* Fürdés után, felfrissülve, felöltözik és elindul a szobájába. Útközben benéz még egyszer a közös helységbe, ami talán a verbuváló miatt most mintha népesebb lenne, ezért úgy dönt, tesz egy próbát, hátha sikerül közönséget szereznie. Felmegy a lantjáért, a köpenyt azonban ott hagyja. A haját feltűzi szabadon hagyva hosszú nyakát, és gömbölyű vállait.
Lent a söntésben feláll az egyik asztalra, felkap egy fakanalat és egy tálat és igyekszik felhívni magára a figyelmet.*
- Arthnior jó népe * kiálltja, egy apró elf lánytól szokatlanul erős hangon* - Megjárva keletet és nyugatot, Ysildia az ezer lámpás városának csalogánya, vagyis szerény személyem, eljött hozzátok, hogy a Szelek nemes városát és annak derék népét szórakoztassa. Hallgassatok meg egy szomorú történetet, egy kegyetlen anyáról* Ezek után vett egy mély lélegzetet, idegen közönség előtt, egy ismeretlen városban, hívatlanul sosem könnyű fellépni, de elkezdte pengetni a lassú, bús dallamot a lantján:
Erdőmélyén, a rengetegben egy elf asszony útra kelt
Bal karjában kincsét vitte, jobb karjában kis fiát
Súrú erdő közepén megállott, mindkét teher húzza
Erdő szellemei, erdő szellemei melyiket vigyem tova?
Jók az istenek, jók a szellemek lehet még fiam nem is egy,
de ha kincsem itt hagyom, többet vissza nem kapom
Hátára vette kincsét, és az úton hagyta gyerekét
Erdő szellemei Erdő szellemei, a kincsem viszem tova
Anyám, anyám ne hagyj itt engem, had fogjam ruhád szélét, úgy kövesselek,
Nem jössz gyermek, nem jössz velem, a mező vadjai és az ég madarai vezessenek
Anyám, anyám ne hagyj itt engem, csak amíg szemmel látlak addig kövesselek,
Nem jössz gyermek, nem jössz velem az erdő szellemei vezessenek
Erdőmélyen, a rengetegben, kincsével az elf asszony tovább ment,
az út mellett két szarvas és a borjaik legeltek, két kis boci, anyjuk féltőn őrzi
hát még az állat is a magáét jobban félti, hogy tudtam egy szem kicsinyem otthagyni?
Erdőmélyén, a rengetegben az elf asszony elhányja kincsét szalad, szalad
Erdőmélye közepébe, ahol a gyermeket hagyta, de nem leli többé soha
Földre borul az elf asszony, a haját tépi, se gyermekem, se kincsem
Nem vagyok már semmi*
- Láthatjátok jó emberek, a kapzsiság mindig elnyeri méltó büntetését, ezért legyetek hát a dalnokhoz bőkezűek* fejezte be a lány a dalt, mélyen meghajolt, majd leült az egyik üres asztalhoz*
A hozzászólás írója (Ysildia, a csalogány) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.10 08:12:52