Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-07 08:22:19
Üzenet elküldve: 2012-11-07 08:22:19
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*A csuklyás félvér a fárasztó nap után érkezik a Pegazushoz. Egyből fel is csillan a szeme a puha ágy, a finom étel és a kiadós alvás gondolatára. Még pont maradt annyi pénze, hogy ma kényeztethesse magát a felsoroltakkal, de holnap új időszak kezdődik a számára. Megélhetés után kell majd néznie. No de elhessegeti a gondokat elméjéből és belép. Odabent gyorsan körülnéz, majd a pulthoz lép. Köszön a fogadósnak. Kivesz magának egy Szobát és kifizeti a fogadósnak az érte járó 14 aranyat, majd fogja a szobája kulcsát és elindul az emelet felé. 
*
*
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-06 19:03:37
Üzenet elküldve: 2012-11-06 19:03:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
//Felvételi játék Családba //
* Fehér tincseihez közel hajol egy, aki ajkait kinyitja, és szavakat szól hozzá. Összeszűkülnek íriszei, aztán mégis kérdő tekintettel fordul oda a pimasz személy felé.
" Egy nő, kinek ajkai merészek. " Nyugtázza magában, és felméri tekintetével a nő felépítését. Várakoztatja a válaszadással egy darabig, majd mielőtt a csend hosszúra nyúlna, akkor végre megszólal.*
- Biztos, mint egy halált hozó erősen koncentrált méreg, mely a véráramban kalandozva végül eléri a célpontját. Pusztít, és később teljesen eltűnik a szervezetből. * ha a nő megengedte magának, hogy közel hajolt hozzá, akkor lemásolva a nőt ugyanazt teszi. Hagyja egy kicsit, hogy a csend közéjük férkőzzön, hogy utána megzavarhassa beszédével.*
- Attól függ, hogy milyen szemmel nézzük az árut. Mik a céljaid és mit tudsz? * Hangja nyugodtan csendül, közben szemei rezzenéstelenül a nőt mustrálják.*
- De tudod mit? Győzz meg szavaiddal,hogy értékes vagy és nem járunk pórul mind a ketten. * Gúnyos mosolyba fordulnak ajkai, közben finoman a mellette levő helyre mutat ujjaival.Ezzel jelez a másiknak, hogy foglaljon helyet. Tartása cseppet sem feszült, hanem az nemesi könnyed tartás, amit előszeretettel használ.Nem szólja le a nőt, hanem megvárja míg magától megteszi az első lépéseket. Tudomása szerint, még nem osztották meg a neveiket. Nem néz ki úgy, hogy ez a tény különösen zavarná.*
- Hallgatlak. * Lényegre törő szó, ami az ajkait elhagyja, és türelmesen várja az idegen nő válaszát.*
* Fehér tincseihez közel hajol egy, aki ajkait kinyitja, és szavakat szól hozzá. Összeszűkülnek íriszei, aztán mégis kérdő tekintettel fordul oda a pimasz személy felé.
" Egy nő, kinek ajkai merészek. " Nyugtázza magában, és felméri tekintetével a nő felépítését. Várakoztatja a válaszadással egy darabig, majd mielőtt a csend hosszúra nyúlna, akkor végre megszólal.*
- Biztos, mint egy halált hozó erősen koncentrált méreg, mely a véráramban kalandozva végül eléri a célpontját. Pusztít, és később teljesen eltűnik a szervezetből. * ha a nő megengedte magának, hogy közel hajolt hozzá, akkor lemásolva a nőt ugyanazt teszi. Hagyja egy kicsit, hogy a csend közéjük férkőzzön, hogy utána megzavarhassa beszédével.*
- Attól függ, hogy milyen szemmel nézzük az árut. Mik a céljaid és mit tudsz? * Hangja nyugodtan csendül, közben szemei rezzenéstelenül a nőt mustrálják.*
- De tudod mit? Győzz meg szavaiddal,hogy értékes vagy és nem járunk pórul mind a ketten. * Gúnyos mosolyba fordulnak ajkai, közben finoman a mellette levő helyre mutat ujjaival.Ezzel jelez a másiknak, hogy foglaljon helyet. Tartása cseppet sem feszült, hanem az nemesi könnyed tartás, amit előszeretettel használ.Nem szólja le a nőt, hanem megvárja míg magától megteszi az első lépéseket. Tudomása szerint, még nem osztották meg a neveiket. Nem néz ki úgy, hogy ez a tény különösen zavarná.*
- Hallgatlak. * Lényegre törő szó, ami az ajkait elhagyja, és türelmesen várja az idegen nő válaszát.*
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-06 00:46:48
Üzenet elküldve: 2012-11-06 00:46:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Az étvágya megvan, annyi szent... és abban sem kell kételkedni, hogy elfogyasztja az elé kerülő ételt, akár rendesen át van sütve, akár nem. Boldog, hogy végre olyan ételt ehet, amilyet azelőtt talán ünnepnapokon kapott. Számára a fűszerezés tökéletes, a tea pedig olyan, amilyennek lennie kell: meleg és édes a méztől.
