//Ine'qua Hatawi//
*Elégedett mosollyal nyugtázza, hogy érvelése nem marad hatástalan. Fehér fogai kivillannak ahogy az ajkai eltávolodnak egymástól, és szája sarka megemelkedik. Csillogó szemmel hallgatja újdonsült ismerőse fellelkesülését, miközben már pörögnek a gondolatai, hogy miért és miként lett elátkozva a másik.*
-Majd alaposan átgondolom miként lehetne megfelelően romantikussá tenni a történetet. Egy ilyen románc elregéléséhez alaposan ki kell találni a dolgokat.*Egy lágy sóhajtással nyomatékosítja, hogy mennyire kihívással teli egy olyan alkotás megalkotása amely a közszájon forgást el tudja érni. Szemei a semmibe révednek, ahogy a legendás költőket övező dicsőség szelleme átjárja a lelkét. A tündérke tanácsait megmosolyogja, hiszen már jó ideje megtanulta azt, hogy egy műnél nem az a fontos mit szeret aki inspirálta, hanem az, hogy mit szeretne a közönség hallani.*
-Persze, de majd máshol.*Körbesandít, hogy még mindig figyeli-e a környezetük őket, és nyugtázza, hogy némileg alábbhagyott a kíváncsiság.*Végül is ez a kalandozók központja, egészen megszokottak itt a fura dolgok.*Lágyan felsóhajt, a város izgalmaira gondolva, majd figyelmét visszatereli a szemben ülőre, aki épp próbál úgy mutatni valami a hátán, hogy közben nem fedi fel a teljes kocsma előtt. Kicsit közelebb hajol, hogy némileg segítsen a szerinte nem igazán kivitelezhető dolgon. Nem igazán szörnyülködik a látottakon, hiszen némelyik kocsmai verekedés sérülései sokkal csúnyábbak mint egy apró születési rendellenesség, de azért a fejét megcsóválja, hogy kifejezze az együttérzését, bár azt is csak látszólag.*
-Sajnos én még nem mehetek a kikötőbe, holnap este találkozóm van itt a városban, viszont ott találkozhatunk. A kikötő nincs messze, csak egy napi járóföld, a barátoddal biztosan megérkeztek. Csak követni kell az utat délre egészen a tengerig.*Elmosolyodik, majd hátradőlve feláll a székről.*Sajnos viszont nekem most mennem kell, de egy öröm volt veled csevegni. Remélem majd megtalállak még.*Egy csókot dob újdonsült ismerősének, majd nevetve elindul vissza a piacra. Nem néz hátra, viszont odafigyel, hogy a csípőmozgása néhány férfinak a figyelmét azért magára terelje. Egy könnyed mozdulattal kerüli egy férfit, aki épp ételt vesz magának, és miközben ellép mellette rákacsint. Végül is még találnia kell valakit aki biztosít neki szállást az éjszakára.*