//Lyessan Veryelian//
*Valóban vannak romantikusabb családtagjai, tőlük éppen ragadt egy-egy szebb mondat a gnóm lányra. De, csak mert könnyen tanul, amúgy csak fél füllel figyelt oda ilyenkor. *
- Igen, jobb napjain verselt is. De abból már nem idézek. Nem értek hozzá.
* Már a köpeny jótékony takarásában mondja, út közben. Vissza-visszafurakszik a kép, a mohaszín szemekről, amik olyan közel kerültek, de ügyesen hessegeti el. Ugyan jóképű az elf, és illedelmes, és jó kiállású, és valamilyen kellemes aura fonja körül, de… az a de, éppen elég, hogy ne ringassa magát efféle ábrándokba. Köszöni szépen, neki jelenleg több mint elég a mostani többnyire bonyodalommentes élet. A szerkezeteivel és találmányaival. Annyi éppen megnyugtatja, hogy az elf sem használta ki a közelséget, s immár ugyan esőtől összeállt tincsekkel, futnak céljuk felé. Úgy szedi a lábát, ahogyan csak tudja, persze az elfnek kell inkább igazodnia, mert olyan tempóban nem tud menni, mint ahogyan a másik tudna. De még így is rövidített utakon, hamar beérnek a Pegazusba. Kipirulva, összetapadt tincsekkel arcán lép be a fogadóba Lyessal után, majd ki is választ egy megfelelő asztalt.*
- Úgy lesz a legjobb, ha várunk. Ó, igen, jólesne egy kis szíverősítő. Csak ne legyen túl tömény.
*Köpenyét engedi Lyessalnak lesegíteni, s helyet is foglal, a kiválasztott helyen. Persze nála nem csak pergamen van, hanem penna is. Már-már felháborító, hogy Lyessal a pulttól akar ilyet kérni.*
- Természetesen, penna is van nálam. *Ölbe veszi táskáját, és már kutatja is lázasan, a sok papír fecni, jegyzet közt az üres lapokat s a pennát.* Mit kezdenék az üres lappal *ekkor persze talál is egy üres lapot, melyet kissé erélyesebben tol az elf elé.* ha nem volna nálam penna és tinta? Legalább három-négy garnitúra természetesen.
*Mint ha kissé fel is húzná az orrát, mikor egy csinos üvegcsét húz elő, mely alaposan be van dugaszolva, s lustán löttyen benne a folyadék. Aztán egy fa tokot is előhalászik, melyben szépen sorban egy-egy toll sorakozik. Látszik, hogy nagy becsben vannak tartva, egyik egy egyszerű szürke lúdtoll, mívmentes, fém véggel erősítve, másik, egy narancsszín toll, mely vörösbe fut a végén, s le is hajlik a csúcsosodó pelyhesbe futó vég, hogy talán az író kezét még simogatja is használat közben. A harmadik pedig egy hófehér toll, szép íves, merev tartású, míves aranyszín fém véggel. Egymás mellett rájuk nézve egyértelmű, hogy a szürkét használja a legtöbbet a vörös hajú lány. Illetve ha elborzolódik a toll, tán a fém véget cseréli is át, ám a másik kettővel meglehet, sosem írtak, vagy csak nagyon ritkán.
Így hát feltárul a tok, a toll arzenállal és ki tudja, mennyi van még ott, ahonnan ez jött. A szürke színűt át is adja Cinn, Lyessalnak, a tintával és üres pergamennel együtt.*
- Tessék *hajtja vissza táskája tetejét, és akasztja is a szék támlájára.* Most már írhatsz.
*Persze nagyon kíváncsi, hogy milyen hirdetés az, amit feladna az elf, még korábbi paprikásba hajló kedvét is feledi, ahogy tudálékos kifejezéssel arcán, várja, hogy az elkezdje az írást, míg a kiszolgálás várat magára.*
A hozzászólás írója (Cilanney Dharlarann) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.03 22:14:13