// Verbuváló //
//Nyílt//
* A tanácsos kicsit kezd zavaróvá válni. Parden nem tudja, miért szállt el ennyire magától, hiszen még csak nemrég érkezett, most viszont már a csapat vezetőjének képzeli magát. El is tervezi, hogy egy adandó alkalommal végezni fog vele, hiszen biztosan fehér ruhás. Azonban csendben ül és hallgatja, hiszen ez nem egy adandó alkalom, ráadásul végre valaki kézbe vette az irányítást. Más kérdés, hogy Parden még Leshát is szívesebben látná vezetői pozícióban, mint ezt az alakot. Mégis igazat szól.
~ Gonosz városőrök, gonoszok! ~ Ennél a résznél egyetértően bólogat, hiszen maga sem kedvelte a városőröket, most pedig hogy megszűntek (ha mindenki ezt hangoztatja, csak van benne valami) ki is meri mondani. A neki intézett kérdésen meglepődik. Ő úgy tudta, hogy a törvény nagyon fontos, ezért már nyitná is száját, hogy egy határozott "Igen"-nel bizonyítsa rátermettségét. Aztán leesik neki, hogy valami nincs rendben ezzel a kérdéssel, mintha már benne lett volna a válasz is. Ez nem tetszik neki, így kénytelen továbbgondolni a szituációt. A törvényben megkülönböztették a nemeseket és a nemteleneket, az viszont igen elavult egy dolog. Ha a vasvillás és fáklyás tömeg sikerrel járt, akkor elviekben nem kéne többé megkülönböztetni a gazdagot a szegénytől. Márpedig a romos épületek és a tény, hogy a városőrség megszűnt arra enged következtetni, hogy egyenlőség lett. Egyenlőség. Így tehát rövid átgondolás után erre jut. *
– Ugyanúgy kell kezelni őket, a tolvajnak le kell vágni a kezét! * Bólogat vidáman, vagy legalábbis széles vigyorral a száján.
Ezután van ideje továbbgondolni ezt a témát, de egyelőre magában. Addig hallgatja a többiek ötletelését. Őszintén szólva az sem érdekli túlzottan, hogy milyen ruhát viseljenek, de azért ő is benyög valamit. *
– Legyen kalap! A kalap az jó, hehe… * Aztán megint elhallgat. Denjaar úgy véli, ő a legalkalmasabb a csapat vezetésére, ennek pedig még örül is egy kicsit emberünk. Ő ugyanis nem akar vezető lenni, mert akkor nem lenne értelme csatlakozni – hiszen az lesz az egészben a legmókásabb, amikor a végén majd megöli a főnököt, aztán elmenekül a városból. Megint elmosolyodik ennek a gondolatán, így néz fel Denjaarra. *
– Bizony, bizony! * Bólogat. Nem is tudja, mire, de nyilván olyanokat mond újdonsült vezetőjük, amivel egyetért. Grüksunosz ezzel ellentétes véleményen van, ekkor már abbahagyja a bólogatást, azonban nem szólal fel ellene. Inkább a papírra és a pennára néz, majd közelebb hajol és ő is aláírja: "Ailease Parden". Aztán vár. *