Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 616 (12301. - 12320. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
12320. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-01 12:10:07
Üzenet elküldve: 2018-04-01 12:10:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok- Az egyenlőség napja//
//Pycta, Umon, Sheldat//
*Érdeklődve kapja fel fejét egy fuvallatra, de bizonyára csak valaki bejött az ajtón, mondjuk azon csodálkozik, hogy ezt nem veszi észre. Magában megvonva vállát, Sheldatot nézi.*
~ Zsoldos és testőr. ~ *Tökéletes párosítás, már, ami egy erődbe esetleg szükséges lehet. A kovács mesterség is hasznukra válhat, így Umonban sincs kétség afelől, hogy a férfi hasznos tagja lehet a vadvédi társadalomnak, így immár egy halvány mosolyt is megenged magának a férfi felé.*
- Ugyan csilingelő aranyaink nincsenek, ellenben egy elég színes csaptunk van, amit máshol bizony nem biztos, hogy ilyen mennyiségben találsz. *mondja, majd Pyctára mosolyog. Azonban a mosoly arcára fagy, stigmái érdeklődve kúsznak előre az arcára. Valami történt az elffel. Korábbi kisugárzása megszűnőben, és az a valami... Össze is zavarodik hirtelen, bár Pyctát éri a varázs, közvetve rá is kihatással van, zavart mosollyal tekint Sheldatra, vajon ő észreveszi e a változást?*
- Khm... Pycta. *Szólítja meg az elfet, s közben leplezett mozdulattal vakarja meg saját homlokát, pont középütt, hátha az elf veszi a jelzéseket.* Valami... szóval valami van a homlokodon. *Az eddig oly sudár és délceg elf férfiarc homlokának közepére orbitális pattanás nő, Umon először arra gyanakszik, bizonyára a raguból pattant oda egy darab hús.*
- Izé... odaadjam a csuklyámat? *Hebeg és habog, közben kényszeredetten néz Sheldatra, vajon ő is látja, amit Umon, vagy csak a képzelete játszik?*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.01 12:10:32
//Pycta, Umon, Sheldat//
*Érdeklődve kapja fel fejét egy fuvallatra, de bizonyára csak valaki bejött az ajtón, mondjuk azon csodálkozik, hogy ezt nem veszi észre. Magában megvonva vállát, Sheldatot nézi.*
~ Zsoldos és testőr. ~ *Tökéletes párosítás, már, ami egy erődbe esetleg szükséges lehet. A kovács mesterség is hasznukra válhat, így Umonban sincs kétség afelől, hogy a férfi hasznos tagja lehet a vadvédi társadalomnak, így immár egy halvány mosolyt is megenged magának a férfi felé.*
- Ugyan csilingelő aranyaink nincsenek, ellenben egy elég színes csaptunk van, amit máshol bizony nem biztos, hogy ilyen mennyiségben találsz. *mondja, majd Pyctára mosolyog. Azonban a mosoly arcára fagy, stigmái érdeklődve kúsznak előre az arcára. Valami történt az elffel. Korábbi kisugárzása megszűnőben, és az a valami... Össze is zavarodik hirtelen, bár Pyctát éri a varázs, közvetve rá is kihatással van, zavart mosollyal tekint Sheldatra, vajon ő észreveszi e a változást?*
- Khm... Pycta. *Szólítja meg az elfet, s közben leplezett mozdulattal vakarja meg saját homlokát, pont középütt, hátha az elf veszi a jelzéseket.* Valami... szóval valami van a homlokodon. *Az eddig oly sudár és délceg elf férfiarc homlokának közepére orbitális pattanás nő, Umon először arra gyanakszik, bizonyára a raguból pattant oda egy darab hús.*
- Izé... odaadjam a csuklyámat? *Hebeg és habog, közben kényszeredetten néz Sheldatra, vajon ő is látja, amit Umon, vagy csak a képzelete játszik?*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.01 12:10:32
12319. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-04-01 00:26:27
Üzenet elküldve: 2018-04-01 00:26:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
//Pycta, Umon, Sheldat//
*Umonom látszik némi zavar, melyet az arcán futó vonalak miatt nehezen tudhat rejteni, de a csuhás ezúttal nem érez veszélyt, valami belső vívódásra tippel, de nem szeret találgatni, így elengedi a dolgot. A szerzetes kimondja azt a lényeges kérdést, amelyre az elf is kíváncsi volt, így neki már nem kell feltennie a kérdést. A válaszok alatt minden figyelme Sheldat-é.
A férfin látszik, hogy megértette, Erdőmélye nem szokványos helyszín, ám megtapasztalni csak akkor fogja, ha egyszer belépett oda és megtapasztalta a vadon lüktetését.*
- A Fákban Lakó nem égi entitás, hanem maga az erdő, nem szükséges hinned benne, hogy érezd hatalmát. Az ő birodalma a mélyen megbúvó gyökerektől egészen a magasan szárnyaló sólymokig terjed, minden fában, növényben, állatban, vadban és ragadozóban benne él. *Bukik ki belőle a teológia, de nem szeretne most ájtatoskodni, így egy bocsánatkérő mosollyal folytatja.*
- Az erdő elfogad, ha tiszteled törvényeit, féled és alázatosan fordulsz felé, de még így sem lehetsz biztonságban. A Fákban Lakó törvényei nem egyenlőek a város szabályaival. *Egészíti ki a magyarázatot, majd a fegyverről elmondottakra fókuszálja figyelmét. Tehát a buzogány amolyan örökség és kihívás a férfi számára és a kovácsmesterségbeli jártasságára is választ kapnak. A csuhásnak ez a fajta tudás tökéletesen megfelel.*
- Ez nem csak a segítségről szól. *Kezd bele a csuhás a válaszba.*
- Mi szerény körülmények között élünk, de soha nem kell éheznünk, mert az erdő kincsei jól tartanak, bár többet sohasem veszünk el a szükségesnél. Mi nem vadászunk prémekért vagy agancsokért, csak, ha szükségünk van élelemre. De otthonunk nem remetelak, ne tévesszen meg, hogy két ilyen csuhással hozott össze a sors. *Mosolyog Umonra.*
- Vadvéd fejlett erőd, mindenünk meg van, vagy amink nincs, azt megadja az erdő, gazdagságunk nem csilingelő aranyakban mérhető. Még kovácsműhelyünk is van, de sajnos nincs, aki birtokba vehetné. Ha úgy gondolod, akkor lehetnél te, aki otthonra lel ott. *Igazából mindent kibeszéltek, felőle nincs kifogás, hogy Sheldat velük térjen majd vissza Vadvédbe, bár egy kitérőt majd tenniük kell.*
//Pycta, Umon, Sheldat//
*Umonom látszik némi zavar, melyet az arcán futó vonalak miatt nehezen tudhat rejteni, de a csuhás ezúttal nem érez veszélyt, valami belső vívódásra tippel, de nem szeret találgatni, így elengedi a dolgot. A szerzetes kimondja azt a lényeges kérdést, amelyre az elf is kíváncsi volt, így neki már nem kell feltennie a kérdést. A válaszok alatt minden figyelme Sheldat-é.
A férfin látszik, hogy megértette, Erdőmélye nem szokványos helyszín, ám megtapasztalni csak akkor fogja, ha egyszer belépett oda és megtapasztalta a vadon lüktetését.*
- A Fákban Lakó nem égi entitás, hanem maga az erdő, nem szükséges hinned benne, hogy érezd hatalmát. Az ő birodalma a mélyen megbúvó gyökerektől egészen a magasan szárnyaló sólymokig terjed, minden fában, növényben, állatban, vadban és ragadozóban benne él. *Bukik ki belőle a teológia, de nem szeretne most ájtatoskodni, így egy bocsánatkérő mosollyal folytatja.*
- Az erdő elfogad, ha tiszteled törvényeit, féled és alázatosan fordulsz felé, de még így sem lehetsz biztonságban. A Fákban Lakó törvényei nem egyenlőek a város szabályaival. *Egészíti ki a magyarázatot, majd a fegyverről elmondottakra fókuszálja figyelmét. Tehát a buzogány amolyan örökség és kihívás a férfi számára és a kovácsmesterségbeli jártasságára is választ kapnak. A csuhásnak ez a fajta tudás tökéletesen megfelel.*
- Ez nem csak a segítségről szól. *Kezd bele a csuhás a válaszba.*
- Mi szerény körülmények között élünk, de soha nem kell éheznünk, mert az erdő kincsei jól tartanak, bár többet sohasem veszünk el a szükségesnél. Mi nem vadászunk prémekért vagy agancsokért, csak, ha szükségünk van élelemre. De otthonunk nem remetelak, ne tévesszen meg, hogy két ilyen csuhással hozott össze a sors. *Mosolyog Umonra.*
- Vadvéd fejlett erőd, mindenünk meg van, vagy amink nincs, azt megadja az erdő, gazdagságunk nem csilingelő aranyakban mérhető. Még kovácsműhelyünk is van, de sajnos nincs, aki birtokba vehetné. Ha úgy gondolod, akkor lehetnél te, aki otthonra lel ott. *Igazából mindent kibeszéltek, felőle nincs kifogás, hogy Sheldat velük térjen majd vissza Vadvédbe, bár egy kitérőt majd tenniük kell.*
12318. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-03-31 20:48:29
Üzenet elküldve: 2018-03-31 20:48:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* A Pegazus ajtaját átlépve kicsit megüti a benti meleg, de a fehér-szürke prémű fekete kabátját megoldja hamar. Így már kicsit jobb, kint még hűvös van és nem akarván megfázni, jól felöltözött. Tovább oldva kabátját a pulthoz lép és rendel egy Mézsört, amiért ki is fizeti hamar a 13 aranyat. 
Kezdésnek ennyi elég is, ez sokáig kitart, hiszen nem egy nagy ivó. Később majd rendel valami ennivalót is. De most leül egy üres asztalhoz, kabátját a széke támlájára akasztva. Arca és fülei kicsit kiporosodtak a hideg után. Ég is rendesen, mintha csak szidnák. Mint gyerekkorában, mikor kedvenc macskája után mászott. Már most megfogadja magának, hogy ha megint kimegy a szabadba, kendőt köt a fejére a hideg ellen. A piros arc és fül ellenére teljesen hétköznapi, átlagos lány az, ki most belekortyol a mézsörbe. A hosszú szárú csizmájában, fekete nadrágjában és sötétkék ingében sincs semmi. A nyakában függő macska formájú amulett már érdekesebb, ezüstből van. Még gyerekkorában kapta, valakitől, aki szerint sokban hasonlít a macskákra. Jellegzetes mozdulattal tekeri a láncot ujjára, játszik a medállal és elmereng a régi emlékeken. *
Kezdésnek ennyi elég is, ez sokáig kitart, hiszen nem egy nagy ivó. Később majd rendel valami ennivalót is. De most leül egy üres asztalhoz, kabátját a széke támlájára akasztva. Arca és fülei kicsit kiporosodtak a hideg után. Ég is rendesen, mintha csak szidnák. Mint gyerekkorában, mikor kedvenc macskája után mászott. Már most megfogadja magának, hogy ha megint kimegy a szabadba, kendőt köt a fejére a hideg ellen. A piros arc és fül ellenére teljesen hétköznapi, átlagos lány az, ki most belekortyol a mézsörbe. A hosszú szárú csizmájában, fekete nadrágjában és sötétkék ingében sincs semmi. A nyakában függő macska formájú amulett már érdekesebb, ezüstből van. Még gyerekkorában kapta, valakitől, aki szerint sokban hasonlít a macskákra. Jellegzetes mozdulattal tekeri a láncot ujjára, játszik a medállal és elmereng a régi emlékeken. *
12317. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-03-31 19:59:03
Üzenet elküldve: 2018-03-31 19:59:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zarándokok//
//Pycta, Umon, Sheldat//
* Azt már hamar észrevette, hogy nem a szokványos társasággal van dolga, de ez nem is baj. Figyelmesek és tisztelettudóak, ez pedig nem mindenkire mondható el. Az erdővel kapcsolatos magyarázatra kissé megkeményedik az arca, ám ez inkább a feszült figyelemnek köszönhető, semmint a nemtetszésnek. *
- Értem. Azt fontos most elmondanom, hogy az égi entitásokban nem igazán hiszek, ám ettől függetlenül tisztelem az erdő, a természet rendjét, így szemben állok azokkal, akik ezt megbontani igyekeznek, legyenek azok szörnyek, orkok, vagy sajnos ahogy sokszor láttam már, mohó emberek.
