*Bársonyos, puha bőrére halovány pír ül ki, ahogy megjegyzi a férfi, talán nem kellene ennyire hajtania, hogy megfeleljen. Még csak most gondol igazán bele, hogy valóban így tett, de hát ki ne akarná elsajátítani egy ily érdekes nép szokásait, mint Wynné. Ráadásul a Harcost is megkedvelte, ideiglenes útitársának tekinti, így szeretné nem magára haragítani valami bugyutasággal, bár mivel nem ismeri oly jól még, nem tudhatja, hogy ideges lenne-e a férfi vagy sem.*
- Kölcsönösen szoknunk kell a másikat, de igyekszem odafigyelni *suttogta mosolyogva, mielőtt még a kulcsér ment volna.
Visszatértével még mindig ott ül arcán a bájos mosoly, amelyet most nehéz lenne lehervasztani arcáról, olyan jól érzi magát. A kellemes légkör, Ellaruz társasága és annak gondolata, hogy nemsokára pihenhet, és vehet egy kellemes fürdőt a szobájában.*
- Köszönöm *hálálja meg a férfi engedékenységét, mely ugyan alapvető udvariasság, de ő sem akar nagyképűnek tűnni. Zöldes szemeivel néhány másodpercig még elmereng a keleti vonásait figyelve, majd megindul a lépcső felé.
Egy pillanatra hátranéz, hogy biztos követi-e a férfi, majd fellépcsőzik vele, s a folyosón megállva, a Harcoshoz fordul.*
- Álmaidat vigyázzák az égiek, s tündérek aranyozzák be *kíván jó éjt, még mindig kedvesen mosolyogva.*