//Második szál//
//Valea//
-Hát igen! A haladás! *Mosolyog miközben kimondja a szavakat, és mintha egy kicsit el is révedne pár pillanatra. Persze közben ugyanúgy a lányt nézi, de mintha nem is ott járna a tekintete. Gondolatban birtokán van, és azt számolgatja, hogy mit és kéne és hogyan kéne tennie, hogy birtoka jobban működjön. Nem mintha most nem lenne így is elég bevétele ahhoz, hogy tökéletesen megéljen.* ~Lassan majd haza kéne mennem és vennem hordót, hogy tudjak bort készíteni! Az alma most érik be nemsoká!~ *Ezután visszatér a beszélgetéshez teljes figyelmével.*
-Szerintem mindent így kell csinálni! Ha az ember nem tesz bele minden erőfeszítést a dolgaiba, akkor sosem térülhet meg igazán. Csak gondolj bele! Egyszer nem teszem oda magam, és az a kapcsolat lett volna a tökéletes! *persze ő is tudja, hogy ez mekkora sületlenség, de sajnos már előfordult vele. Ott volt neki Akheel, erre nem bírt magával, elment pár napra szó nélkül, és mire visszatért, a lány már nem volt ott. Pedig azelőtt mindig hazavárta. talán itt határozta el magában a férfi, hogy mindent tökéletesen fog elvégezni.*
-Mindig van valami örömteli az életemben! *Széttárja karjait.*
-Most vegyük ezt a kellemes beszélgetést! Mi ez, ha nem öröm? Aztán persze hazamegyek, virágoznak a fák, terem a gyümölcs! Mi ez, ha nem a boldogság maga? Minden napra kijut a jóból. *Mosolyog sejtelmesen.*
-Higgyed el nekem, minden csak felfogás kérdése! Én inkább számolom mostantól azt, hogy miféle jó dolgom van, mint azt, hogy mi az, ami jobb is lehetne! Aztán biztos vagyok benne, hogy az őseim szellemei, hiszen mind jó földművesek és pásztorok voltak, meg fognak jutalmazni ezért a gondolkodásmódért! *Ő is érzi ugyan, hogy a mondata túl cirádás, megcsavart és földtől elrugaszkodott, de sosem bánta ezt! Ha valakinek hálát kell adnia, akkor legyenek azok a szellemek. Dédapját és nagyapját, meg a felmenőit legalább ismeri, hogy milyen dolgosak voltak, nem pedig holmi istenek meg félistenek akikkel eddig beszélt.* ~Ezek az istenek mind felfuvalkodott minden hájjal megkent istenségek! Bezzeg a Papa sosem volt ilyen! Ő mindig azt csinálta amit mondott, nem holmi démonokkal üzérkedett!~
-Mit kéne feladjak? Ha a földjeim felét vagy összes pénzemet kérnék egy jóasszonyért, abba még beleegyezek, de ha egyik kecskémet cserélhetném egy nőre, akkor bizony sosem kötöm be azért senki fejét! *Összekulcsolja maga előtt az ujjait.*
-Persze bízom magamban, nem vagyok önhitt, de tudom, hogy úgy is találnék magamnak valót, ha semmit nem tennék érte!