* Reméli, hogy hitvallása nem vált ki elutasítást az intelligensnek látszó párosból. *
- Nos, mondhatjuk örökségnek is, ám ez ennél kissé bonyolultabb. Ez a fegyver a nagybátyámat szolgálta, s mikor meghalt, magamhoz vettem. Szerinte kardot, lándzsát, bárdot bárki tud forgatni, ám ezt a jószágot kordában tartani tudni kell.
* Veregeti meg kedvesen a fegyver kissé kopottas nyelét, majd a szerzetesnek tűnő férfi felé fordul. *
- A fegyvereket és vérteket inkább csak javítani tudom, a szerszámok elkészítése viszont elég jól megy, ahogy a lovak patkolása is.
* Mondja, majd a második kérdésen elgondolkozik. *
- Segíteni szeretnék. Az utóbbi időben tehetős kereskedők kényes hátsóját vigyáztam üzleti ellenlábasaik húzásaitól. Belefáradtam, tennék valamit, ami valóban jó, és hasznos.
//Pycta, Umon, Sheldat//
* Azt már hamar észrevette, hogy nem a szokványos társasággal van dolga, de ez nem is baj. Figyelmesek és tisztelettudóak, ez pedig nem mindenkire mondható el. Az erdővel kapcsolatos magyarázatra kissé megkeményedik az arca, ám ez inkább a feszült figyelemnek köszönhető, semmint a nemtetszésnek. *
- Értem. Azt fontos most elmondanom, hogy az égi entitásokban nem igazán hiszek, ám ettől függetlenül tisztelem az erdő, a természet rendjét, így szemben állok azokkal, akik ezt megbontani igyekeznek, legyenek azok szörnyek, orkok, vagy sajnos ahogy sokszor láttam már, mohó emberek.
* Reméli, hogy hitvallása nem vált ki elutasítást az intelligensnek látszó párosból. *
- Nos, mondhatjuk örökségnek is, ám ez ennél kissé bonyolultabb. Ez a fegyver a nagybátyámat szolgálta, s mikor meghalt, magamhoz vettem. Szerinte kardot, lándzsát, bárdot bárki tud forgatni, ám ezt a jószágot kordában tartani tudni kell.
* Veregeti meg kedvesen a fegyver kissé kopottas nyelét, majd a szerzetesnek tűnő férfi felé fordul. *
- A fegyvereket és vérteket inkább csak javítani tudom, a szerszámok elkészítése viszont elég jól megy, ahogy a lovak patkolása is.
* Mondja, majd a második kérdésen elgondolkozik. *
- Segíteni szeretnék. Az utóbbi időben tehetős kereskedők kényes hátsóját vigyáztam üzleti ellenlábasaik húzásaitól. Belefáradtam, tennék valamit, ami valóban jó, és hasznos.
12316. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-03-31 19:36:02
Üzenet elküldve: 2018-03-31 19:36:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
//Pycta, Umon, Sheldat//
*Umon nem túl jó emberismerő, így minden erejét összeszedve figyeli a jeleket, amit esetleg leolvashat a férfi arcáról.*
~ Vajon megbízható? ~ *Annyi már bizonyos, hogy korábbi sejtése, mely inkább volt következtetés, mint emberismeret, beigazolódni látszik. A falubeliek pedig megbízhatóbbak, mint a városiak, így ebből a szempontból közéjük illene. Aztán az is eszébe jut, hogy Xotara elsősorban a patkolókovács mesterséget szeretné kitanulni, így ha a férfi fegyverkovács, minden negatív érzelmét félretéve bizony hasznos tagja lehetne a csapatnak. Ahogy buzogánya is, mert a csapat zöme jelenleg bevallottan, inkább saját érzelmeivel van elfoglalva, minthogy egy ütőképes brigádot alkossanak. Köztük Umon is, ami eléggé bosszantja, bár ez irányú érzéseit még nem osztotta meg a vezérrel. Azonban az utóbbi időben eldönti, hogy ezen változtat. Amint megvívja saját harcát, melyet jelenleg úgy érzi sikerrel folytat, talán szükség lesz arra, hogy saját kiképzését komolyan vegye. Arcáról talán Pycta tud olvasni, az érdeklődés, a belső vívódás és a várakozás izgalma jelenik meg rajta. Persze nem felejti el azt sem, hogy miért is vannak itt, várakozása így minden szempontból izgalommal teljes. Türelemmel hallgatja Pycta elbeszélését, s iránymutatását Vadvért céljairól és hivatásáról, majd miután Pycta feltett kérdésére Sheldat válaszol, maga is felteszi a sajátját:*
- Milyen kovácsoláshoz értesz és miért szeretnél hozzánk csatlakozni? *Hangja továbbra is változatlan, zárkózottságán mit sem változtat a kedélyesnek induló beszélgetés.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.31 19:37:00
//Pycta, Umon, Sheldat//
*Umon nem túl jó emberismerő, így minden erejét összeszedve figyeli a jeleket, amit esetleg leolvashat a férfi arcáról.*
~ Vajon megbízható? ~ *Annyi már bizonyos, hogy korábbi sejtése, mely inkább volt következtetés, mint emberismeret, beigazolódni látszik. A falubeliek pedig megbízhatóbbak, mint a városiak, így ebből a szempontból közéjük illene. Aztán az is eszébe jut, hogy Xotara elsősorban a patkolókovács mesterséget szeretné kitanulni, így ha a férfi fegyverkovács, minden negatív érzelmét félretéve bizony hasznos tagja lehetne a csapatnak. Ahogy buzogánya is, mert a csapat zöme jelenleg bevallottan, inkább saját érzelmeivel van elfoglalva, minthogy egy ütőképes brigádot alkossanak. Köztük Umon is, ami eléggé bosszantja, bár ez irányú érzéseit még nem osztotta meg a vezérrel. Azonban az utóbbi időben eldönti, hogy ezen változtat. Amint megvívja saját harcát, melyet jelenleg úgy érzi sikerrel folytat, talán szükség lesz arra, hogy saját kiképzését komolyan vegye. Arcáról talán Pycta tud olvasni, az érdeklődés, a belső vívódás és a várakozás izgalma jelenik meg rajta. Persze nem felejti el azt sem, hogy miért is vannak itt, várakozása így minden szempontból izgalommal teljes. Türelemmel hallgatja Pycta elbeszélését, s iránymutatását Vadvért céljairól és hivatásáról, majd miután Pycta feltett kérdésére Sheldat válaszol, maga is felteszi a sajátját:*
- Milyen kovácsoláshoz értesz és miért szeretnél hozzánk csatlakozni? *Hangja továbbra is változatlan, zárkózottságán mit sem változtat a kedélyesnek induló beszélgetés.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.31 19:37:00
12315. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-03-31 18:59:22
Üzenet elküldve: 2018-03-31 18:59:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
//Pycta, Umon, Sheldat//
*Ahogy Umon köszön a harcosnak, mosolyt csal a csuhás arcára, de oly haloványat, hogy alig venni észre. Az átkozott szerzetes idegenek közt még mindig bezárkózik. Amíg az elffel beszélgetett, gesztikulált, nem suttogott reszelős hangján, de amint Sheldat csatlakozott hozzájuk, máris bezárkózott, mint egy kagyló. Hosszú és nehéz lesz ezt a szokását levetkőzni, de legalább már a csuklyát nem hajtotta a fejére.
Ám Umon is barátságosan fogadja a férfit, még bort is rendel neki, aki igen kedves gesztus, főleg, hogy nem is ismerik egymást. Lám, a reszelősen suttogó, stigmás arcú szerzetes sem egy savanyú fráter.
Umon stigmái egy pillanatra zavaros táncba kezdenek, amitől a csuhás figyelme egy pár szívdobbanásra felé fordul, addig legalább Sheldat a tányérjával tud törődni, de végül a jelek megnyugszanak, így a hosszúéletű ökle is kienged.
Közben több minden is kiderül a férfiről, amit a csuhás érdeklődő tekintettel hallgat, kurtán bólintva egy-egy elhangzott dologra.*
- Erdőmélye kicsit más, mint egy szokványos erdő, különleges ereje van ott a Fákban Lakónak, ha úgy tetszik, az erdő istenének. *Próbálja lefordítani az Erdő Szívének tanait.*
- Bennünket, venárokat elfogad az erdő, de ugyanolyan veszélyben vagyunk magunk is, mint bárki más, ha nem tartjuk be az erdő törvényeit. *Magyarázza tovább.*
- Kétkezi munkára mindig szükség van az erőd körül, ahol élünk, de a fő munkánk nem ez. Mi vadászok vagyunk, ősi mesterség űzői, venárok. Az erdő békéjét őrizzük, de ha kell levadászunk vagy befogunk olyan vadakat vagy szörnyeket, amelyek az erdő békéjét veszélyeztetik. Ezért nem hátrány, ha értesz a fegyverforgatáshoz. *Villannak a lombzöld szemek a láncos buzogány felé.*
- Miért éppen ezt a fegyvert választottad? *A kérdés furcsa lehet, de ki tudja, mi a célja ezzel a csuhásnak. Talán csak a Fákban Lakó.*
//Pycta, Umon, Sheldat//
*Ahogy Umon köszön a harcosnak, mosolyt csal a csuhás arcára, de oly haloványat, hogy alig venni észre. Az átkozott szerzetes idegenek közt még mindig bezárkózik. Amíg az elffel beszélgetett, gesztikulált, nem suttogott reszelős hangján, de amint Sheldat csatlakozott hozzájuk, máris bezárkózott, mint egy kagyló. Hosszú és nehéz lesz ezt a szokását levetkőzni, de legalább már a csuklyát nem hajtotta a fejére.
Ám Umon is barátságosan fogadja a férfit, még bort is rendel neki, aki igen kedves gesztus, főleg, hogy nem is ismerik egymást. Lám, a reszelősen suttogó, stigmás arcú szerzetes sem egy savanyú fráter.
Umon stigmái egy pillanatra zavaros táncba kezdenek, amitől a csuhás figyelme egy pár szívdobbanásra felé fordul, addig legalább Sheldat a tányérjával tud törődni, de végül a jelek megnyugszanak, így a hosszúéletű ökle is kienged.
Közben több minden is kiderül a férfiről, amit a csuhás érdeklődő tekintettel hallgat, kurtán bólintva egy-egy elhangzott dologra.*
- Erdőmélye kicsit más, mint egy szokványos erdő, különleges ereje van ott a Fákban Lakónak, ha úgy tetszik, az erdő istenének. *Próbálja lefordítani az Erdő Szívének tanait.*
- Bennünket, venárokat elfogad az erdő, de ugyanolyan veszélyben vagyunk magunk is, mint bárki más, ha nem tartjuk be az erdő törvényeit. *Magyarázza tovább.*
- Kétkezi munkára mindig szükség van az erőd körül, ahol élünk, de a fő munkánk nem ez. Mi vadászok vagyunk, ősi mesterség űzői, venárok. Az erdő békéjét őrizzük, de ha kell levadászunk vagy befogunk olyan vadakat vagy szörnyeket, amelyek az erdő békéjét veszélyeztetik. Ezért nem hátrány, ha értesz a fegyverforgatáshoz. *Villannak a lombzöld szemek a láncos buzogány felé.*
- Miért éppen ezt a fegyvert választottad? *A kérdés furcsa lehet, de ki tudja, mi a célja ezzel a csuhásnak. Talán csak a Fákban Lakó.*
12314. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-03-31 18:19:51
Üzenet elküldve: 2018-03-31 18:19:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zarándokok//
//Pycta, Umon, Sheldat//
* Örül annak, hogy egy alapvetően nyitott társaságot fogott ki. Az elhangzott nevekre bólint, ám képtelen nem nekikezdeni a gőzölgő csirkének, annyira éhes. *
- Igen, bár nem rendelkezem saját műhellyel, s az utóbbi években komolyabban nem is dolgoztam sokat ebben a szakmában.
