//Második szál//
//Alkonyattól pirkadatig//
*Mikor a férfi rákérdez a tarifájára csak gúnyosan elmosolyodik.*
- Soha nem szoktam többet elkérni mint, amennyi éppen náluk van.*Céloz arra, hogy igazából csak elemeli, mikor alkalom adódik rá.*
- Te előre fizettél, de most szólok, minden más szolgáltatás feláras.*Kacsint a másik irányába kezét felmutatva ujjait egymáshoz dörzsöli, majd elindul a holdfénnyel megvilágított udvaron, magán összehúzva a köpenyét. Mikor pedig elhangzik a másik szájából, hogy ha mégiscsak a nő által említett foglalkozást űzné se feküdne le vele, azért egy kicsit visszább dobja a kedvét, minthogy nem elég jó még ehhez sem.*
~Nem mintha kellettél volna. Talán épp szerencse, hogy nem vagyok egy jólfésült, tiszta, kellemes látvány.~*Hiszen talán pont ezért nem ad magára annyit, amennyivel elégedett lenne, így nem érik ilyesfajta behatások. Pont elég volt az neki, amit az úgynevezett barátai tudtak nyújtani, társaságot, némi lelki támogatást és segítő kezet a bajban. Óvatosan felsejlik előtte, mielőtt még szétszéledtek és elmenekültek a városból, mindenki más irányba megindulva, hogy kevesebb eséllyel találjanak rájuk. Mikor pedig a férfi a szeretkezés szót kiejti egy pillanatra valami értetlen arckifejezés ül ki rá, minthogy nem igazán van tisztában vele, hogy az nem ugyan az, amiről ő nem olyan régen beszélt, de nem veti fel a másiknak, hiszen még egy kerek napja sincs hogy mellé csapta az élet. Mint, ahogy utcagyerekekhez illik mindent kipróbáltak, és volt olyan a társaságban, akinek a kedvéért még azt is megtette, bár nem igazán érti, mit esznek azon annyira, egy jófajta üveg pálinkát többre értékel mint azt a néhány nagyrészt kíváncsiságból és megfelelésből álló aktust. A szerelem szóval sem igazán tud mit kezdeni, talán érezte már, talán nem, az ilyen dolgokat nem igazán engedhette volna meg magának, akkor sem ha valóban az lett volna. A bajtársaihoz viszont őszintén ragaszkodott, olyanok voltak mint egy család.*
~Még ennek ellenére is, el kellett válnunk egymástól, pedig azt hittem, ha mindent megkap, amit akar, velem fog maradni.~*Persze tudja, hogy a körülmények nagyban befolyásolták azt, hogy muszáj volt szétválniuk, de akkor is maradt benne valami furcsa, üres rész, amit az alkalomadtán leöntött alkohol előszeretettel tölt fel arra a néhány órára. A férfi megállapítására, mi szerint ugye testvérek, csak egy biccentéssel jelez, talán ez most a legfontosabb, így jó is lesz, ha nem gondolkodik tovább a végén még olyat mond az elfnek, ami miatt eláll az egésztől. Körbenéz a másik megjegyzése nyomán, csak biccent, majd megindul és mellette sétál.*
-Úgy érzem, már eléggé megcsapott ez a hűvös levegő, nem lesz este már gond.*Jegyzi meg, biztos benne, ha visszafekszik, már csak reggel fog kikelni az ágyból.*