//Második szál//
*Ó, ha tudná, hogy személyes azzal a harcossal italozgat, ki megszabadította becstelen áruló nagybátyjától biztosan elégedetten veregetné hátba. De talán jobb nem rontani a kellemes perceket a gyász elkeserítő emlékeivel.
Meg amúgy is, újabb bókot zsebelhet be a szöszkétől.*
-Itt-ott. Panasz még nem volt.
*Reagálja le önön vastagságát szerényen, ennyi, ismét újabb problémát kell orvosoljanak, ők, a hős férfiak.
Nae elinog a borával, és feledi a pulton az előzőleg már kikért töményt. Így mint jó csatlósok, hű kísérők vihetik utána Ryzék. Négy kéz, öt pohárkára, de megoldja, korsóját balba, még két pálinkás pohárkát jobbjába kapva indul a szőkeség után, Aldhoz intézve szavait.*
-A nyugalomról szerintem lemondhatunk.
*Az asztal felé pillantva, látva a nő produkcióját sóhajt nagyot.*
-Hacsak nem alszik be fél percen belül, hányás nélkül. Komolyan, már megfektetni sincs gusztusom.
*Csóválja fejét, úgy mintha erre máskülönben minden esélye meg lett volna.*
-Mindig ilyen kapkodós?
*Vár választ, miközben elérik az asztal, és teszi a töményt Nae elé.*
-Kisasszony, az itala.
*Hajol meg derékból, mint a legjólneveltebb inas.*
-Wegtoreni kétszáz éves, nemes réz lepárlók, aranylóan gyöngyöző remeke, szűz leányok keze által válogatott barackok finom aromájával, mely tökéletesen illik kegyed hamvas szépségéhez, és rózsás pírt kölcsönöz majd éteri gyönyörűségű arcának.
*Dobja le magát egy székre, majd folytatja, immár kerülve a terjengősséget, alakoskodást.*
-Persze valószínűbb, hogy ócska pancsolt törköly, amitől öklendezve fogod végigrókázni a ruhánkat.
*Kacsint a lányra vigyorogva, és nyújtja saját kupicáját Ald felé koccintásra.*
-Kedvemre való fickó vagy, igyunk hát a testvériségre. Abból is a legnemesebbre.
*A kocsmabunyóval egyelőre nem törődik, előbb derüljön ki Nae képes-e megállni a lábán, vagy kidől fél pillant múlva.*
-Hozzuk be a csibét!
*Utal arra, hogy időszerű lenne felzárkózni az elf mellé részegségben. Vagy legalább megközelíteni a szintjét. Így ha koccantak a poharat hajtja le máris a szeszt, hogy azt követve gyötrődjön kicsit, köhögve, krákogva, könnybe lábadt szemekkel.*