* Fejti ki, miközben a tetovált arcú férfi meglepő szívélyességről tanúbizonyságot téve meghívja egy italra. *
- Igazán köszönöm Umon uram. A gyakorlótérről estem be ide, s meg kell vallanom, alaposan elcsigáztak az ott töltött órák.
* Pycta szavai nem lepik meg, s készületlenül sem érik, így csupán egy halvány mosoly a reakció rájuk. *
- A falu, ahol felnőttem, s ahol apám megmutatta nekem a kovácsolás trükkjeit, egy nagy erdő mellett volt. Szénégetők, és favágók mellett nőttem fel, na meg persze erdőkerülők figyelték fiatalkori csibészségeimet.
* Mosolyodik el, majd folytatja. *
- Röviden hát, azt hiszem, hamar otthon érezném magam, s nem áll messze tőlem a kétkezi munka sem. Mit kívántok még tudni rólam?
//Pycta, Umon, Sheldat//
* Örül annak, hogy egy alapvetően nyitott társaságot fogott ki. Az elhangzott nevekre bólint, ám képtelen nem nekikezdeni a gőzölgő csirkének, annyira éhes. *
- Igen, bár nem rendelkezem saját műhellyel, s az utóbbi években komolyabban nem is dolgoztam sokat ebben a szakmában.
* Fejti ki, miközben a tetovált arcú férfi meglepő szívélyességről tanúbizonyságot téve meghívja egy italra. *
- Igazán köszönöm Umon uram. A gyakorlótérről estem be ide, s meg kell vallanom, alaposan elcsigáztak az ott töltött órák.
* Pycta szavai nem lepik meg, s készületlenül sem érik, így csupán egy halvány mosoly a reakció rájuk. *
- A falu, ahol felnőttem, s ahol apám megmutatta nekem a kovácsolás trükkjeit, egy nagy erdő mellett volt. Szénégetők, és favágók mellett nőttem fel, na meg persze erdőkerülők figyelték fiatalkori csibészségeimet.
* Mosolyodik el, majd folytatja. *
- Röviden hát, azt hiszem, hamar otthon érezném magam, s nem áll messze tőlem a kétkezi munka sem. Mit kívántok még tudni rólam?
12313. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-03-31 16:24:22
Üzenet elküldve: 2018-03-31 16:24:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
//Pycta, Umon, Sheldat//
*Sheldat, mert hogy a férfi ezen a néven mutatkozik be, hamarosan leül, s falatozni kezd. Éhesnek látszik, talán hosszú útról érkezett.*
~ Egy kovács és harcos. ~ *Érdekes párosítás, bár faluról gyakran érkeznek hasonló szerzetek a városba, akár egy kovács, vagy egy földműves fiaként, akik egy-egy háborúban kénytelenek kitanulni a harcos mesterségét is.*
- Fogadjon az Erdő, Sheldat! *reszelősen suttogó hangját talán csak Pycta és a férfi hallja meg az asztalnál, közben érdeklődő tekintettel tekint a férfira, arcán halvány mosollyal.*
- Kérlek, fogyassz velünk! *Suttogja, majd látván, hogy a férfi italt nem rendelt, ismét int a kocsmárosnak, s 9 aranyat helyez az asztalra, egy újabb kupa Borért cserébe. *
- A bor remélhetőleg oltja szomjad. Egészségedre. *Nem bizonyos benne, hogy a férfi szereti, de igen zamatos és testes az idei vörösbor, reméli, hogy a csirkéhez megfelelő lesz számára.*
- Nem tudnám elnézni, ahogy kiszáradsz, vándor! *Mosolyog most már szélesebben kicsit, stigmái lassan megnyugszanak arcán, immár csak lassan mozognak, érdeklődését jelezve. Közben Pyctára is visszamosolyog, a férfi nem kelt benne gyanút, sőt még egy harcosra szükségük van. Azonban arra a gondolatra, hogy Xotara mellett egy férfi foglalatoskodna a kovácsműhelyben, kissé árnyaltabb lesz az arca, az érzéssel pedig nem tud mit kezdeni. Elképzeli, ahogy a lányt tanítja, s együtt ütik az üllőt, közben pedig hangosan nevetnek. Lassan azon kapja magát, hogy magához kezdi hasonlítani szerencsétlen férfi fizimiskáját, akit még csak nem is ismer. A bor megérkezik, a férfi elé tolja, de kérdezni nem kérdez, csak szótlanul nézi, s kíváncsian várja Pycta kérdéseire intézett válaszát.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.31 16:24:55
//Pycta, Umon, Sheldat//
*Sheldat, mert hogy a férfi ezen a néven mutatkozik be, hamarosan leül, s falatozni kezd. Éhesnek látszik, talán hosszú útról érkezett.*
~ Egy kovács és harcos. ~ *Érdekes párosítás, bár faluról gyakran érkeznek hasonló szerzetek a városba, akár egy kovács, vagy egy földműves fiaként, akik egy-egy háborúban kénytelenek kitanulni a harcos mesterségét is.*
- Fogadjon az Erdő, Sheldat! *reszelősen suttogó hangját talán csak Pycta és a férfi hallja meg az asztalnál, közben érdeklődő tekintettel tekint a férfira, arcán halvány mosollyal.*
- Kérlek, fogyassz velünk! *Suttogja, majd látván, hogy a férfi italt nem rendelt, ismét int a kocsmárosnak, s 9 aranyat helyez az asztalra, egy újabb kupa Borért cserébe.
* - A bor remélhetőleg oltja szomjad. Egészségedre. *Nem bizonyos benne, hogy a férfi szereti, de igen zamatos és testes az idei vörösbor, reméli, hogy a csirkéhez megfelelő lesz számára.*
- Nem tudnám elnézni, ahogy kiszáradsz, vándor! *Mosolyog most már szélesebben kicsit, stigmái lassan megnyugszanak arcán, immár csak lassan mozognak, érdeklődését jelezve. Közben Pyctára is visszamosolyog, a férfi nem kelt benne gyanút, sőt még egy harcosra szükségük van. Azonban arra a gondolatra, hogy Xotara mellett egy férfi foglalatoskodna a kovácsműhelyben, kissé árnyaltabb lesz az arca, az érzéssel pedig nem tud mit kezdeni. Elképzeli, ahogy a lányt tanítja, s együtt ütik az üllőt, közben pedig hangosan nevetnek. Lassan azon kapja magát, hogy magához kezdi hasonlítani szerencsétlen férfi fizimiskáját, akit még csak nem is ismer. A bor megérkezik, a férfi elé tolja, de kérdezni nem kérdez, csak szótlanul nézi, s kíváncsian várja Pycta kérdéseire intézett válaszát.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.31 16:24:55
12312. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-03-31 15:19:34
Üzenet elküldve: 2018-03-31 15:19:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
//Pycta, Umon, Sheldat//
- Igen, én is erre gondoltam. Mindenképpen darabban fogjuk mérni az árat. *Helyesel Umon szavaira, mert éppen így gondolta ő is. A számokon viszont elgondolkodik, mert nem tudja, mennyire mehetnek el ilyen mértékben, hogy ne sértsenek meg senkit, de meg is érje nekik az életüket kockáztatni.*
- Nem tudom, a Griff kérdését későbbre hagyom. *Válaszol, de közben odaér hozzájuk a fickó.
Türelmesen kivárja, míg az ismeretlen helyet foglal és amikor az étellel kezd foglalatoskodni, akkor csak halovány mosollyal néz Umonra az asztal túloldalán. Éhesnek tűnik a férfi, a felszerelése alapján valamilyen fegyverforgató, talán lovagféle, már ami a láncos buzogányt és a pajzsot illeti.*
- Üdvözöllek, Sheldat, én Pycta del Ventus vagyok, a barátom pedig Umon Palasan. *Válaszol a bemutatkozásra és mutatja be társát is, majd figyelmesen hallgatja a férfit.
Kiderül, hogy jól gondolta Sheldat fegyverforgató, de nem lovag és még a kovács mesterséghez is ért, ami felkelti az érdeklődését.*
- Oh, tehát kovács vagy? *Kérdi a tisztázás végett, mert jó volna Vadvédbe egy kovács és talán Xot-tal együtt hatékony csapatot alkotnának.*
- Értem. *Mondja a bemutatkozás végén mosolyogva, barátságosan.*
- Igen, keresünk fegyvereseket mindig, de tudod, hogy mi, venárok, Erdőmélyén élünk, a vadonban, túl az ingoványon és elég ritkán látogatunk el ide, a városba. Az erdő törvényeit tiszteljük és az Erdő Szívét féljük, eszerint élünk, mert az Erdőszellemmel kötött szövetségünk erre kötelez minket. Mit gondolsz, mennyire éreznéd magad jól egy ilyen helyen, egy ilyen természetközeli közösségben? *Kérdi, de más kérdéseket is tisztázni kell, de egyelőre azokat meghagyja későbbre és hátha Umon is szólni szeretne Sheldat-hoz.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.31 15:23:29
//Pycta, Umon, Sheldat//
- Igen, én is erre gondoltam. Mindenképpen darabban fogjuk mérni az árat. *Helyesel Umon szavaira, mert éppen így gondolta ő is. A számokon viszont elgondolkodik, mert nem tudja, mennyire mehetnek el ilyen mértékben, hogy ne sértsenek meg senkit, de meg is érje nekik az életüket kockáztatni.*
- Nem tudom, a Griff kérdését későbbre hagyom. *Válaszol, de közben odaér hozzájuk a fickó.
Türelmesen kivárja, míg az ismeretlen helyet foglal és amikor az étellel kezd foglalatoskodni, akkor csak halovány mosollyal néz Umonra az asztal túloldalán. Éhesnek tűnik a férfi, a felszerelése alapján valamilyen fegyverforgató, talán lovagféle, már ami a láncos buzogányt és a pajzsot illeti.*
- Üdvözöllek, Sheldat, én Pycta del Ventus vagyok, a barátom pedig Umon Palasan. *Válaszol a bemutatkozásra és mutatja be társát is, majd figyelmesen hallgatja a férfit.
Kiderül, hogy jól gondolta Sheldat fegyverforgató, de nem lovag és még a kovács mesterséghez is ért, ami felkelti az érdeklődését.*
- Oh, tehát kovács vagy? *Kérdi a tisztázás végett, mert jó volna Vadvédbe egy kovács és talán Xot-tal együtt hatékony csapatot alkotnának.*
- Értem. *Mondja a bemutatkozás végén mosolyogva, barátságosan.*
- Igen, keresünk fegyvereseket mindig, de tudod, hogy mi, venárok, Erdőmélyén élünk, a vadonban, túl az ingoványon és elég ritkán látogatunk el ide, a városba. Az erdő törvényeit tiszteljük és az Erdő Szívét féljük, eszerint élünk, mert az Erdőszellemmel kötött szövetségünk erre kötelez minket. Mit gondolsz, mennyire éreznéd magad jól egy ilyen helyen, egy ilyen természetközeli közösségben? *Kérdi, de más kérdéseket is tisztázni kell, de egyelőre azokat meghagyja későbbre és hátha Umon is szólni szeretne Sheldat-hoz.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.31 15:23:29
12311. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-03-31 10:42:15
Üzenet elküldve: 2018-03-31 10:42:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zarándokok//
//Pycta, Umon, Sheldat//
* Most, hogy közelebb ért, alaposan felméri az asztalnál ülőket. Az egyikük egy elf, a másiknak pedig érdekesnek tűnő tetoválások borítják az arcát. Az üdvözlésre nem talál szerinte megfelelőt, hát csak mosolyogva biccent rá, majd a felkínált helyre le is ül. *
- Ennek igazán örülök.
