//Második szál//
//A Myceil fénye nyomában//
- Hát, az elöljáró 272 éves. *nevet fel Isq arra, hogy Kimmeri milyen szörnyen idős. Mert hát igazából csak hozzájuk mérve számít öregnek, a faluban élnek még nála is sokkal több életévet számoló elfek.*
- Hosszúéletűek, tudod. Én örvendeni fogok, ha megérem a 120 éves kort.
- Nem egy olyan él a faluban, aki elmúlt 260 éves. De sok a fiatal is.
- Artheniort megismerni? Hát, nem tudom. Biztos van sok olyan hely, ahol nem is jártam. *gondolkodik.*
- Meg hát nem itt születtem. Egy olyan valaki, aki született, és itt nőtt fel, gondolom nálam sokkal jobban ismeri.
- Én legtöbbet a Piacra jártam, meg az Árnyék utcába, ide a Prgazusba, a Kézművesek utcájába, de például a templomi könyvtárba még sose jutottam el. Pedig már sokszor akartam.
*Arról azért hallgat mélyen, hogy amikor Artheniorba jött, bizony még nehezen birkózott az olvasással. Csak a Namos-házban döbbent rá, hogy mennyi tudást rejtenek a könyvek, és azóta kapott rá jobban az olvasásra is. Ez döbbentette rá arra is, mennyi tudást adott át neki Kimmeri úgy, hogy ő igazából észre sem vette.*
- De szívesen körbevezetlek, ha nem vagy nagyon fáradt, vagy nem szeretnél inkább pihenni, vagy nincs valami más terved.
- Igen, megtaláltam Vadvéden. *mosolyog.*
-Legalábbis egyelőre nagyon örülök, hogy rátaláltam Erdőmélyén. Véletlenül kerültem oda, aztán ott maradtam.
- Hát a piac nagyon izgalmas hely, nem? *vélekedik Isqeha, csodálkozva, hogy Riri csodálkozik.*
- Rengeteg mindent árulnak, mindig vannak kinn gyógynövényárusok is, bájitalokat is lehet vásárolni, és néha nagyon furcsa árusok is vannak. Egyszer például láttam egy mágikus lantot áruló varázslót. Meg az ételsoron is mindig veszek valamit.
- Hát amiket hallottam róla, az alapján szörnyű volt. És az is borzasztó, hogy fenn északon a karavánpihenő romhalmazzá vált. A környék egészen elmocsarasodott. Egészen baljóslatú hely.
De erre délen a Grombar kastélynál is szörnyű csaták folytak. De én is csak hallottam ám ezeket, mert amikor megtudtam, hogy holt seregek járják a vidéket, és már Artheniort fenyegetik, hazaindultam, hogy időben megvigyem a hírt.
- Úgyhogy én nem láttam egyetlen holt sereget sem, de nem is akarok! *ért egyet mélységesen azzal, hogy a háború rettenetes lehetett.
Mindeközben a sok beszéd közben azért buzgón tünteti elfele a puliszka utolsó maradványait a táljából, aztán ő is a kakaó után nyúl.
Lassan, kiélvezve az ízét issza, aztán Ririre mosolyog.*
- Nekem lassan indulnom kell! Éppen a Piacra! *nevet.* - De utána szabad a napom. Azt hiszem, még egy napot itt töltök, ha már bejöttem a városba. Hogy hajnalban be tudjam gyűjteni a Myceil fényét!
- Neked, van valami elképzelésed, merre, kihez indulsz? Vagy van kedved velem tartani?
Esetleg később is találkozhatunk! *ajánlja fel a lehetőséget mosolyogva.*