//Árvák//
* Picit megijedt az előbb a térre érve, hogy szem elől tévesztette a hölgyet, de most a fogadóba belépve nyugtázza, hogy jó volt a sejtése. Miután észreveszi a fogadóssal társalgó elfet, arrébb is lép az ajtóból, hogy ne szökjön ki a meleg. Mivel még sosem járt itt, így gyorsan felméri a helyet. Szétnéz, de az elmúlt hatok monoton történései különös fátylat vonnak a szeme elé. ~ Meleg kályha, asztalok és ~ szippant egyet a fogadó nehéz levegőjéből ~ sült hús. Egy ilyen hely megváltás volna a szomszéd negyedben kódorgóknak, már persze ha beengednék és vendégül látnák őket. ~ Gyorsan végigfuttatja tekintetét a benn tartózkodókon, de azon kívül, hogy ő igencsak kirí a közegből semmi furcsát nem vesz észre. Közben a követett hölgy elköszön a fogadóstól, majd a fiatal elf megdöbbenésére a részeg fickóhoz sétál és leül az asztalához.
Az előtérben álló Daji megvárja, míg a pultban álló férfi ránéz, gyorsan bólint neki köszönésképpen, és utána lassan megindul a részeg férfi asztala felé. Nem szeretne tolakodó lenni, ugyanakkor nagyon kíváncsi miről is beszélhetnek. Lépésről lépésre jobban hallja a nő nyugodt tónusú hangját, beszédének szelíd, megnyugtató dallamát, s mire a részeg férfi magából kikelve köp egyet, már érti azt is, miről beszél. Szemöldökét összevonja a tiszteletlenségre, majd egyiket meg is emeli a férfi kijelentésére, miszerint árva volt és nincs semmi baja. Szerinte nem úgy néz ki, mint aki békés és kiegyensúlyozott és végképp nem úgy, mint aki jól van. Közben néhány lépésnyire az asztaluktól megáll, hisz úgy illik, hogy ne zavarja meg a beszélgetést amíg zajlik. A szőke hölgy pont olyan türelmes, mint amilyen kedves, állapítja meg, hisz ugyanolyan stílusban folytatja, mintha a férfi nem viselkedett volna dagonyázó vadkan módjára. Mikor az árvákról és a szükségleteikről kezd el beszélni, Daji megnyugszik, hogy nem hiába követte a hölgyet. Persze közben el is csodálkozik, hogy vajon ki lehet ez a részeg fickó, hogy a szőke elf tőle próbál segítséget kérni. Ahogy az asztal felé jövet végigmérte, se gazdagnak, se bölcsnek, se befolyásosnak nem tűnt.
Mikor láthatóan zátonyra fut a beszélgetés közelebb lép az asztalhoz, és próbál úgy helyezkedni, hogy mindkét asztalnál ülő számára egyértelmű legyen kihez érkezett. Az üzenetet író hölgyet nem zavarja meg, hisz ha eddig várt, a pár mondat papírra vetése már nem igazán számít. Mikor egyértelmű számára, hogy befejezte, akkor óvatosan megköszörüli a torkát, hogy felhívja magára a figyelmet, és ha a szőke elf ránéz, akkor udvariasan derékból meghajol.*
- Üdvözöllek Szép Hölgy. Mundhudhai Dajioan a nevem, de általában Dajinak szólítanak. Ne haragudj, hogy ismeretlenül zavarlak, de láttam milyen szívvel viseltettél a negyedben a kislány iránt és úgy gondoltam, érdemes lehet beszélnem veled az árvák ügyében. Ha volna rám néhány perced igazán hálás lennék. * mondja kissé mereven, talán picit szertartásosan is. *
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.20 14:39:31