//Második szál//
//Csatahajó//
- Amiért végtelenül hálás is vagyok, kedvesem.
*Nem is tart sokáig, hogy vonásai megenyhüljenek. Hangja szelíden búg, és tesz egy lépést a férfi irányába, hogy kisebb távolságról pillanthasson fel rá, egyenesen az íriszeibe.*
- De túlzottan az vagy. Igenis legyél velem szigorúbb, mert így teljesen el fogok lustulni.
*Ekkor tekintetébe újra visszaköltözik az a makacs kis szikra, közben mutatóujját úgy szegezi a bárdnak, mint a gyerekeknek szokás, a szabályok, és azok fontosságának magyarázása közben.
Elsőként ártatlan kis lelke nem is érti, hogy mire kíván szívének választottja utalni, ebben pedig leginkább a teafőzés zavarja meg, de a csók igen hamar emlékezteti arról, hogy Nozarin sosem változik, és igényei is igen kiismerhetőek. Miután levegőhöz jut, kissé még visszakanyarodik.*
- Miért, mi másabb itt, mint ott?
*Kissé azért tart tőle, hogy valami olyasmiről van szó, amit mintha egyszer feszegettek volna pár mondat erejéig.*
- Ahj.
*Forgatja szemeit, és száját félrehúzza, hogy ezzel elnyomja kitörni készülő mosolyát, hiszen éppen komolynak és megingathatatlannak próbál tűnni. Két ujjával közrefogja a férfi tökéletes arcát, miközben közelebb hajol hozzá egyértelmű célzattal. De ahelyett, hogy csókot adna, csupán egy apró, gyengéd harapás erejéig időzik ott. Ezután természetesen kissé visszább vonul, közben egyenesen kalandora szemeibe néz, a védtelen szívéig hatolva.*
- Nem tudom eldönteni, hogy tetszik, vagy sem, az, hogy ennyire tisztában vagy önmagaddal.
*Természetesen imponál neki Nozarin magabiztos, és csibészes viselkedése, ezért is olyan könnyen lefegyverezhető általa, de muszáj kicsit incselkednie is.*
- Hüm.
*Adja tudtára partnerének, hogy gondolkodik, addig pedig megragadja az alkalmat, és eleget tesz a kérésnek a söröket illetően. Illetve így tenne, de a kínálatot látva összezavarodik.*
- Egyáltalán mi a különbség köztük? Melyiket szereted jobban?
*Ő maga csupán a jó öreg, hagyományos típust ismeri.*
- Egyébként valami olyanra gondoltam, amiben nekem is lehet esélyem. Így igen nehéz dolgom van, hiszen, ahogy említetted, túl jó vagy.
*Ezúttal már ő is vigyorog, szeme sarkából pedig lopva, huncut aljassággal pillant kedvesére.*