* Válaszolja, miközben elrendezgeti maga előtt tányérját, s a késével nekilát szétbontani a szárnyast. Látszik, hogy eléggé éhes lehet a fickó. *
- A nevem Sheldat Belril.
* Mutatkozik be, majd folytatja is. *
- Hivatásomat tekintve fegyverforgató lennék, ám nem idegen tőlem sem az üllő, sem a kalapács sem.
* Halványan elmosolyodik, s röviden összegzi a bemutatkozását. *
- Úgy láttam egy megsárgult papíroson, hogy a Venárok segítőket keresnek. Talán hasznomat látnák. Ha kell vasat, ha kell szörnyet ütök.
* Zárja le monológját, s nekilát a madár egyik szépen átsült combjának. *
//Pycta, Umon, Sheldat//
* Most, hogy közelebb ért, alaposan felméri az asztalnál ülőket. Az egyikük egy elf, a másiknak pedig érdekesnek tűnő tetoválások borítják az arcát. Az üdvözlésre nem talál szerinte megfelelőt, hát csak mosolyogva biccent rá, majd a felkínált helyre le is ül. *
- Ennek igazán örülök.
* Válaszolja, miközben elrendezgeti maga előtt tányérját, s a késével nekilát szétbontani a szárnyast. Látszik, hogy eléggé éhes lehet a fickó. *
- A nevem Sheldat Belril.
* Mutatkozik be, majd folytatja is. *
- Hivatásomat tekintve fegyverforgató lennék, ám nem idegen tőlem sem az üllő, sem a kalapács sem.
* Halványan elmosolyodik, s röviden összegzi a bemutatkozását. *
- Úgy láttam egy megsárgult papíroson, hogy a Venárok segítőket keresnek. Talán hasznomat látnák. Ha kell vasat, ha kell szörnyet ütök.
* Zárja le monológját, s nekilát a madár egyik szépen átsült combjának. *
12310. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-03-31 10:09:57
Üzenet elküldve: 2018-03-31 10:09:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Talán egy picit elragadtatta magát, ahogyan Pyctáról beszélt, igazából egész nap tudna róla áradozni, különös mosollyal az arcán, elrévedő tekintettel. Szerencse, hogy Effy kizökkenti, mert akkor félő, hogy tényleg egész nap nyomná ezt.*
- Tényleg sokat fecsegek. Biztos nagyon jól tudod, hogy miről is beszélek.
*Mosolyog Effyre, hiszen a lány azt mondta, hogy van kedvese és Aenae azt veszi ki a szavaiból, hogy szívesen össze is kötné vele az életét.*
- Ugyan, tíz ujjadra akadna kérő, csak egyik sem mer atyád elé állni! Mondjuk akkor nyámnyila is, ha nem meri megtenni, keressen inkább mást, nem?
*Közben már indulnak is kifelé, Aenae is leadja a maga könyvét, részéről aztán mehetnek is. Egy ideig szótlanul baktatnak, főleg azért, mert Aenae nézelődik, be akarja szívni a város lüktetését, mert ki tudja, hogy mikor jön legközelebb?*
- Cseppet sem bántam meg. Viszont hazudnék ha azt mondanám, hogy nem hiányzik mindez!
*Ezt már akkor említi, mikor elérték az előzetesen megbeszélt vendéglátóipari egységet.*
- Mert igenis hiányzik. Sokszor. Hiányoznak az egykori barátaim, hiányzik az ostoba csacsogás. Pedig most is ostobán csacsogok.
*Halkan nevet is ezen.*
- Hiányzik az, hogy irigykedjenek rám és én irigykedjek másokra azért mert szebb a ruhája, díszesebb a frizurája, vagy mert a bátyád őt vitte táncolni és nem engem.
*Egyszóval szinte minden olyan, ami a régi életét meghatározta.*
- Az öcséim is nagyon hiányoznak és apám is. Ők a legjobban.
*Kicsit legörbül a szája, de csak egy pillanatig. Őket már úgysem kaphatja vissza soha többet, ezzel ő is tisztában van és sírt is már miattuk eleget, mostanra már anélkül tud róluk beszélni, hogy folynának a könnyei.*
- Meg a tánc és a citromhabos süti.
*Haloványan elmosolyodik, persze ilyesmi nem mérhető a szeretteink elvesztéséhez, de nem akar szomorú lenni teljes hátralévő életében azért, mert meghalt valakije. Ettől még nagyon szereti őket és sosem feledi, de próbál túllépni. Nem csak ezen, de a régi életén is, noha most felsorolt Effynek pár olyan részt a régi életéből, amiről azért nem olyan szívesen mondott le.*
*Talán egy picit elragadtatta magát, ahogyan Pyctáról beszélt, igazából egész nap tudna róla áradozni, különös mosollyal az arcán, elrévedő tekintettel. Szerencse, hogy Effy kizökkenti, mert akkor félő, hogy tényleg egész nap nyomná ezt.*
- Tényleg sokat fecsegek. Biztos nagyon jól tudod, hogy miről is beszélek.
*Mosolyog Effyre, hiszen a lány azt mondta, hogy van kedvese és Aenae azt veszi ki a szavaiból, hogy szívesen össze is kötné vele az életét.*
- Ugyan, tíz ujjadra akadna kérő, csak egyik sem mer atyád elé állni! Mondjuk akkor nyámnyila is, ha nem meri megtenni, keressen inkább mást, nem?
*Közben már indulnak is kifelé, Aenae is leadja a maga könyvét, részéről aztán mehetnek is. Egy ideig szótlanul baktatnak, főleg azért, mert Aenae nézelődik, be akarja szívni a város lüktetését, mert ki tudja, hogy mikor jön legközelebb?*
- Cseppet sem bántam meg. Viszont hazudnék ha azt mondanám, hogy nem hiányzik mindez!
*Ezt már akkor említi, mikor elérték az előzetesen megbeszélt vendéglátóipari egységet.*
- Mert igenis hiányzik. Sokszor. Hiányoznak az egykori barátaim, hiányzik az ostoba csacsogás. Pedig most is ostobán csacsogok.
*Halkan nevet is ezen.*
- Hiányzik az, hogy irigykedjenek rám és én irigykedjek másokra azért mert szebb a ruhája, díszesebb a frizurája, vagy mert a bátyád őt vitte táncolni és nem engem.
*Egyszóval szinte minden olyan, ami a régi életét meghatározta.*
- Az öcséim is nagyon hiányoznak és apám is. Ők a legjobban.
*Kicsit legörbül a szája, de csak egy pillanatig. Őket már úgysem kaphatja vissza soha többet, ezzel ő is tisztában van és sírt is már miattuk eleget, mostanra már anélkül tud róluk beszélni, hogy folynának a könnyei.*
- Meg a tánc és a citromhabos süti.
*Haloványan elmosolyodik, persze ilyesmi nem mérhető a szeretteink elvesztéséhez, de nem akar szomorú lenni teljes hátralévő életében azért, mert meghalt valakije. Ettől még nagyon szereti őket és sosem feledi, de próbál túllépni. Nem csak ezen, de a régi életén is, noha most felsorolt Effynek pár olyan részt a régi életéből, amiről azért nem olyan szívesen mondott le.*
12309. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-03-31 08:24:04
Üzenet elküldve: 2018-03-31 08:24:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
//Pycta, Umon, Sheldat//
*Umon kissé felhúzza a szemöldökét, mikor Pycta a vadbefogást kezdi fejtegetni. De így már világosak számára az előbbi mondatok. Különösebben nem lepődik meg, igazából meg sem rezzen, inkább csak érdeklődve néz Pyctára, majd mikor ő végigmondja az egyeztetésen megbeszélteket, lassan megszólal:*
- Nem fog tetszeni, ahogy fogalmazom, de darabárban kellene gondolkodnunk. A maihhin kivitelezhető lehet. Gondolom a lovas csapatok leválasztanak néhány kisebb példányt a csordáról, a druidák bevetik bűbájukat és a kedvenc eledelükkel elcsaljuk őket. Nem tudom hányan próbáltak maihhint befogni, de, ha a legjobb ló ötszáz arany körül forog a piacon, simán kérhetünk kétezer aranytól felfelé. Darabjáért. *A griff hallatán már kicsit kényelmetlenebb lesz a szék, de a szerzetes megijedni, s félni sem tud, ezért erre is hűvösebben reagál.*
- A griffet nehezebb diónak tartom, önérzetes és méltóságteljes léleknek képzelem. A tojása nem elég Kagannak? *Nevet fel, picit hangosabban.* Majd kikelti magának! De a viccet félretéve, valóban elcsenhetnénk egy tojást a fészekből, aztán a leggyorsabb lóval vágtázhatnánk, hogy kövessen bennünket az anya. Egyszer majd csak elfárad, mi meg tudnánk a lovakat váltani. *Elgondolkodva kortyol bele borába, mikor egy férfi a pultnál gyanúsan őket kezdi el méregetni. Kis idő múltán a fogadós rájuk mutat, s Umon már épp burkolózna csuklyájába, majd félúton meggondolja magát.*
~ Az vagyok, aki vagyok. ~ *Kíváncsian Pyctára néz, aki már észreveszi a közeledő harcost. Középkorú férfinak tűnik, aki sok harcot megjárt már.*
~ Talán zsoldos. ~ *Mikor gondolatban kimondja, a férfi már odaér asztalukhoz, s venárokat keres. Pycta hellyel kínálja, Umon egyelőre nem szólal meg, stigmái kíváncsian kúsznak egyik fülétől a másikig, szélben játszó sástengerré változtatva arcát, s nem foglalkozik azzal, hogy feltűnően méregeti a férfit. Nem sokan szoktak nyilvánosan venárokat keresni.*
//Pycta, Umon, Sheldat//
*Umon kissé felhúzza a szemöldökét, mikor Pycta a vadbefogást kezdi fejtegetni. De így már világosak számára az előbbi mondatok. Különösebben nem lepődik meg, igazából meg sem rezzen, inkább csak érdeklődve néz Pyctára, majd mikor ő végigmondja az egyeztetésen megbeszélteket, lassan megszólal:*
- Nem fog tetszeni, ahogy fogalmazom, de darabárban kellene gondolkodnunk. A maihhin kivitelezhető lehet. Gondolom a lovas csapatok leválasztanak néhány kisebb példányt a csordáról, a druidák bevetik bűbájukat és a kedvenc eledelükkel elcsaljuk őket. Nem tudom hányan próbáltak maihhint befogni, de, ha a legjobb ló ötszáz arany körül forog a piacon, simán kérhetünk kétezer aranytól felfelé. Darabjáért. *A griff hallatán már kicsit kényelmetlenebb lesz a szék, de a szerzetes megijedni, s félni sem tud, ezért erre is hűvösebben reagál.*
- A griffet nehezebb diónak tartom, önérzetes és méltóságteljes léleknek képzelem. A tojása nem elég Kagannak? *Nevet fel, picit hangosabban.* Majd kikelti magának! De a viccet félretéve, valóban elcsenhetnénk egy tojást a fészekből, aztán a leggyorsabb lóval vágtázhatnánk, hogy kövessen bennünket az anya. Egyszer majd csak elfárad, mi meg tudnánk a lovakat váltani. *Elgondolkodva kortyol bele borába, mikor egy férfi a pultnál gyanúsan őket kezdi el méregetni. Kis idő múltán a fogadós rájuk mutat, s Umon már épp burkolózna csuklyájába, majd félúton meggondolja magát.*
~ Az vagyok, aki vagyok. ~ *Kíváncsian Pyctára néz, aki már észreveszi a közeledő harcost. Középkorú férfinak tűnik, aki sok harcot megjárt már.*
~ Talán zsoldos. ~ *Mikor gondolatban kimondja, a férfi már odaér asztalukhoz, s venárokat keres. Pycta hellyel kínálja, Umon egyelőre nem szólal meg, stigmái kíváncsian kúsznak egyik fülétől a másikig, szélben játszó sástengerré változtatva arcát, s nem foglalkozik azzal, hogy feltűnően méregeti a férfit. Nem sokan szoktak nyilvánosan venárokat keresni.*
12308. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-03-31 01:31:27
Üzenet elküldve: 2018-03-31 01:31:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
- Érdekes megközelítés. *Mosolyodik el Umon szavaira. Ugyan egyről beszélnek, mégis másképp fejezik ki magukat, ugyanígy jelenthet mást és mást egy-egy halandónak ugyanazon hit. Mint ahogy nincs két egyforma levél sem egy fán.
