//Kharasshi, Rilkäline//
*Kälinek is szokatlan ez a kettősség. Csak érzi, amit érez. Nem gondolkodik rajta, és nem is akarja megmásítani. Egyszerre pirul bele, egyszerre sérti, és egyszerre tüzeli fel a bokalánc rejtett jelentése.
Kharasshi válaszára mézédes mosoly a lány buja vörös ajkain, s pajkos fény az égkék szemekben, mely szavak nélkül válaszol.
~Kizárt, hogy aludnál.~
Abban viszont biztos, hogy van az a béke, ami összeilleszthető a mélységi marconával. A tavasz és a nyár is megmutatta, bármennyi csörtéjük is volt közben. Hiába a láda helye körüli vita, hiába az ijedtség, amikor Kali magára rántotta a fél kamrát, hiába a téli idegen vándor, akit kénytelenek voltak befogadni egy éjjelre, ezzel is ütköztetve nézeteiket, és hiába a rémület, amikor Kharasshi alkarjáról hajtotta fel a merő vér inget. Sajátságos békéjük van. Nem olyan, mint egy normális béke, bárki más életében.
A visszakérdezésre, Kharasshi mellkasára omló fakó fonatok alá vezeti ujjait, s ahogy tenyerét a tincsek, úgy kézfeje a férfi mellényes mellkasát simítja végig.*
- Szó sem lehet róla *pillantása dorgálóba hajlik.* Még a végén, az a szöszi elirigyel tőlem. Nem, nem *Még kicsit fel is húzza orrát, miközben megcsóválja fejét, ahogy a belső sarok felé pillant, ahol egy átutazónak tűnő szőke nő ül, egy idősebb férfival.
Ezzel egy időben, villanásként eszébe jut a szőke elf lány, aki a tisztáson botlott beléjük. Vajon mi lehet vele. Most Kälinek nem kellene színészkednie, hogy elég meggyőzően adja szeretőt, mint ahogyan akkor tettek a tisztáson.
Nekilát a vacsorának, miközben Kharasshi az ismerőséről beszél. Kedvtelve mosolyodik el, miután lenyelte a falatot.*
- Elvitatna? Tulajdonának akarna? *Nem tudja pontosan eldönteni, Kharasshi komolyan mondja, vagy a gazembersége csalná ki belőle az engedelmes szolgalányt, de mindenképpen érdekes személy lehet az ismerőse. Ebből a gondolatmenetből pedig arra jut, hogy esetleg mélységi lehet az illető.*
- Ölre mennél? *kérdezi, miközben ő is eszik néhány falatot. Nem hiszi, hogy Kharasshi engedné, hogy jogot formáljon rá bárki más, és a tisztás eseményei után tudja is, hogy ölre is menne érte, de szeretné hallani is a választ. *
- Úgy hiszed, nála lehet erről feljegyzés? Mert akkor megvan az új úti célunk.
*Összességében tart egy kicsit ettől, mert már a játékaik során megmutatkozott, hogy Käli önérzete nem feltétlenül teszi kezes rabnővé, egy mélységi hím alázatos fakóvérű tulajdonává pláne nem.
Hamarosan üressé válik Rilkäline tányérja is. A jóleső meleget ontó kályha kócosra szárította a haját, a meleg leves jólesőn eltelíti, erre pislog is egy pár laposabbat, miközben a hím ölébe fordulva hozzá bújik. Éppen, mint a kályha melege mellett összegömbölyödő cirmos házikendvenc.*