//Ikta//
*Majd lassan már az étel felét eltüntette a tányérjáról, nem eszik kifejezetten gyorsan, bár az egyszerre végzett tevékenységeknek, mint beszéd és evés köszönhető, hogy körülötte nem csak a tányér, de az asztal is kapott némi betevő falatot. Most nyel egy nagyot, hogy válaszoljon.*
-Nem igazán érdekel egyetlen isten sem, csak gondoltam tudjam, hogy hányadán állunk, a te fajtád nem igazán a kedvességéről és a jóindulatáról híres.*Böki oda, azzal nem is törődve, hogy a faji elválasztás nemileg sértheti asztaltársát.*
-Persze hálás vagyok, főleg most, hogy nincs, aki főzzön rám.*Morog.*
-Én meg nem sok mindent tudok magamnak jóízűen elkészíteni, inkább csak szenvedek és krumplin élek napokig.*Ezért is talán a nagy lelkesedés és azért látszik rajta, hogy a pénz annyira nem veti fel, hogy minden nap vendéglőbe járjon étkezni, de a látszat még csalhat is.*
-Persze, sötétben már én se tolnám oda a képem.*Lapátolja gyorsan a maradékot és már kész is, némi fenntartással, ugyanis az arcát szépen keretezi a maradék, amit gyorsan el is tüntet egy szalvéta segítségével.*
-Nyah… nincs amúgy nagyon messze.*Áll fel a székről és legurítja a maradék sört.*
-Talán egy óra alatt ott is vagyunk.*Szedi ráncba magát, leporolva a morzsákat a ruhájáról.*