Való igaz, hogy Aenae-nek mindig is mást fog jelenteni Umon személye, mint a csuhásnak, de reméli, hogy idővel ez változni fog valamit pozitív irányba, s ha megbocsátani nem is fog neki, legalább nem fog félni tőle.*
- Bocsáss meg, elfelejtettem, hogy te nem tudsz erről. *Kap észbe az elf, amikor kiderül számára, hogy a barát nem is tud a thargokkal folytatott tárgyalásról.*
- Amikor Amon-on jártunk, találkoztunk Kagan Thargodar-ral, aki feladatot ajánlott nekünk. Be kellene fognunk neki a füves pusztákon pár Maihhin-t. A pusztai népek Földrengésnek hívják azt az állatot. Hatalmas, tülkös-agancsos vad. *Meséli el az egyik kiszemelt állat leírását. A másiknál kicsit kivár, aztán belekezd.*
- A másik vad egy Griff. A hadúr egy Griffet szeretne magának. Előbb a Maihhin-t próbáljuk meg befogni, az sem lesz könnyű. A többit meglátjuk. *Emeli lombzöld tekintetét Umonra.
Amikor befejezi a beszédet, elf hallása ismerős szót kap el a pultnál folyó beszélgetésből, ezért amikor az ismeretlen férfi elindul feléjük, a csuhás már őt fürkészi nyugodt pillantásával. Nem ismeri a fickót, még sohasem látta, de nem tűnik rosszindulatúnak.*
- Az Erdő Szíve áldjon. *Mosolyodik el a csuhás elf barátságosan, majd az egyik szabad szék felé int az asztalnál.*
- Semmi baj. Nem is kell kérdezned, hisz már megtaláltad őket. *Teszi hozzá, ahogy félrehúzza kupáját és tányérját, hogy helyet csináljon az ismeretlennek, amennyiben az helyet kíván foglalni. Ha leül, ha nem, a következő kérdés elhangzik.*
- Megtudhatom, miért kerested a venárokat?
- Érdekes megközelítés. *Mosolyodik el Umon szavaira. Ugyan egyről beszélnek, mégis másképp fejezik ki magukat, ugyanígy jelenthet mást és mást egy-egy halandónak ugyanazon hit. Mint ahogy nincs két egyforma levél sem egy fán.
Való igaz, hogy Aenae-nek mindig is mást fog jelenteni Umon személye, mint a csuhásnak, de reméli, hogy idővel ez változni fog valamit pozitív irányba, s ha megbocsátani nem is fog neki, legalább nem fog félni tőle.*
- Bocsáss meg, elfelejtettem, hogy te nem tudsz erről. *Kap észbe az elf, amikor kiderül számára, hogy a barát nem is tud a thargokkal folytatott tárgyalásról.*
- Amikor Amon-on jártunk, találkoztunk Kagan Thargodar-ral, aki feladatot ajánlott nekünk. Be kellene fognunk neki a füves pusztákon pár Maihhin-t. A pusztai népek Földrengésnek hívják azt az állatot. Hatalmas, tülkös-agancsos vad. *Meséli el az egyik kiszemelt állat leírását. A másiknál kicsit kivár, aztán belekezd.*
- A másik vad egy Griff. A hadúr egy Griffet szeretne magának. Előbb a Maihhin-t próbáljuk meg befogni, az sem lesz könnyű. A többit meglátjuk. *Emeli lombzöld tekintetét Umonra.
Amikor befejezi a beszédet, elf hallása ismerős szót kap el a pultnál folyó beszélgetésből, ezért amikor az ismeretlen férfi elindul feléjük, a csuhás már őt fürkészi nyugodt pillantásával. Nem ismeri a fickót, még sohasem látta, de nem tűnik rosszindulatúnak.*
- Az Erdő Szíve áldjon. *Mosolyodik el a csuhás elf barátságosan, majd az egyik szabad szék felé int az asztalnál.*
- Semmi baj. Nem is kell kérdezned, hisz már megtaláltad őket. *Teszi hozzá, ahogy félrehúzza kupáját és tányérját, hogy helyet csináljon az ismeretlennek, amennyiben az helyet kíván foglalni. Ha leül, ha nem, a következő kérdés elhangzik.*
- Megtudhatom, miért kerested a venárokat?
12307. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-03-30 23:02:28
Üzenet elküldve: 2018-03-30 23:02:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Pycta figyelmébe //
* Megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkait, amikor megpillantja a városszerte ismert fogadó cégérét. Könnyed mozdulattal nyit be, s útja rögtön a söntéshez vezet. *
- Üdv! Remélem akad néhány jó falad egy megfáradt utazónak.
* Mondja mosolyogva, s maga is meglepődik a saját hangnemén. *
- Igazán nem sok az a 17 arany, ha finom az a Csirkesült. Kérnék egy adaggal.
* Míg várakozik, tekintetét körbehordozza helységen, felmérve az itt lévőket. *
- Köszönöm. Van egy szóra ideje?
* Kérdezi a fogadóst, mikor megkapja az ennivalóját. A férfi érdeklődve fordul felé. *
- Láttam egy hirdetést, amiben valami Venárok, vagy vénárok keresnek embereket. Nem tud róluk valamit?
* A fogadós türelmesen hallgatja meg a kérdést, majd egy pillanat múlva felderül az arca, s egy páros felé int a kezével. *
- Ha jól hallottam, akkor pont őket keresi.
* Teszi hozzá a mozdulathoz, majd biccent egyet, s távozik, egy másik rendelés miatt. Szemei kíváncsian mérik végig a két férfit, majd tányérját a kezébe fogva, megindul feléjük. Tisztes távolságban megáll előttük, majd ha észreveszik, csendesen megszólal. *
- Bocsássanak meg, nem kívánok sokáig alkalmatlankodni, de a kocsmáros szerint önöket kell megkérdeznem arról, hol találom meg a Venárokat.
* Reméli, hogy jól mondja a számára szokatlan kifejezést, és nem épp most sértette vérig a két férfit. *
* Megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkait, amikor megpillantja a városszerte ismert fogadó cégérét. Könnyed mozdulattal nyit be, s útja rögtön a söntéshez vezet. *
- Üdv! Remélem akad néhány jó falad egy megfáradt utazónak.
* Mondja mosolyogva, s maga is meglepődik a saját hangnemén. *
- Igazán nem sok az a 17 arany, ha finom az a Csirkesült. Kérnék egy adaggal.
* Míg várakozik, tekintetét körbehordozza helységen, felmérve az itt lévőket. *
- Köszönöm. Van egy szóra ideje?
* Kérdezi a fogadóst, mikor megkapja az ennivalóját. A férfi érdeklődve fordul felé. *
- Láttam egy hirdetést, amiben valami Venárok, vagy vénárok keresnek embereket. Nem tud róluk valamit?
* A fogadós türelmesen hallgatja meg a kérdést, majd egy pillanat múlva felderül az arca, s egy páros felé int a kezével. *
- Ha jól hallottam, akkor pont őket keresi.
* Teszi hozzá a mozdulathoz, majd biccent egyet, s távozik, egy másik rendelés miatt. Szemei kíváncsian mérik végig a két férfit, majd tányérját a kezébe fogva, megindul feléjük. Tisztes távolságban megáll előttük, majd ha észreveszik, csendesen megszólal. *
- Bocsássanak meg, nem kívánok sokáig alkalmatlankodni, de a kocsmáros szerint önöket kell megkérdeznem arról, hol találom meg a Venárokat.
* Reméli, hogy jól mondja a számára szokatlan kifejezést, és nem épp most sértette vérig a két férfit. *
12306. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-03-30 19:06:38
Üzenet elküldve: 2018-03-30 19:06:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Kérdésözön//
*Taitos továbbra is a kijárat külső falát támasztja. Egy rendes csapat őr kéne neki.*
~Nincs valami hely az ilyen öregeknek? Akik nagyobb kárt okoznak, ha mozognak, mintha csak otthon negyveneseznek? Őrökkel, csinos nőkkel, hasonlókkal.~
*Találja fel magában az öregotthont Taitos, és el is határozza, hogyha haza ér, meghagyja Krestvirnek, hogy dugják be egy ilyen háziőrizetbe, ha ő kezdene az "új Worenthé" válni.*
~Mit is számítottam az őrségre?~
*Hümmög magában, hiszen ennyi idő alatt a piactériek már lassacskán ideérhettek volna, nem beszélve a főtéri helyőrségről, ami úgy tűnik pont akkor nincs, mikor kéne.*
~Nem is csoda, hogy én kell, hogy dolgozzak helyettük.~
*Gondol munkájára, amit elhatározza, hogy csak másnap végez el. Egy Sa'Tereth-bábbá avanzsálódott vezetőmágus jó alibi az ilyen késlekedésre, nem is beszélve arról, ami csorba lelkén esett ma.*
~Marcus is várhat.~
*Dönti el végül, és idegesen kezd fel-alá járkálni, ha pedig véletlen feltűnne egy őr a környéken, mindenféle teketóriázás nélkül leszólítja, legyen az a Pegazusba célzottan kiérő szakasz, vagy egy főtéri strázsa.*
*Taitos továbbra is a kijárat külső falát támasztja. Egy rendes csapat őr kéne neki.*
~Nincs valami hely az ilyen öregeknek? Akik nagyobb kárt okoznak, ha mozognak, mintha csak otthon negyveneseznek? Őrökkel, csinos nőkkel, hasonlókkal.~
*Találja fel magában az öregotthont Taitos, és el is határozza, hogyha haza ér, meghagyja Krestvirnek, hogy dugják be egy ilyen háziőrizetbe, ha ő kezdene az "új Worenthé" válni.*
~Mit is számítottam az őrségre?~
*Hümmög magában, hiszen ennyi idő alatt a piactériek már lassacskán ideérhettek volna, nem beszélve a főtéri helyőrségről, ami úgy tűnik pont akkor nincs, mikor kéne.*
~Nem is csoda, hogy én kell, hogy dolgozzak helyettük.~
*Gondol munkájára, amit elhatározza, hogy csak másnap végez el. Egy Sa'Tereth-bábbá avanzsálódott vezetőmágus jó alibi az ilyen késlekedésre, nem is beszélve arról, ami csorba lelkén esett ma.*
~Marcus is várhat.~
*Dönti el végül, és idegesen kezd fel-alá járkálni, ha pedig véletlen feltűnne egy őr a környéken, mindenféle teketóriázás nélkül leszólítja, legyen az a Pegazusba célzottan kiérő szakasz, vagy egy főtéri strázsa.*
12305. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-03-30 18:48:55
Üzenet elküldve: 2018-03-30 18:48:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
*Csendesen hallgatja Pyctát, s értelmezi a hallottakat. Bár erre nincs is oly szüksége, hiszen mindenben egyetért az elffel.*
- Az én elképzelésem szerint valaha, az ősidőkben, mikor talán még Lanawin sem volt, egy hit, a közös hit létezett, ha úgy tetszik egy fa árválkodott egy tisztás közepén. A fának két ágán mellékágak nem voltak, ahogy levelek sem. A két ág, ahogy te is gondolod kiegyensúlyozták egymást, volt, ki az egyik, volt, ki a másik ágát érezte magáénak. Persze volt, akinél ez keveredett. Onnantól, hogy egyes emberek, vagy egyéb szerzetek kezdték magukénak érezni, gondolkodni kezdtek rajta, hogy miért ne lenne egyéb megközelítés? S az ágak száma csak nőttön nőtt. Volt, mi elsorvadt, követő hiányában, de volt, mi egyre terebélyesebb lett. *Aprót kortyol ismét, majd folytatja.*
- Az ágak elférnek egymás mellett, s nincs szükség arra, hogy egyiket levágják, vagy kényszerrel újakat növesszenek, ahogy arra sincs szüksége a fának, hogy egyik ágán több levele legyen, mint a másikon. Melyet több fény ér, fejlettebb lesz, s mit a sötétség táplál lassan elsorvad.
