//Árvák//
* Lassan lépdel Han mögött, még emésztgetve a templomban elhangzottakat. Nagyon örül, hogy mégiscsak együtt indultak neki a feladatnak. A hölgy szabadkozását, miszerint nem akkora személy ő Artheniorban, Daji azért nem hiszi, csupán szerénységnek tartja, ugyanakkor talán lehet abban valami, hogyha kérni akarnak valakitől, illik nekik felkeresni az illetőt és nem csak úgy üzengetni neki. Talán abban is igaza van a szőke elfnek, hogy nincs idejük megvárni az építkezés végét, hisz a szükség most van, de talán addig egy átmeneti megoldás is elegendőnek bizonyulhatna és végsőnek meg az atya árvaháza. Ezt az átmeneti dolgot is persze a nagyoknak kellene megoldani, és ha az Úrnő velük van és meglágyítja a szívüket, akkor talán ott is lehet keresnivalójuk. Utóbbi gondolatra picit meg is áll a téma boncolgatásánál, hisz úgy néz ki, Han nagyobb hatással volt rá, mint azt gondolta, hisz azért egy istenben bízni, hogy segít, eddig nem volt a mindennapjai része. Mondjuk, most sem saját magára nézve támaszkodik erre, hanem az előtte a fogadóba lépő nőre tekintettel, hisz, ha valaki ilyen elkötelezett eszköze egy istennek, azt feltételezhetően kitüntetett figyelemmel követi az égi hatalmasság.
Han szavaira egy bólintással és egy mosollyal válaszol. Kurtán biccent a fogadósnak is ahogy a pulthoz érnek és figyelmesen hallgatja annak szavait az előbbi részeg és a Safrin nevű férfival kapcsolatban. Mivelhogy úgy néz ki legalább az egyikükre, de talán mindkettőjükre szükség van, így nem is baj, hogy azóta kerültek a történtek. Láthatóan Hant is ez érdekli, hisz erre kérdez rá. Jelesül hová vihette a férfi a részeg disznót. *
- Így van uram. * erősíti meg a fogadósnak az elhangzottakat. * - A Safrin úr holléte az, ami igazán minket érdekel, hisz tőle remélünk segítséget és nem kevésbé útmutatást az árvák ügyében. Tudja * néz a fogadós szemébe* - sokan maradtak egyedül és éheznek. A templomban az atya már felajánlott egy árvaház alapítására egy jelentős összeget, de sajnos ahhoz még szükség van jó párszor akkorára az elmondása alapján. Meg ugye helyre és szándékra a város részéről, hogy nem hagyják éhen halni, meg tolvajok, rablók kezébe eszköznek a gyerekeket. Most mi, Hanloren kisasszonnyal többek között adományokat szeretnénk erre a célra és a megfelelő személyeket vagy olyanokat keresünk, aki ismer ilyeneket. * fejezi be kissé elhalkulva. Látszik rajta, hogy erősen tépelődik, de végül győz az elmúlt napok küzdelme szülte csökönyösségig fajuló segíteni akarás. *
- Nem szeretném megsérteni, meg távol álljon tőlem minden tiszteletlenség, * hajol meg kegy aprót a fogadós fel * - de odakinn gyerekek éheznek. Én tudom, hogy lehetetlenség mindenkit jóllakatni, és ez a hely sem ingyenkonyha, de ha van olyan maradék, vagy felhasználatlan fölösleges alapanyag, akkor annak nagy hasznát vennék a gyerekek. Tisztelettel megjegyzem, ezt nem kívülről mondom, hisz az elmúlt hatokban én dolgoztam azért, hogy legyen miből főznöm neki. * Érzi, hogy ez talán nagyzolóan hangzott, de csupán a tényeket mondta. Persze próbálja elvenni a dolgok élét. * - Kérem ne érezze követelőzésnek, hisz se jogom, se szándékom olyat tenni, csupán kérem, hogy ha van fölösleg, azt juttassa el hozzájuk, ha megteheti. Persze az is lehe, hogy ezt már nap, mint nap megteszi és akkor csak annyit tudok hozzátenni, hogy köszönöm a nevükben * Picit gondolkodik még, aztán úgy van vele, ha eddig elment, akkor a picit több már mindegy. *
-Meg ha még megenged egy gondolatot, ide gazdagabb népek járnak, hisz aki megengedhet ilyen időben akár szórakozást, akár nagyobb utat ilyen szállással, az nem mondható igazán szegénynek. És mindenhol vannak jó szívű emberek. Ha lehetőség volna rá, hogy rendeléskor adományt gyűjtsön itt a rászorulóknak, akár csak önkéntesen egy ládában is, azzal előre lehetne vinni az árvaház ügyét. Ha csak arra elég, hogy legyen nekik étel, amíg a menedékük elkészül, akkor is életeket ment meg. Ha volna ilyen adomány, * néz Hanra, majd vissza a fogadósra * - az atyák a templomból biztos vállalnák annak a becsületes felhasználását.