//Pohár sör és társalgás//
- No hát akkor mi értelme is volt így kitálalnom? *sóhajtja, és szemei leírnak egy kört a levegőben, amolyan hiszi is meg nem is. Ha annyira nem voltak kuncsaftok még itt, tán Ghaelt is ingyen akarta volna ágyba vinni? Nem játszodozott tán férfiúi szívével, mely oly törékeny, mint egy kocka obszidián? A történetének méltatására kicsit felhúzza a szemöldökét, és megfordul fejében, hogy rosszal kezdett. Mármint nem a történet, a lány. Ha neki már ez is kusza... A lebutított verzió valahogy nem nyeri el a tetszését, bár azt el kell ismerje, kiválóan rátapintott az egyetlen buktatóra.*
- Azért csak álljunk meg a pillanatra, hölgyem, kegyed szépsége valóban elbűvölő, de ennek ellenére *vagy pont ezért, ahogy Ghael fejében ez valójában megfordult* a színdarab tervezését hagyja csak teljes lelki nyugalommal rám. Hosszú évek tapasztalata és gyakorlata összpontosul ebben a műremekemben. Kegyed is remek alkotó, de néhány alapvető hibát elkövetett. Kiváló érzékre vall, hogy megtalálta a történetem egyetlen gyengébb pontját, mi van, ha a nemes látni akarja a családot? Ezen viszont nem segít, ha nincsenek húgai, apát sem tudunk könnyebben keríteni, hacsak nem szeretné harmadolni a pénzt felezés helyett. Erre sajnos az én történetemben sincs egyértelmű megoldás. Ellenben sok minden kielégítő válasz lehet erre, ha nem is életbiztosítás egyik sem, például a munkája miatt nem akarja senki tudtára hozni a magánéletét, vagy nem akarja, hogy a húgai megsejtsék, mivel keresi azt a kevéske kenyerét... Ha a fickó bekajálja a maradékot, ez már gyerekjáték. A húgokat nem hagyhatjuk ki, akkor felmerülhetne a szökés lehetősége. Miért nem szökik meg egyszerűen a dolog elől? Sokkal meghatóbb, ha a húgaiért teszi, hogy őket védje. Nyilván megérti eme észérveket az én változatom mellett, hiszen kegyed roppant intelligensnek tűnik. Az egész az érzésekről szól, bár elképzelhető, hogy valaki védene egy apát, aki eladta őt, mert még mindig szereti, de *itt tart egy kis hatásszünetet* mennyivel könnyfakasztóbb egy olyan szeretet, amely a húgához fűzi, aki még mindig ennek az apának a markában van, és bármikor eladásra kerülhet ő is. Aztán lássuk csak... sosem hozhat be verést, meg gyilkosságot. Ha bármilyen módon bevonásra kerül az őrség, nagy bajba kerülünk. Egy apa eladhatja a lányát, egy lány utálhatja jövendőbelijét, és ha ezzel meg tudjuk teremteni a konfliktust, felesleges belevinni illegális dolgokat, mint a gyilkosság. Ha akár csak túlbuzgóságból is kapcsolatba lép az őrséggel, nos...
*Nem kell befejeznie, a lánynak is tudnia kell magától, mi történik akkor. Először Ghael kerülni nyakig a trutyiba, aztán persze betyárbecsület legkisebb jele nélkül köpne odabent a lányról, akit szintén bevinnének eztán, meg nem mellesleg magára haragítana egy olyan nemest, akiből még sok pénzt fejhetett volna ki a jövőben.*
- Semmi verés, vagy agresszió, meg... most komolyan, olyannak tűnök? Ne-ne... ne válaszoljon, egyszer már a lelkembe gázolt ma, ne tegye meg újra. Tulajdonképpen nem is értem, miért nem én alakítom a kényszerített felet, hát kettőnk közül itt csak nekem vannak érzéseim *sóhajt egyet nagy tettetett búval, majd kortyol a sörből, ami hát akkor is jó kedvre derítené, ha bús lenne, hát még így.*
- Üljünk odébb? Kegyed valódi tervezgetésbe bonyolódna velem, miközben nincs is kuncsaft? Ez meglehetősen nem tetszetős, ha szabad ezt mondanom. Már-már azt kényszerülök hinni, hogy valaki mással szeretné nyélbe ütni ezt az üzletet, nem velem *mondjuk a mégsem-túl-megboldogult férjével...* Mert jómagam, szörnyen röstellem bár, de olyan hosszú távra nem fektethetem be szerény orcámat, amíg kegyed kiszemeli az áldozatot, összeismerkedik vele, meg ilyenek. Minthogy jómagam tisztességes kenyérkereső volnék, nem kockáztathatom az éhhalált, ugye megérti.
*Majd közelebb hajol a lányhoz, hangja majdhogynem suttogássá halkul, és úgy teszi meg ajánlatát.*
- Persze, ha esetleg engem szándékozna felbérelni a vonatkozó nemes kiválasztására, azzal talán, persze csak talán, időt spórolhatnánk meg. Vagyis legfőképpen kegyed spórolhatna meg időt. Mert talán, de újból mondom, talán már van is egy kiszemeltem. Valaki, akinek meghalt az apja a háborúban, a családi vagyon a kezébe került, de ő sosem vágyott fényűző életre. Igazi hősszerelmes, akit ráadásul két igen durva elutasítás is ért az utóbbi időben, mert hát a nemes kisasszonyoknak nem a szerelem kell, hanem a nagyság látszata. Összetört szívvel ül a teljes családi vagyonon, és az öntörténetére talán azt gondolná, "még ha át is vernek, rongyos ötszáz arany mit ér nekem? Legalább esélyem van valakin segíteni." Szóval talán... tudomásom van egy ilyen legényről. Esetleg csekély felár ellenében érdekelné, vagy inkább saját maga nyomozgatna áldozat után?
*Eztán kiegyenesedik, és újra sörét kezdi kortyolgatni. Azon még elmélázik magában, mennyi aranyat is kérjen ilyen értékes információért, ami hatokkal, ha nem hónapokkal gyorsítja a folyamatot.*
- Bizonyára érti már, miért jöttem Artheniorba *ejt meg egy csalafinta mosolyt.*