*Megvonja a vállát, de ez nem annak szól, hogy érdektelenné vagy unalmassá vált volna számára a teologikus értekezés. Egyszerűen, ahol egyetértés van, ott disputa nincs, s immár ismét békésen mosolyog Pyctára, s kíváncsian hallgatja tervük részleteit. A gonoszság felvetésére nem reagál, hisz mi nem gonosz Pyctának, lehet Aenaenek maga a sötétség. A hallottakra kérdőn húzza fel szemöldökét:*
- Vadak befogása? A hadúr mond egy árat? Azt gondoltam valamilyen diplomáciai küldetésre megyünk ismét. Mit tárgyaltatok korábban? *Umon kérdése talán érthető, hisz ő nem vett részt a tanácskozáson. Az úton pedig nem volt idejük beszélgetni, hiszen sietniük kellett.*
- Milyen vadakat kell befognunk?
*Csendesen hallgatja Pyctát, s értelmezi a hallottakat. Bár erre nincs is oly szüksége, hiszen mindenben egyetért az elffel.*
- Az én elképzelésem szerint valaha, az ősidőkben, mikor talán még Lanawin sem volt, egy hit, a közös hit létezett, ha úgy tetszik egy fa árválkodott egy tisztás közepén. A fának két ágán mellékágak nem voltak, ahogy levelek sem. A két ág, ahogy te is gondolod kiegyensúlyozták egymást, volt, ki az egyik, volt, ki a másik ágát érezte magáénak. Persze volt, akinél ez keveredett. Onnantól, hogy egyes emberek, vagy egyéb szerzetek kezdték magukénak érezni, gondolkodni kezdtek rajta, hogy miért ne lenne egyéb megközelítés? S az ágak száma csak nőttön nőtt. Volt, mi elsorvadt, követő hiányában, de volt, mi egyre terebélyesebb lett. *Aprót kortyol ismét, majd folytatja.*
- Az ágak elférnek egymás mellett, s nincs szükség arra, hogy egyiket levágják, vagy kényszerrel újakat növesszenek, ahogy arra sincs szüksége a fának, hogy egyik ágán több levele legyen, mint a másikon. Melyet több fény ér, fejlettebb lesz, s mit a sötétség táplál lassan elsorvad.
*Megvonja a vállát, de ez nem annak szól, hogy érdektelenné vagy unalmassá vált volna számára a teologikus értekezés. Egyszerűen, ahol egyetértés van, ott disputa nincs, s immár ismét békésen mosolyog Pyctára, s kíváncsian hallgatja tervük részleteit. A gonoszság felvetésére nem reagál, hisz mi nem gonosz Pyctának, lehet Aenaenek maga a sötétség. A hallottakra kérdőn húzza fel szemöldökét:*
- Vadak befogása? A hadúr mond egy árat? Azt gondoltam valamilyen diplomáciai küldetésre megyünk ismét. Mit tárgyaltatok korábban? *Umon kérdése talán érthető, hisz ő nem vett részt a tanácskozáson. Az úton pedig nem volt idejük beszélgetni, hiszen sietniük kellett.*
- Milyen vadakat kell befognunk?
12304. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-03-30 17:02:27
Üzenet elküldve: 2018-03-30 17:02:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
*Bár a beszélgetés valóban bensőséges, a téma nem titkos, de a elhangzott tanok nincsenek papírra vetve. Meglehet, egyszer a csuhás nekiül és leírja minden gondolatát az Erdő Szívéről és teológiájáról.
Umon megrendeli a következő kört, amit az elf nyugodt mosollyal kivár, majd amikor a szerzetes újra felé fordul, folytathatják a beszélgetést.
Tetteik összehasonlítására nem felel semmit. Mindenkinek a saját bűnei a legsötétebbek. Egy gyermek elf kitaszítása akkor neki a világ végét jelentette, minden összedőlt, minden elveszett, akkor azt hitte, belehal a szomorúságba. De ez mára teljesen más értelmet nyert.*
- Azt nem tudom, hogy egykor a hitek egyek voltak-e, de abban biztos vagyok, hogy minden egy tőről fakad. Viszont úgy gondolom, az égi hatalmak között is az egyensúly a lényeg, mint ahogy mindenhol a világban. Ha két, egymással szemben álló, ellentétes teológiájú hitet is nézünk, egykét kell értelmeznünk, mert az egyensúly a lényeg. Mint a fény és az árnyék, minél erősebb a fény, annál sötétebb az árnyék. *Ezúttal nem kortyol a frissen kihozott pohárba, talán a téma komolysága okán, talán csak minden figyelmét leköti a beszélgetés.
Az egyensúly elvét látszik beigazolni Umon további szavai hitét illetően. Elmondása szerint a Fekete Fának is van ellentéte, s így a Kígyó hoz egyensúlyt a hit rendszerébe.*
- Nem ismerek több szerzetest rajtad kívül, ahogy a hitüket sem ismerem eléggé ahhoz, hogy erről véleményt alkothassak. *Válaszol halovány mosollyal.*
- De azt tudom, hogy mindenkinek joga van abban hinni, amiben szeretne. Minden halandó képes eldönteni, hogy hiszi-e az isteneket, entitásokat, senkit sem szabad erővel rákényszeríteni arra, hogy higgyen valamiben. Ezért sem akartam soha senkit megtéríteni a venárok közül. Akit érdekel a hitem és az Erdő Szíve, szívesen beszélek neki róla, de nem kérem, hogy csatlakozzon híveihez.
- Te nem vagy gonosz, Umon Palasan. *Jelenti ki mély meggyőződéssel. De ezt Umonnak magának kell felismernie.
A könnyedebb, de nem komolytalanabb téma felhozása már lehetőséget ad neki, hogy újra igyon a kupából. Az ital ezúttal is finom, bár kicsit citrusosabb, mint korábban.*
- Hogy mi vár ránk? *Kérdi, amit leteszi a poharat.*
- Fogalmam sincs. *Mosolyodik el szélesen.*
- Pont a két legrátermettebb indult el alkudozni. *A mondat utolsó szavát szinte nevetve ejti ki.*
- A hadúr majd mond egy árat, rosszabb esetben bennünket kér meg, hogy mondjuk meg a vadak befogásának árát. De nem tudom, mennyit illene kérni vagy mennyi az az ár, amiért érdemes a venárok életét kockáztatnom. Őszintén eddig kerültem ezt a problémát, hátha egyszer csak úgy beugrik a válasz, de eddig semmit sem sikerült kitalálnom. *Szomorkás mosollyal néz a szerzetesre, hogy pár kanállal újra egyen a raguból, ami még így, kicsit hidegen is valóban finom.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.30 17:06:58
*Bár a beszélgetés valóban bensőséges, a téma nem titkos, de a elhangzott tanok nincsenek papírra vetve. Meglehet, egyszer a csuhás nekiül és leírja minden gondolatát az Erdő Szívéről és teológiájáról.
Umon megrendeli a következő kört, amit az elf nyugodt mosollyal kivár, majd amikor a szerzetes újra felé fordul, folytathatják a beszélgetést.
Tetteik összehasonlítására nem felel semmit. Mindenkinek a saját bűnei a legsötétebbek. Egy gyermek elf kitaszítása akkor neki a világ végét jelentette, minden összedőlt, minden elveszett, akkor azt hitte, belehal a szomorúságba. De ez mára teljesen más értelmet nyert.*
- Azt nem tudom, hogy egykor a hitek egyek voltak-e, de abban biztos vagyok, hogy minden egy tőről fakad. Viszont úgy gondolom, az égi hatalmak között is az egyensúly a lényeg, mint ahogy mindenhol a világban. Ha két, egymással szemben álló, ellentétes teológiájú hitet is nézünk, egykét kell értelmeznünk, mert az egyensúly a lényeg. Mint a fény és az árnyék, minél erősebb a fény, annál sötétebb az árnyék. *Ezúttal nem kortyol a frissen kihozott pohárba, talán a téma komolysága okán, talán csak minden figyelmét leköti a beszélgetés.
Az egyensúly elvét látszik beigazolni Umon további szavai hitét illetően. Elmondása szerint a Fekete Fának is van ellentéte, s így a Kígyó hoz egyensúlyt a hit rendszerébe.*
- Nem ismerek több szerzetest rajtad kívül, ahogy a hitüket sem ismerem eléggé ahhoz, hogy erről véleményt alkothassak. *Válaszol halovány mosollyal.*
- De azt tudom, hogy mindenkinek joga van abban hinni, amiben szeretne. Minden halandó képes eldönteni, hogy hiszi-e az isteneket, entitásokat, senkit sem szabad erővel rákényszeríteni arra, hogy higgyen valamiben. Ezért sem akartam soha senkit megtéríteni a venárok közül. Akit érdekel a hitem és az Erdő Szíve, szívesen beszélek neki róla, de nem kérem, hogy csatlakozzon híveihez.
- Te nem vagy gonosz, Umon Palasan. *Jelenti ki mély meggyőződéssel. De ezt Umonnak magának kell felismernie.