Hogy Nia jó áru, az mára már nem egyszer nyilvánvalóvá vált. Engedelmes, tisztelettudó, és ragaszkodó, bármit megtenne a mélységiért. S ezt a kapcsolatot csak erősíti a mostani játék, ami még a sötételf arcára is mosolyt csal.
Azt viszont már nagy komolyan hallgatja, ahogy Volaryon választ ad a kérdésére. Az óvintézkedésekről igenis elhiszi, hogy az ő biztonságát szolgálják, és örül annak, hogy lesz enni- és innivalója is.*
- Akkor remélem, hamar találsz! *felel vigyorogva, reménykedve, hogy Volaryon hamar visszatér majd. A felé nyújtott kezet azonnal megfogja, feltápászkodik, majd a pulthoz sétál, és csendben hallgatja a szobabérlést, közben elnyom egy ásítást, és megnyugodva indul el a férfival a szállások felé, mikor végre rendeződik a szoba ügye. Álmos a szentem, jelenleg egy ágyra vágyik, meg a hálóingére. Szerencsére, ezek mind elérhető közelségbe kerültek...*
Hogy Nia jó áru, az mára már nem egyszer nyilvánvalóvá vált. Engedelmes, tisztelettudó, és ragaszkodó, bármit megtenne a mélységiért. S ezt a kapcsolatot csak erősíti a mostani játék, ami még a sötételf arcára is mosolyt csal.
Azt viszont már nagy komolyan hallgatja, ahogy Volaryon választ ad a kérdésére. Az óvintézkedésekről igenis elhiszi, hogy az ő biztonságát szolgálják, és örül annak, hogy lesz enni- és innivalója is.*
- Akkor remélem, hamar találsz! *felel vigyorogva, reménykedve, hogy Volaryon hamar visszatér majd. A felé nyújtott kezet azonnal megfogja, feltápászkodik, majd a pulthoz sétál, és csendben hallgatja a szobabérlést, közben elnyom egy ásítást, és megnyugodva indul el a férfival a szállások felé, mikor végre rendeződik a szoba ügye. Álmos a szentem, jelenleg egy ágyra vágyik, meg a hálóingére. Szerencsére, ezek mind elérhető közelségbe kerültek...*
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-05 23:44:01
Üzenet elküldve: 2012-11-05 23:44:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Tényleg gyorsan eléjük kerül minden, reméli, hogy ettől még teljesen friss az étel, mert ha a közepét hidegnek érzi, bizony nem lesz rest azonnal panaszt tenni, hogy a pénzéért nem elvárható minőséget kap. De ez nem történik meg, a fűszerezés kellemes, még ha az ő ízlésének kicsit kevés is, a bor pedig zamatos.*
-Jó étvágyat.
*Csak ennyit fűz a köszönethez, magában pedig elraktároz egy kis elégedettséget, ami minden alkalommal előbukkan, amikor a lánykáról kiderül, hogy zsenge kora ellenére is tisztelettudó. És még csöndes is! Remek üzletet csinált vele, ez kétségtelen, bár félő, hogy mire kiélvezhetné ennek előnyeit, már nem lesz miben.
Szótlanul falatozik, hiába az éhség, ami gyomrát marja, mégsem kapkod, nem habzsol úriemberhez méltóan táplálkozik, ameddig fel nem éli saját adagját. Utána pedig jöhetnek a kislány által érintetlenül hagyott falatok, amiket egy-egy ügyes villamozdulattal, fokozatosan orozgat el. A helyzet valahogy egészen családias, így még az ő közömbös arcára is egy mosoly kúszik a kis kuncogásokra. Vajon Kyne is így érezhette magát régebben?*
-Még nem tudom, meddig leszek el, de teljes biztonságban leszel. Hagyok ott neked enni és inni, az ajtót pedig bezárom, hogy senki ne mehessen be.
*Meg hogy a kislány se mehessen ki, de ezt nem kell nagydobra verni. Eddig gördülékenyen ment minden, jobb, ha így marad, nem rombolja hát le a gyermeteg illúziókat, amik azt képzelik, hogy a láncok és szalagok az ő biztonsága miatt vannak. Ha így helyénvalónak érzi, ám tegye.*
-Pontosan addig leszek el, amíg nem találok egy megfelelő lakóhelyet magunknak.
