhez, erőteljes tüsszentés dukál, különben meglehetősen vicces lenne az összkép, még így látatlanba is, s tény, valahol a kendő is az lenne, s erre azért már ő is felnevet, pontosabban a gondolatra, ami a fejében fészkel.*
- Tudok ám egy remek módszert az illatok teljes kizárására is.*kezdi huncut mosollyal.*
- Nem is kell hozzá más, csupán kiadós megfázás! * Derül tovább, ahogy arra gondol, hogy hányszor nehezítette meg életét az illatok hiánya. S bár a beszélgetés kellemes a másik sem bizalmasodik még, s ez jól is van így.*
- Ó, nem i azért mondtam, nem kérnék ilyesmit, éppen csak próbálom elképzelni Önt. *Pontosít menten, mielőtt még nagyobb félreértés kerekedne a dologból, bár erre már az ajtón belül kerül sor, s eddigre a tegezés is szóba kerül. Na igen, az illem ugyan ő a hölgy, de pusztán hang alapján mindig nehezebb megállapítani milyen idős lélekkel sodorta is össze a lét, ha nem teljesen lehetetlen. Érték már meglepetések ezen a téren.*
- Nem, bánom, de ez esetben bőven beérem a Nió megszólítással is.* Mosolyog partnerére, miközben az már az asztalok között vezeti. Itt azért érezhetően óvatosabban mozog a lányka, hiszen vezetés ide vagy oda, így is könnyű nekikoccanni valaminek vagy valakinek. Az pedig nem tartozik a világ legkellemesebb dolgai közé, még ha olykor érdekes dolgok sülnek is ki belőle, de ha minden igaz, ma estére már megvan a társasága, akivel sikeresen meg is érkeznek egy asztalhoz.
- * Köszönöm. *Áll először egészen közel a székhez, hogy megállapítsa milyen magas. Akit értek már ilyen téren meglepetések, bizony inkább óvatos. Néhány pillanatig, csendben van és csak a hangokra, meg az illatokra figyel. A beszédből, mocorgásból, étkezésből, léptekből, s egyebekből összefonódó zsibongás, kiegészülve a különféle illatokkal, forgalmas estéről tanúskodik. Mindeközben pedig egyik kezét végighúzza az asztal szélén, így annak is tudatába kerül, hogy egy kerek asztallappal van dolga, minek ívéből ítélve többen is kényelmesen elférnének. Így kezdi felmérni a helyet, hol ha pár napot eltölt remekül fog maga is boldogulni. Amennyiben nem áll tovább *
- Ön, illetve Te hogy boldogulsz az olvasással? Meg kell valljam, az étlapokkal és ajánlásokkal ritkán jövök ki jól, hacsak nem szóban érkeznek. *Töri meg ő a hallgatást, egy széles mosoly kíséretén, hiszen ha a felelet nemleges, akkor majd a fogadós segítségét kéri.*
- Valami egyszerűbb harapnivalónak örülnék.* Az italok egyelőre nem érdeklik, hiszen víz, mindenhol van *