A könnyedebb, de nem komolytalanabb téma felhozása már lehetőséget ad neki, hogy újra igyon a kupából. Az ital ezúttal is finom, bár kicsit citrusosabb, mint korábban.*
- Hogy mi vár ránk? *Kérdi, amit leteszi a poharat.*
- Fogalmam sincs. *Mosolyodik el szélesen.*
- Pont a két legrátermettebb indult el alkudozni. *A mondat utolsó szavát szinte nevetve ejti ki.*
- A hadúr majd mond egy árat, rosszabb esetben bennünket kér meg, hogy mondjuk meg a vadak befogásának árát. De nem tudom, mennyit illene kérni vagy mennyi az az ár, amiért érdemes a venárok életét kockáztatnom. Őszintén eddig kerültem ezt a problémát, hátha egyszer csak úgy beugrik a válasz, de eddig semmit sem sikerült kitalálnom. *Szomorkás mosollyal néz a szerzetesre, hogy pár kanállal újra egyen a raguból, ami még így, kicsit hidegen is valóban finom.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.30 17:06:58
12303. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-03-30 13:21:17
Üzenet elküldve: 2018-03-30 13:21:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
*Miközben Pycta mesél és elmélkedik, a fogadós is megérkezik, de látva a komolyabb témájú beszélgetést, kissé távolabb áll meg. Umon kivárja, míg Pycta befejezi mondandóját, elnézést kérő mosollyal néz a vezérre, majd a fogadóshoz fordul.*
- Hozzon kérem ismét, abból a habzó Borból egy pohárral, igazán ízletes volt. 9 arany igaz? *Miután a fogadós bólint az aranyat átadja részére*
- Kérem a barátomnak is ugyanazt. *Gyümölcslevet kér, mert azt gondolja Pyctának ízlett, legalábbis ez volt arcára írva, miközben kóstolgatta. A 6 aranyat szintén megfizeti, majd ismét Pyctához fordul.*
- Ami te elkövettél gyermekként, egy közösségnek okozott kárt és fájdalmat. Amit én, attól kevesebb lett a világ. *Szomorú arcán hullámzó stigmák baljós színezetet öltenek, jóllehet most is feketék, de híven tükrözik a szerzetes lelkifurdalását és szenvedését. Ehhez még társul Aenae ellen elkövetett merénylete, mely témát még kerüli, de bizonyos benne, hogy erről is beszélniük kell. Pycta saját vallásértelmezésére hevesen bólogat, miközben a fogadós meghozza a kért italokat, kupáját szórakozottan két tenyerébe öleli, miután Pycta poharát, az elf elé tolja.*
- Pontosan. Van olyan falevél, mely lehullik a hideg évszakokban, vannak örökzöldek, melyek a leghidegebben is tündökölnek. Azért érdekes, hogy a régi vének miképp adják át a tudást, saját szemszögükből, saját értelmezésükben az ifjaknak, de ugyanarra gondolunk ismét. Valaha minden vallás egy volt, hogy ugyanúgy fogalmazzam, egy tőről fakadt. Az én elméletem szerint valaha minden a te gömböd volt, vagy inkább úgy mondom, a fának csak két ága volt, levelek nélkül, lecsupaszítva, szabadon. Egy szép és fejlett jó és egy szárazabb, sötétebb, rothadtabb gonosz ág. Az ágak újakat hajtottak, s a tőről további ágak sarjadtak, mind mind megannyi elképzelés, de az egész részeként. A kipattanó rügyek, levelek jelképezik a hívők sokaságát, valamely ágon több van, valamely szinte csupasz. *Elgondolkodva kortyol bele a poharába.*
- Tudtad, hogy a Fekete Fának van egy másik ága is, egy kisebb? A Kígyó rendje, úgy hívják. *Kijelentését sötét arckifejezés kíséri, majd hosszú mesébe kezd.*
- Egy szerzetes a „végső felismerést” már vándorútjai, kalandjai során éri el, ekkor ráébred hovatartozására, tulajdonképpen eldönti, hogy a Kígyót, vagy a Fekete Fát szolgálja. A Kígyó hívői is természetkedvelők, nem pusztítják azt, de másféleképpen formálják és használják. A legnagyobb különbség talán a meditációjukban van. Míg a Fekete Fa hívői általános, kényelmes, külső szemlélődő számára is kedvelt testhelyzetet veszik fel, a Kígyó hívői főleg groteszk, lehetetlen testhelyzetben, vagy akár fák tetején, bokrok tövében rejtve végzik el meditációs gyakorlatukat, főleg éjjel. Ellentétben a Fekete Fa szolgálóival, akik éjjel és nappal is szívesen meditálnak. Egy Kígyó hívő imádja a tüzet és a fagyot, s a természet anyagát kedvére formálja és használja, elsősorban saját számkivetett társai és maga megsegítésére. *Umon szomorúan ingatja fejét.*
- Sokan ezt az utat választották, a kiképzés alatt is. Eltorzultak, megbetegedtek, de erősek voltak. *Emeli fel mutatóujját a levegőbe mutatva, figyelmeztetésként.*
- Magam a leégett árvaházban szembesültem a választással, bár a Kígyó kísértése megmaradt, A Fekete Fa az én utam, az én kis ágam.
*Hevesen gesztikulál mesélés közben, szinte majdnem megmutatja a meditációs pózokat, de aztán visszafogja magát, s ismét Pyctára mosolyog.*
- Szerintem Fákban Lakó, Erdő szellem, Fekete Fa, Kígyó, mind egy entitáshoz, vagy feljebbvalóhoz köthető. Egész egyszerűen erre utal minden. A törzshöz, annak egy, vagy ha az én tézisemet nézzük két ágához. Innen származnak a különböző nézeteink, melyek valójában annyira nem is különböznek. *Hosszan kortyol poharába, s a bor kellemesen telíti el torkát, s száját. Igazán testes és erős, beszélgetéshez illő, ha pipázna, most minden bizonnyal rágyújtana.*
- Ezt tudnia kellene minden szerzetnek. Fontos dolog. Sok mindent megváltoztathatna. A jó is lehet rossz, gondolva itt sok fanatikus hívőre, kik vassal terjesztik az igét. De a gonosz is lehet néha jó. *Gondol itt magára, s fátyolos tekintettel merül a pohár mélyébe.*
- Ahová megyünk. Mi vár ott ránk? *Teszi fel hirtelen a kérdést, de azért reméli, hogy ezt a témát még folytatni tudják, nagyon kíváncsi az elf véleményére.*
*Miközben Pycta mesél és elmélkedik, a fogadós is megérkezik, de látva a komolyabb témájú beszélgetést, kissé távolabb áll meg. Umon kivárja, míg Pycta befejezi mondandóját, elnézést kérő mosollyal néz a vezérre, majd a fogadóshoz fordul.*
- Hozzon kérem ismét, abból a habzó Borból egy pohárral, igazán ízletes volt. 9 arany igaz? *Miután a fogadós bólint az aranyat átadja részére*
- Kérem a barátomnak is ugyanazt. *Gyümölcslevet kér, mert azt gondolja Pyctának ízlett, legalábbis ez volt arcára írva, miközben kóstolgatta. A 6 aranyat szintén megfizeti, majd ismét Pyctához fordul.*
- Ami te elkövettél gyermekként, egy közösségnek okozott kárt és fájdalmat. Amit én, attól kevesebb lett a világ. *Szomorú arcán hullámzó stigmák baljós színezetet öltenek, jóllehet most is feketék, de híven tükrözik a szerzetes lelkifurdalását és szenvedését. Ehhez még társul Aenae ellen elkövetett merénylete, mely témát még kerüli, de bizonyos benne, hogy erről is beszélniük kell. Pycta saját vallásértelmezésére hevesen bólogat, miközben a fogadós meghozza a kért italokat, kupáját szórakozottan két tenyerébe öleli, miután Pycta poharát, az elf elé tolja.*
- Pontosan. Van olyan falevél, mely lehullik a hideg évszakokban, vannak örökzöldek, melyek a leghidegebben is tündökölnek. Azért érdekes, hogy a régi vének miképp adják át a tudást, saját szemszögükből, saját értelmezésükben az ifjaknak, de ugyanarra gondolunk ismét. Valaha minden vallás egy volt, hogy ugyanúgy fogalmazzam, egy tőről fakadt. Az én elméletem szerint valaha minden a te gömböd volt, vagy inkább úgy mondom, a fának csak két ága volt, levelek nélkül, lecsupaszítva, szabadon. Egy szép és fejlett jó és egy szárazabb, sötétebb, rothadtabb gonosz ág. Az ágak újakat hajtottak, s a tőről további ágak sarjadtak, mind mind megannyi elképzelés, de az egész részeként. A kipattanó rügyek, levelek jelképezik a hívők sokaságát, valamely ágon több van, valamely szinte csupasz. *Elgondolkodva kortyol bele a poharába.*
- Tudtad, hogy a Fekete Fának van egy másik ága is, egy kisebb? A Kígyó rendje, úgy hívják. *Kijelentését sötét arckifejezés kíséri, majd hosszú mesébe kezd.*
- Egy szerzetes a „végső felismerést” már vándorútjai, kalandjai során éri el, ekkor ráébred hovatartozására, tulajdonképpen eldönti, hogy a Kígyót, vagy a Fekete Fát szolgálja. A Kígyó hívői is természetkedvelők, nem pusztítják azt, de másféleképpen formálják és használják. A legnagyobb különbség talán a meditációjukban van. Míg a Fekete Fa hívői általános, kényelmes, külső szemlélődő számára is kedvelt testhelyzetet veszik fel, a Kígyó hívői főleg groteszk, lehetetlen testhelyzetben, vagy akár fák tetején, bokrok tövében rejtve végzik el meditációs gyakorlatukat, főleg éjjel. Ellentétben a Fekete Fa szolgálóival, akik éjjel és nappal is szívesen meditálnak. Egy Kígyó hívő imádja a tüzet és a fagyot, s a természet anyagát kedvére formálja és használja, elsősorban saját számkivetett társai és maga megsegítésére. *Umon szomorúan ingatja fejét.*
- Sokan ezt az utat választották, a kiképzés alatt is. Eltorzultak, megbetegedtek, de erősek voltak. *Emeli fel mutatóujját a levegőbe mutatva, figyelmeztetésként.*
- Magam a leégett árvaházban szembesültem a választással, bár a Kígyó kísértése megmaradt, A Fekete Fa az én utam, az én kis ágam.
*Hevesen gesztikulál mesélés közben, szinte majdnem megmutatja a meditációs pózokat, de aztán visszafogja magát, s ismét Pyctára mosolyog.*
- Szerintem Fákban Lakó, Erdő szellem, Fekete Fa, Kígyó, mind egy entitáshoz, vagy feljebbvalóhoz köthető. Egész egyszerűen erre utal minden. A törzshöz, annak egy, vagy ha az én tézisemet nézzük két ágához. Innen származnak a különböző nézeteink, melyek valójában annyira nem is különböznek. *Hosszan kortyol poharába, s a bor kellemesen telíti el torkát, s száját. Igazán testes és erős, beszélgetéshez illő, ha pipázna, most minden bizonnyal rágyújtana.*
- Ezt tudnia kellene minden szerzetnek. Fontos dolog. Sok mindent megváltoztathatna. A jó is lehet rossz, gondolva itt sok fanatikus hívőre, kik vassal terjesztik az igét. De a gonosz is lehet néha jó. *Gondol itt magára, s fátyolos tekintettel merül a pohár mélyébe.*
- Ahová megyünk. Mi vár ott ránk? *Teszi fel hirtelen a kérdést, de azért reméli, hogy ezt a témát még folytatni tudják, nagyon kíváncsi az elf véleményére.*
12302. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-03-30 12:31:53
Üzenet elküldve: 2018-03-30 12:31:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
- Sosem mondtam, hogy különbözőek vagyunk. *Mosolyog a stigmás arcú szerzetesre. Persze nem lehet ugyanazt elmondani kettőjükről, de nem is tökéletes ellentétei egymásnak. Mindketten hasonló utat jártak be, csak más kapuk és döntések egyengették útjukat.*
- Sok baj csináltam gyerekként. Nyughatatlan, kíváncsi természetű és akaratos gyermek voltam. Olyan, mint a kérlelhetetlen szél, amely nagy bajt ugyan nem csinál, de összekócolja a tincseket, táncra kéri a köpenyek szegélyét vagy lefújja az asztalról a gondosan összerendezett tekercseket. *Kezd bele nosztalgikus mosollyal a történetébe, amelyet már a topázszemű szépségnek is előadott azon a csillagfényes éjjelen, amikor egymásra találtak.*
- Apró csínytevések voltak, de bosszantóak és sohasem tanultam, nem hallgattam a jó szóra. Ám egyszer nagy bajt csináltam. *Most először suhan át szomorú érzés a szépen metszett arcon, ahogy halk sóhajt hallat. Lelki szemei előtt felrémlik a lángoló csűr, a benne ijedten nyerítő csodás lovakkal. A lángok az ég alját nyaldosták, nappali fénnyel öntöttél el a kis teret, amelyen láncsorba állt, rémült arcú elfek adták kézről kézre a vízzel teli vödröket, hogy a lángokat megfékezzék és a falu ne égjen le, csak azért, mert egy oktalan gyermek gyertyával játszott a szalma felett.*
- Végül az elf tanács úgy döntött, nincs maradásom, megelégelték viharos természetem és tetteim büntetéseként a vén remete mellé adtak, hogy türelmet, békét, szófogadást tanuljak. *Újra elmosolyodik az ősz üstökű, erős alkatú mester emlékére, aki szigorú arccal állt az ijedten remegő elf kisfiú felett.*
- Tőle tanultam mindent, ő indított el azon az úton, mely Erdőmélyére vezetett. *Zárja le a történetet, s bár nem mondott el minden részletet, bizonyosan eleget, hogy kielégítse Umon kíváncsiságát.