*Kiissza az utolsó kortyot is a kupájából, ez az almabor egészen különleges ital, még sosem ízlelt ehhez foghatót korábban. Csak rá ne szokjon...
Feláll, kezét a gyerek felé nyújtja és csomagját sem felejtve a pulthoz indul, a szobabérlést inkább már ott intézné, ne harsogjon ettől az egész fogadó.*
-Kérnék még egySzobát 13 aranyért, egyelőre csak a mai éjszakára, a továbbiakat pedig még meglátjuk.
*Erszénye ismét könnyebb lesz hát, ezen felfedezést rezzenéstelenül palástolja. Átveszi a kulcsot, biccentéssel köszön a kocsmárosnak, majd a szállások felé veszi az irányt, ahol végre lepihenhetnek mindketten. Hosszú volt az út, megérdemlik.*
-Jó étvágyat.
*Csak ennyit fűz a köszönethez, magában pedig elraktároz egy kis elégedettséget, ami minden alkalommal előbukkan, amikor a lánykáról kiderül, hogy zsenge kora ellenére is tisztelettudó. És még csöndes is! Remek üzletet csinált vele, ez kétségtelen, bár félő, hogy mire kiélvezhetné ennek előnyeit, már nem lesz miben.
Szótlanul falatozik, hiába az éhség, ami gyomrát marja, mégsem kapkod, nem habzsol úriemberhez méltóan táplálkozik, ameddig fel nem éli saját adagját. Utána pedig jöhetnek a kislány által érintetlenül hagyott falatok, amiket egy-egy ügyes villamozdulattal, fokozatosan orozgat el. A helyzet valahogy egészen családias, így még az ő közömbös arcára is egy mosoly kúszik a kis kuncogásokra. Vajon Kyne is így érezhette magát régebben?*
-Még nem tudom, meddig leszek el, de teljes biztonságban leszel. Hagyok ott neked enni és inni, az ajtót pedig bezárom, hogy senki ne mehessen be.
*Meg hogy a kislány se mehessen ki, de ezt nem kell nagydobra verni. Eddig gördülékenyen ment minden, jobb, ha így marad, nem rombolja hát le a gyermeteg illúziókat, amik azt képzelik, hogy a láncok és szalagok az ő biztonsága miatt vannak. Ha így helyénvalónak érzi, ám tegye.*
-Pontosan addig leszek el, amíg nem találok egy megfelelő lakóhelyet magunknak.
*Kiissza az utolsó kortyot is a kupájából, ez az almabor egészen különleges ital, még sosem ízlelt ehhez foghatót korábban. Csak rá ne szokjon...
Feláll, kezét a gyerek felé nyújtja és csomagját sem felejtve a pulthoz indul, a szobabérlést inkább már ott intézné, ne harsogjon ettől az egész fogadó.*
-Kérnék még egySzobát 13 aranyért
, egyelőre csak a mai éjszakára, a továbbiakat pedig még meglátjuk.*Erszénye ismét könnyebb lesz hát, ezen felfedezést rezzenéstelenül palástolja. Átveszi a kulcsot, biccentéssel köszön a kocsmárosnak, majd a szállások felé veszi az irányt, ahol végre lepihenhetnek mindketten. Hosszú volt az út, megérdemlik.*
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-05 17:19:54
Üzenet elküldve: 2012-11-05 17:19:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*A leányzó szavaira csak kissé megrázza ezüst tincseit, mik arcát keretezik. A hatás kedvéért, még szikrázó, zöld szemeit is lehunyja.*
- Ugyan, kérlek. Nem mondtál semmi ostobaságot. Mindent nem tudhat egy személy.
*Hiszen, aki túl sokat tud, azt megölik. Ezt jól tudja, nem is szabad akárkivel megosztani eszménket. Ki tudja, hogy biztonságban marad-e nála, a tudás, mit átadunk? Lehet, a személy rosszra használja, vagy épp tanítója ellen, ezt pedig nem szabad megkockáztatni. De miért nem fél attól, hogy Timandra, ez az ártatlan kinézetű, szinte még lány nem használja-e úgy, ahogy nem volna jó? Mert látta a szemét. Látta benne, hogy bizalommal fordulhat feléje. Ez az oka, hogy hajlandó lenne bármiről beszélni, amit csak az asztalpartner kérdezni szeretne.
