//Kitérő//
//Pycta//
- Sosem hittem, hogy szemtanúja leszek, hogy kihoz a sodrodból valaki. *Hiába, nem tudja letörölni a mosolyt a képéről, s annak ellenére, hogy megkérte, még szélesebbre húzódik szája széle.*
- Mester-kalmár. Így hívta magát legalábbis *ismétli újra, s magyarázza, hogy miért is így emlegeti ő maga azt a férfit, akivel az üzletet kötötte. De tulajdonképpen ezt Pycta a szerződésben is olvashatja.*
- Igen, hagytam előleget, és én is csak remélem, hogy nem tűnnek el vele. De sok ez ahhoz, hogy hagyjam elveszni. Ha egy holdhónapon belül nem érkezik meg az áru, felkutatom a föld alól is. Eeyr kegyelmezzen neki. *Komolykodó pillantása mögött valami huncut bujkál, talán viccel. Ki tudja? Majd' ezer arany, sok pénz. Azért reméli, hogy fontosabb a hosszútávú üzlet a fellendülőben lévő kereskedőháznak, mint az egyszeri.
A vértre terelődik a szó, s templomi eseményekre, amire Lyz visszaszedi komolyabbik arcát. A harc komoly dolog, még ha győzedelmeskedtek, akkor is. Pillantását végigfuttatja Pycta vállán kilátszódó madárszárnyon.*
- Valóban? Hallottam róla egy vándortól, és azt hittem dolgozik még. Oda irányítottam a kalmárt, mert sok jót rebesgettek arról a kovácsról. *Arra ugyan nem emlékezett, hogy törpe volna, noha a neve valamelyest árulkodik fajáról.*
-Igen, valóban jobb volna nem kipróbálni, de ha szükség lesz rá, az életünk múlhat rajta... *Lyz arcán átsuhanó árny mutatja, hogy még vissza-vissza tér a baljós érzés. Lehet, hogy nem is tudatosan, de meghatározza mindennapjait, s néha még éjjeleit is. Azért is szorgalmazza a házakat. A lombokon nagyobb biztonságban érzi a közösség tagjait.*
- Humm... *húzza szájt elgondolkodva.* Ha menni szeretnél, persze, részemről rendben van.
~Talán Aenaevel is szeretne találkozni. Ki tudja, vele is mi történt azóta... ~
*Persze Lyz lemaradt félúton az információkkal, és bármennyire jobban esne neki, ha Pycta vele menne vissza Mil'Ochassba, biztosan nem állna az útjába, ha neki thargföldre húz a szíve. Egyébként s mindig kedvelte Aenaet, sok közös apróságon vannak túl, amolyan női formaságokon. S ha emlékezete nem csal, még az első felvilágosítását is Lyz, Zarával karöltve vitte végbe. A gondolat szintén mosolyogtató nosztalgikus érzéseket kelt Lyzben, akárcsak az a mákonyos csillagporos éjjel, ott a laborban, miután Seles és Zara együtt ébredt, Aenae egy köldök karikával, Lyz pedig alapos fejfájással. Ha jól emlékszik, nem is igen emlegették ezt az estét azután. Emlékeinek villogó képeiből rántja vissza magát a jelenbe, s a feladatára.*
- A kalmár valószínűleg oda megy majd, de talán nem árthat, ha tudnak az anyagról előre... *Végtére, Hrotgaar mester utódja sem ismerhet minden korábbi munkát, alapanyagot.
Mindenesetre Pyctára bízza a dolgot, hisz Lyznek főként az az elsődleges, hogy megfelelő fegyvere legyen. Ha azért Lanawint kell felforgatni, hát úgy legyen.*
- Máris indulnál? Vagy inkább szóljak a kereskedőházban, hogy eleve oda menjenek, mert az anyagból még lenni kell? *Ha a páncél hatásos, Lyz fegyvere is az lehet. Még sincs veszve minden. *
- Végtére, a páncéloddal össze tudom majd hasonlítani... *fejét az asztalon könyöklő kezében támasztja, s arra eszmél, hogy mióta megérkezett, csak a feladataival kapcsolatban értekeztek. Közben pedig úgy megéhezett, szomjazott, hogy érzése szerint ki tudná enni egy óriáscsalád éléskamráját is.*
- Te nem vagy éhes? Csak egy gyümölcslevet ittam mióta megérkeztünk.
*Keze már lendül is a magasba, hogy oda intsen egy szolgálót.*