A Fekete Fa hitének magyarázata leköti a figyelmét, komoly képpel hallgatja, a szavak folyamatosan értelmet keresnek benne saját tanai közt és érdeklődve figyeli, ahogy közös pontokat találnak egymással.*
- Bizonyosan van összefüggés és abban, amit most említették, több is van. *Kezd bele a válaszba, nem törődve a kihűlő raguval előtte, hidegen is biztosan ízletes lesz.*
- Képzeld el a Fákban Lakó hitét egy faként. A törzs a vallás, a hit dereka, de arról sok száz ág és gally sarjad, azokon pedig ezernyi levél, amelyek a hívők, s bár legyen bármennyi hívő is, a törzs egy és ami a legfontosabb, az egész vallás egyetlen gyökérből nőtt ki, ami az egész hit és teológia alapja. *Formál egy gömböt ujjaival, ahogy gesztikulál, mutatva, mire gondol.*
- Ha azt mondod, hogy te magad vagy a Fekete Fa, akkor a körülötted lévő fák mind a vallás más tagjai. S ahogy mondtad, egyedül egy fa nehezen él meg, akkor meg pláne, ha olyan különleges, mint te. *Semmiféle negatív érzés nem vegyül a "különleges" jelzőbe.*
- Ha a hitem úgy fogjuk fel, hogy minden hívő egy fa és az erdő maga a vallás alapja, tökéletesen beleillik a tézisbe, amit mondasz, tehát te magad vagy a Fekete Fa, a vallásként definiált erdőben, s mi, körülötted a többi fa, növény, vad és állat. *Válasza végén elgondolkodva veszi sorra saját érveit, de nem talál bennük nagy hibát vagy kivetnivalót, amely megkérdőjelezné szavai igazát.*
- Talán csak annyi hiba lehet ebben, hogy a fák nehezen mozognak. *Mosolyodik el, majd kiissza poharából a gyümölcslé maradékát, a sok beszédtől teljesen kiszáradt.*
- Sosem mondtam, hogy különbözőek vagyunk. *Mosolyog a stigmás arcú szerzetesre. Persze nem lehet ugyanazt elmondani kettőjükről, de nem is tökéletes ellentétei egymásnak. Mindketten hasonló utat jártak be, csak más kapuk és döntések egyengették útjukat.*
- Sok baj csináltam gyerekként. Nyughatatlan, kíváncsi természetű és akaratos gyermek voltam. Olyan, mint a kérlelhetetlen szél, amely nagy bajt ugyan nem csinál, de összekócolja a tincseket, táncra kéri a köpenyek szegélyét vagy lefújja az asztalról a gondosan összerendezett tekercseket. *Kezd bele nosztalgikus mosollyal a történetébe, amelyet már a topázszemű szépségnek is előadott azon a csillagfényes éjjelen, amikor egymásra találtak.*
- Apró csínytevések voltak, de bosszantóak és sohasem tanultam, nem hallgattam a jó szóra. Ám egyszer nagy bajt csináltam. *Most először suhan át szomorú érzés a szépen metszett arcon, ahogy halk sóhajt hallat. Lelki szemei előtt felrémlik a lángoló csűr, a benne ijedten nyerítő csodás lovakkal. A lángok az ég alját nyaldosták, nappali fénnyel öntöttél el a kis teret, amelyen láncsorba állt, rémült arcú elfek adták kézről kézre a vízzel teli vödröket, hogy a lángokat megfékezzék és a falu ne égjen le, csak azért, mert egy oktalan gyermek gyertyával játszott a szalma felett.*
- Végül az elf tanács úgy döntött, nincs maradásom, megelégelték viharos természetem és tetteim büntetéseként a vén remete mellé adtak, hogy türelmet, békét, szófogadást tanuljak. *Újra elmosolyodik az ősz üstökű, erős alkatú mester emlékére, aki szigorú arccal állt az ijedten remegő elf kisfiú felett.*
- Tőle tanultam mindent, ő indított el azon az úton, mely Erdőmélyére vezetett. *Zárja le a történetet, s bár nem mondott el minden részletet, bizonyosan eleget, hogy kielégítse Umon kíváncsiságát.
A Fekete Fa hitének magyarázata leköti a figyelmét, komoly képpel hallgatja, a szavak folyamatosan értelmet keresnek benne saját tanai közt és érdeklődve figyeli, ahogy közös pontokat találnak egymással.*
- Bizonyosan van összefüggés és abban, amit most említették, több is van. *Kezd bele a válaszba, nem törődve a kihűlő raguval előtte, hidegen is biztosan ízletes lesz.*
- Képzeld el a Fákban Lakó hitét egy faként. A törzs a vallás, a hit dereka, de arról sok száz ág és gally sarjad, azokon pedig ezernyi levél, amelyek a hívők, s bár legyen bármennyi hívő is, a törzs egy és ami a legfontosabb, az egész vallás egyetlen gyökérből nőtt ki, ami az egész hit és teológia alapja. *Formál egy gömböt ujjaival, ahogy gesztikulál, mutatva, mire gondol.*
- Ha azt mondod, hogy te magad vagy a Fekete Fa, akkor a körülötted lévő fák mind a vallás más tagjai. S ahogy mondtad, egyedül egy fa nehezen él meg, akkor meg pláne, ha olyan különleges, mint te. *Semmiféle negatív érzés nem vegyül a "különleges" jelzőbe.*
- Ha a hitem úgy fogjuk fel, hogy minden hívő egy fa és az erdő maga a vallás alapja, tökéletesen beleillik a tézisbe, amit mondasz, tehát te magad vagy a Fekete Fa, a vallásként definiált erdőben, s mi, körülötted a többi fa, növény, vad és állat. *Válasza végén elgondolkodva veszi sorra saját érveit, de nem talál bennük nagy hibát vagy kivetnivalót, amely megkérdőjelezné szavai igazát.*
- Talán csak annyi hiba lehet ebben, hogy a fák nehezen mozognak. *Mosolyodik el, majd kiissza poharából a gyümölcslé maradékát, a sok beszédtől teljesen kiszáradt.*
12301. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2018-03-30 11:40:45
Üzenet elküldve: 2018-03-30 11:40:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
*Pyctán tartja tekintetét, de nincs meglepve. Valahogy az olykor magában gondolkodó, elmélkedő szerzeteshez illik előtörténete.*
~ Kitaszított. Mint én. ~ *Gondolja, s közben lassan eszegeti a forró ragut.*
- Nem is vagyunk olyan különbözőek, elf barátom. *Mondja mosolyogva.* Téged a közösség, engem a világ, s mindketten az erdőben kötöttünk ki. Azt tudjuk már, hogy velem mi történt, de neked miért kellett menni? *Ha választ kap kérdésére ekképp folytatja, s Pycta által feltett kérdésre válaszolva leteszi kanalát, s inkább kupájához nyúl.*
- Nem is igazán a városon van itt a hangsúly, azt gondolom. *Szemöldökét ráncolva próbálja elmagyarázni azt az egyébként valójában nem bonyolult dolgot, de eddig ezen még sohasem gondolkodott.* Lehetett volna bármelyik kommuna, vagy tharg föld, vagy akármelyik más település. Az embereken van a hangsúly. A sokaságon, a nyíltságon, amit mindig is kerültem volna, azok után, ami történt. A feladat adott volt, meg kell tanulnom beilleszkedni, s a normális emberek életét élni. Közben persze viselni a bélyeget, mit rajtam látsz. *Mutat jelenleg nyugodtan és lustán kúszó stigmáira arcán.*
- A Fekete Fa szolgálata pedig, nos ez nem egyszerű kérdés. *Teszi le a kupát, s kezdi szórakozottan forgatni ujján lévő pecsétgyűrűjét, melyen a Fa motívumai, s az azt körbeölelő kígyó vehető ki.*
- Igazából erre Vadvédben jöttem csak rá. *Emeli fel tekintetét a gyűrűről Pyctára.* Általad, általatok jöttem rá. A Fekete Fa én vagyok, de egyben az engem körbevevő természet, világ is. A fa egyedüliként nem tudja megállni a helyét, a világban másokkal viszont igen. A kígyó a rám és a világra leselkedő veszélyre utal, jóllehet nálam kissé speciális az eset. *Nevet fel ironikusan és szomorúan.*
- Ahhoz, hogy a Fekete Fa, azaz én, helyet kapjon a világban, kötelessége gondoskodni róla. A fákról, az állatokról, az emberekről, az elfekről, mindenkiről. Meg kell védeni azt, ami valójában mi vagyunk. Csak így védhetjük meg magát a Fekete Fát, csak így szolgálhatjuk annak szentségét. *Tovább gondolkodik, majd ismét Pyctán tartja tekintetét.*
- Hasonló az életünk, hasonló a sorsunk. Te nem érezted azt valaha, hogy vallásunk is hasonló? Hogy összefüggnek? Mert én ezen elmélkedem már egy ideje, s ki is gondoltam valamit, de előtte meghallgatnám a véleményed erről. *Elgondolkodva kortyol bele borába, lassan ki is ürül, egy pillanatra Pyctáéra néz, azt gondolja a következő szabad pillanatban ismét rendel maguknak, e kapcsán a fogadós felé is int.*
*Pyctán tartja tekintetét, de nincs meglepve. Valahogy az olykor magában gondolkodó, elmélkedő szerzeteshez illik előtörténete.*
~ Kitaszított. Mint én. ~ *Gondolja, s közben lassan eszegeti a forró ragut.*
- Nem is vagyunk olyan különbözőek, elf barátom. *Mondja mosolyogva.* Téged a közösség, engem a világ, s mindketten az erdőben kötöttünk ki. Azt tudjuk már, hogy velem mi történt, de neked miért kellett menni? *Ha választ kap kérdésére ekképp folytatja, s Pycta által feltett kérdésre válaszolva leteszi kanalát, s inkább kupájához nyúl.*
- Nem is igazán a városon van itt a hangsúly, azt gondolom. *Szemöldökét ráncolva próbálja elmagyarázni azt az egyébként valójában nem bonyolult dolgot, de eddig ezen még sohasem gondolkodott.* Lehetett volna bármelyik kommuna, vagy tharg föld, vagy akármelyik más település. Az embereken van a hangsúly. A sokaságon, a nyíltságon, amit mindig is kerültem volna, azok után, ami történt. A feladat adott volt, meg kell tanulnom beilleszkedni, s a normális emberek életét élni. Közben persze viselni a bélyeget, mit rajtam látsz. *Mutat jelenleg nyugodtan és lustán kúszó stigmáira arcán.*
- A Fekete Fa szolgálata pedig, nos ez nem egyszerű kérdés. *Teszi le a kupát, s kezdi szórakozottan forgatni ujján lévő pecsétgyűrűjét, melyen a Fa motívumai, s az azt körbeölelő kígyó vehető ki.*
- Igazából erre Vadvédben jöttem csak rá. *Emeli fel tekintetét a gyűrűről Pyctára.* Általad, általatok jöttem rá. A Fekete Fa én vagyok, de egyben az engem körbevevő természet, világ is. A fa egyedüliként nem tudja megállni a helyét, a világban másokkal viszont igen. A kígyó a rám és a világra leselkedő veszélyre utal, jóllehet nálam kissé speciális az eset. *Nevet fel ironikusan és szomorúan.*
- Ahhoz, hogy a Fekete Fa, azaz én, helyet kapjon a világban, kötelessége gondoskodni róla. A fákról, az állatokról, az emberekről, az elfekről, mindenkiről. Meg kell védeni azt, ami valójában mi vagyunk. Csak így védhetjük meg magát a Fekete Fát, csak így szolgálhatjuk annak szentségét. *Tovább gondolkodik, majd ismét Pyctán tartja tekintetét.*
- Hasonló az életünk, hasonló a sorsunk. Te nem érezted azt valaha, hogy vallásunk is hasonló? Hogy összefüggnek? Mert én ezen elmélkedem már egy ideje, s ki is gondoltam valamit, de előtte meghallgatnám a véleményed erről. *Elgondolkodva kortyol bele borába, lassan ki is ürül, egy pillanatra Pyctáéra néz, azt gondolja a következő szabad pillanatban ismét rendel maguknak, e kapcsán a fogadós felé is int.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19807-19826