//Életművészek//
*Mosolyog, amikor Drogg az elfekről beszél, tudja, hogy nem a legjobb a viszony a két faj között. De ő igazából csak mulatni tud rajta. Neki nincsenek ilyen előítéletei, kicsit haragszik mindenkire. Lehet, hogy a korral jár, ki tudja.*
-Hát, tudod ez egy érdekes kérdés. Nem olyan buta állatok ám ezek a baglyok, főleg Zank. Valahogy úgy van vele, hogy ő megeheti, de ha én sütnék meg nyárson egy galambot, vagy ilyesmi, akkor nagyon csúnyán nézne. Azt hihetné, hogy egyszer ha ráfanyalodnék, őt is hasonló sorsra juttatnám. Persze ez butaság, de hát mégiscsak egy állatról beszélünk. Egyébként ügyes madár, és halakat is tud fogni. Én azt jobban szeretem. Nincs vele sok macera, a legtöbbet nyersen is el lehet fogyasztani, mint a medvék a lazacokat. Színtiszta tápanyag az egész, és még finom is.
*Csak bólogat azt hallgatva, hogy a törpe mi mindenhez ért, csodálkozással telik meg a szeme, és hirtelen ezer meg ezer kérdés jut az eszébe, de tudja, hogy ezt nem szabad csak úgy rázúdítani az emberekre, nem mindenki szeret csak úgy mindenfélére válaszolni.*
-Az én életem? Ha tényleg kíváncsiak vagytok, nem bánom. Egy kisebb városban éltem, szerető családban, kellemes gyermekkorom volt. Bár barátom nem sok volt, az biztos. Koravén voltam, és az eszem gyorsabban járt, mint kellett volna. Mindig is szerelőféle voltam, órákat, csapdákat, szerkezeteket, lovasszekereket, fegyvereket, mindent, ami egynél több részből áll, én már szétszedtem és összeraktam, mondhatom. Saját műhelyünk is volt otthon, ahol ezt nyugodtan megtehettem. De elmentem hazulról, világot akartam látni, kalandozni, tanulni új dolgokat. Sokat barangoltam az erdőkben, lévén anyám gyógyító volt. Azt hiszem így tanultam meg az állatok nyelvén, persze csak képletesen, nem szó szerint. Zankkal is így találkoztam egy ideje.
*Pár pillanatig szomorúság és nosztalgia tölti el, ahogy az otthonára gondol, és a családjára.*
-Sok éve nem voltam otthon. Járom-kelem a világot, ha valami nem jó megbütykölöm egy kis aranyért cserébe, de nem vetek meg egy kis bunyót sem, ha arról van szó. Aztán így éldegélek én. Nem egy nagy történet tudom, de hát nem lehet mindenki hős.
*Vakarja meg zavarában a szakállát.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.01 17:51:01, a következő indokkal:
„Habár már Jöns Jakob Berzelius 1838-ban a fehérjéknek a görög eredetű protein nevet adta ( πρωτεῖος = „elsődleges fontosságú”), valódi szerepük felfedezéséig 1926-ig várni kellett, mikor J. B. Sumner bebizonyította, hogy az ureáz nevű enzim egy fehérje.” Karaktered tehát nem ismerheti a fehérje kifejezést. Elgépelések javítva.