//Második szál//
//Lati, Pash//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bár húzta volna tovább az időt, Pash nemigen bír magával. Szívesen vezette volna a mézesmadzagot a fiú orra előtt, végignézve a vágynak a vörös engedélyével vívott harcát a kék szemekben. Pash persze jobb erőben van nála, és meglehetősen akaratos is mostanában. Idefelé jövet is észrevette már rajta, hogy nem egészen úgy táncol, ahogy Latamie akarja, de ez csak korbácsolt a vörös kedvén. Most is elégedettséggel tölti el, hogy bár nem ez volt a terve, már van annyira önálló, hogy önmaga vegye irányítása alá az estét, s ha kedve támad Lataie-re, akkor meg is szerezze magának.
Épp csak szusszan a korábbi gyönyörből, épp csak felpillant, s a tenger színei találkoznak, hogy tekintetükben keveredjen össze. Ez lehet a lány veszte is, hogy a kardforgató immár nem fél kezébe venni a kezdeményezést.
Nem durva cseppet sem, mégis úgy maga alá gyűri a kalóz lányt, mint a legvadabb hullámverés, mit csak eddig tapasztalt. Ujjai fehérednek, ahogy az ágy keretbe kapaszkodik, sikolyai fülledtséggel töltik a szobát, míg újra ívbe nem feszíti a hevület.
Pasthra mélyeket nyeldekelve omlik mellé, a vörös tincsek tengerére, melyek kibomolva terítik be a párnát széltében Latamie mindkét oldalán. Nem tudja kikerülni, annyi van belőle, így persze a verítékcseppes homlokra, halántékra mindenhová jut a hajszálakból. Elégedetten élvezi a bőrén játszó ujjak cirógatását, s viszonozza is, a szikár kötegeken játszadozva, tüzetesen felmérve azokat.
Percek, vagy órák? Nem tudná megmondani, de abban biztos, hogy ez a fiú, már koránt sem az, mint akit magával citált a thargföldről. Nem fél hozzáérni, és a természet adta tehetségét is egyre ügyesebben használja ki. Latamie pedig ezt ha lehet, hajnalig csiszolgatja. Huncut kívánságokkal tetőzi az éjjelt, hogy reggel legalább olyan kimerülten ébredjenek, mint ahogyan a Vidrán töltött első éjjelük után.
Ami ételt felhozattak, apránként reggelig el is fogy, s a bort is kénytelenek vízzel pótolni, melynek fogyatkozását Latamie morogva konstatálja, de pótlást hívatni már lusta.
Reggel nyöszörögve ébred, hogy kedvenc desszertjéből falatozzon, s csípőjének lassú mozdulásaival ébressze a hétalvót. Elég lesz kimászniuk az ágyból, ha nagyon éhesek lesznek. Míg az üzlet nem indul be, addig úgy sem lesz mit hajóztatni, így aligha lesz mostanság szükség a vörös vízen szertett tapasztalataira.*
- Jó reggelt. *Szól álmoskásan, még pihegve.* Ebédelnünk is kellene *fordul korgó gyomorral a fiú felé, s túr az ezüst hajtincsek közé, hogy aztán kiforduljon az ágyból, s kóvályogva összeszedje magát egy valódi reggelihez.*