//Rendhagyó toborzó//
//Gabrael, Maerli, Gal, Val//
*Kissé irritálja a férfi viselkedése, de nagyon nehéz átlépni azt a határt, amitől Val haragra gerjedne. Bár nem sokszor volt ilyen, mindig vérfürdő lett a vége. Nem szándékozik itt is így járni, bár ez a barbár stílus kezdi kihozni a sodrából. De nem ad neki hangot, csak sóhajt egyet, és inkább számol magában. Gombernyő uraság emlékeit, és rajzait figyelemmel követi, és minden mozdulatát, s szavát lesi. Hátha fontos információk jutnak tudomására belőle, esetleg olyanok is, amikre a másik nem is gondol, hogy fontos lehet.*
-Értem. Nem butaság terveket szőni, viszont van egy baj a tervekkel.
*Mondja sejtelmesen, de nem úgy, mint korábban. Nem olyan bohókásan, sokkal komolyabb hangvétellel.*
-Hogy az élet néha átalakítja őket. Azt mondtad, hogy a keleti oldal nem lényeges, ott a szolgálók vannak, a pince, ilyesmik. Tehát elvileg nem kell vele foglalkoznunk. Viszont a többivel sem úgy, legalábbis szerintem. Ha igaz, ami a levélben áll, illetve amit mondasz, akkor nem sokan őrzik ez a kastélyt. Négy vagy öt főről beszélünk. Tegyük fel, hogy hm. Mondjuk felgyújtom az istállót, mert miért ne. Ott vannak a lovak, biztosan odaküldenének legalább egy valakit, hogy nézze meg, hogy mi történt, ugyanis nem gyakran szoktak csak úgy kigyulladni az istállók maguktól ugyebár. Őt leszedhetjük. És akár egyesével mindet. Utána ráérünk a csapdákkal foglalkozni, és a szobák átkutatásával.
*Von vállat, mint aki befejezte. Egykedvűen dől hátra a székében, jobb kezével a korsót fogva belekortyol, majd bal kezét ökölbe szorítja egy pillanatra, s ha a varázslata sikerül, úgy azonnal lángba borul. Egyenesen Gabrael arcába próbálja nyomni azt, de persze nem szeretné megütni, sőt még akár veszélyesnek sem mondható, inkább csak úgy, hogy lássa azt. A látóterébe helyezi, ez talán pontosabb. Legalábbis egy tapasztalt harcos láthatja, hogy nem egy támadás van készülőben. Ha nem sikerül, úgy csak szimplán az ökle lesz ott, mint jelzésérték. Viszont hangjában erős karcosság, szemében nem e világi szikra lobban, ahogy azt hallja, hogy fülesnek nevezi egy taknyos.*
-Elég együgyű zsoldos lehetsz te, ha nem érdekel egy levél, amiben a küldetésed részletei vannak egyenesen a megbízód kezéből. Értem én, hogy kemény vagy, de másfelé kéne irányítanod ezt. Mondjuk a várban lévőkhöz. Ne tegyél úgy, mintha szívességet tennél azzal, hogy idejöttél. Te kerested fel őt, mert kell az arany, gondolom, vagy bármi más, és nem fordítva.
*Majd elveszi kezét a látótérből, persze, ha más egyéb nem történik, és mintha mi sem történt volna, újra bohókásan nézelődik a kocsmában, mintha nem is lenne ott.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.