//Quantall Ackumien Galanodel//
*A férfit nem nyűgözi le az ajánlat, ami egyébként nem is meglepő, valóban úgy van, ahogy mondja. Az "ingyen" szót láthatóan a mondat rossz felébe értette, hiszen az arra vonatkozott, hogy a férfi ellenérték nélkül adja a nőnek a könyvet, nem pedig ingyenes alapanyagokat kap a másolat elkészítéséhez. Hivatkozhatna a kisebb tételnél előkerülő nagyobb egységárakra, de feleslegesnek érzi, mivel a sötételf valószínűleg maga is tudja dönteni, megéri-e ez neki. Mellesleg a válaszából egy lényeges dolog azért kiderül.*
- Akkor hadd mondjam el, mi járt a fejemben, mikor ezt az ajánlatot megtettem. Őszintén arra gondoltam, hogy önnek még fogalma sincs arról, kiknek szeretné odaajándékozni ezeket a könyveket, hiszen nem előre meghatározott másolat elkészítéséhez elegendő alapanyagot kért, hanem "amennyit csak lehet" alapon érkezett ide. Persze ez még magában foglalta azt, hogy esetleg egy tucat példányt el tudna ajándékozni, viszont csak ennyi pénze van. Így arra gondoltam, megteszem ezt az ajánlatot, és majd kiderül - ez nem mellesleg meg is történt. Nem azt a választ kaptam, hogy lehetetlen, mivel pontosan meg van határozva, kik kapják az első négy másolatot, helyette ön elgondolkozott azon, hogy ez így megéri-e. Tehát van legalább egy példány a négyből, aminek még nincs meghatározott gazdája, de persze javítson ki, ha tévednék, akkor a továbbiaknak sincs értelme.
*Ha a férfi nem kíváncsi a maradékra, akkor ezen a ponton az előbbiekben mondottak szerint leintheti, és véglegesíthetik a rendelést négy könyvre, négy üveg tintára, és négy írótollra négyszáz aranyért. Amennyiben viszont nem így történik, úgy a tündér befejezi a mondandóját.*
- Azt ígértem, elmondom, mi járt a fejemben. A következő volt a gondolat: az ön célja másolatok gyártása, amiket továbbad fontos személyeknek, információs gócpontoknak, olyanoknak, akiktől megfelelően sok helyre eljuthat a könyv tartalma, emellett még nem biztos minden másolat jövendőbeli gazdájában. Én magam a város elismert kereskedője vagyok, a nevemet szinte mindenki ismeri hallomásból, így vettem a bátorságot, hogy önként jelentkezzek erre a pozícióra annak reményében, hogy megfelelőnek tart arra, hogy az ügye mellett ténykedjek. Így ön eléri a célját, készít négy másolatot, továbbadja ezeket olyan személyeknek, akiktől még tovább juthat az információ, viszont négyszáz helyett pusztán háromszázötven aranyért, és azért, hogy én lehessek az egyik a négyből, akik terjesztik a tudást. Ez így ebben a formában is olyan értelmetlennek hangzik, mint a korábbi teóriája, miszerint simán felszámolok ötven aranyat a semmire? Nem szándékozom elégetni a másolatot, amint a kezembe kerül, innentől kezdve pedig ön nyer azon, hogy hozzám kerül, nemde?
*Ha a férfi a pénzért csinálná, vagy bármilyen önös érdektől vezérelve, akkor nyilván veszteség volna számára egy ingyen példányt adni valakinek. De ő így is, úgy is négy példányt el fog ajándékozni, és talán ebből néhánynak még nincs meghatározott gazdája, ebben az esetben egy közismert kereskedő mennyiben rosszabb, mint egy sötételf nemesi család matrónája?*