Persze, saját bölcsessége sem terjed ki mindenre, ám elég tapasztalattal bír már, talán túlontúl sokkal is, ilyen fiatalon. Hiszen mennyit élt? Nincs még túl a harmincadik telén se. S ez egy embernél sem sok, hát még egy olyan lénynél, ki csak félig ember, s másik fele a nemes elf fajból ered. S talán nem csak Tima tudhat meg többet Dakhnator szavaiból, hanem fordítva is. Bár, az építészet sosem volt saját kis világának sarokköve, ám egy apró részét mindenképpen képezi. Viszont a régről származó dolgok története, az érák változását átélő tárgyak valója, ez mind-mind olyan, mi kíváncsiságának vonzásába tartozik. Például, mikor egy síron, mi nagy harcost takar maga alatt, rajta pedig egy méretes kőkard, mi mint egy obeliszk, fölé tornyosul, rajta pedig az ősi nyelvek valamelyikéből való jelek... Mi lehet? Talán a férfi története az, hogy miként élt, vagy ahogy kimúlt az élők sorából. Már ha az ilyen írások és jelek megfejtése Tima szakterületébe esik.
A férfi is igencsak meglepett, még ha ezt csillogó, fűzöld szemei, vagy az alattuk lévő vigyora nem is regélné a nagyvilágnak, hogy látta a sebhelyet, a másik mégis hamarost asztaltársa lett a fogadó gyomrában. Persze, meglehet, hogy szavai miatt vannak most itt. Hiszen számára egy sebhely koránt sem taszító, nem csak saját arca miatt, vagy a nyakán éktelenkedő nyomvonal okán, hanem mert munkája során megtanulta szeretni a sebhelyeket. Néha nehéz feladat azok eltüntetése, főleg ha kényes helyen, valahol az arcon vannak, ám koránt sem lehetetlen. Az ő szakmája nem ismerheti ezt a fogalmat. Ahogy a fizetséget sem, csak a hálapénzt. Miféle kapzsi, aranyra éhező szörnyeteg kérne azért csengő tallérokat, hogy például egy szeretett gyermeket, vagy tisztelt apát elföldeljen? Ez a kötelessége, ha már szakmájának ezt választotta. Más kérdés, hogy sikerül-e most is elhelyezkedni ezen feladatot ellátó személyként.
Ahogy a mosoly megjelenik társnője arcán, az övé még barátságosabbá válik, s újra keresi a kék szem lényét. Bele akar pillantani, mennyire is boldog a mosoly mögött. De vélhetőleg, ha sikerül megragadni az egyetlen látható kék lélekörzőt, bizony valódi öröm fog felsejleni benne. S ha tudná, hogy különös külsejével együtt is kedves a másik számára, talán még egy csöppnyi pír is költözne hullaszín arcára. Sápadt bőrén jól kiütközne, főleg, hogy egy apróbb bókra is igen jól reagálna, tekintve, hogy mennyit kapott eleddig életében. Egy keze is sok, hogy megszámolja. Főleg, miután elcsúfították egykoron talán kimondottan szép arcát a vágással. Elfek kecses vonásai rejlenek a komorrá tett arcon, mit visel, s az őrült vigyor is ha egyszerű mosolyig fordulna csak ajkain, kimondottan szép látvány volna a női szemnek. Ám ő ilyen, ilyenné tette a világ. S ha tévedne, mégis létezik bármiféle istenség, ki erre a sorsra kárhoztatta, akkor sem átkozná nevét ezernyi szitokkal. Okkal lett ilyen. Így csak az fog közelébe kerülni, ki tényleg lelkét vágyja ismerni, nem az arcot.*
- Öröm hallani, hogy tovább is élvezhetem társaságod. Kimondottan jó érzés valaki olyannal lenni, aki nem súg másokkal össze a hátam mögött, s valamelyest meg is ért.
*Hiszen sebhelyet mindketten viselnek, mi pecsétjük, bélyegük egy életre. S csak remélhetik mind a ketten, hogy ha így is kell élniük, azért hosszú élet lesz. S még ha szenvedéstől is lesz olykor terhes, ha találkozik bármelyikük még ilyen személlyel, ki elfogadja őket, akkor máris megérte várni. Hiszen most is mélyen, legbelül azt reméli Dakhnator, hogy Timandra lesz az, aki első igazi barátja lesz. Vagy máris elindultak a rögös úton, hogy egymás társai legyenek, mint két barát, kik megértik egymást? Talán...
Bizony, elébük kerül étkük és a tea, miket rendeltek. Szívesen állta volna Tima kontóját, hogy övére fogyasszon, de van egy olyan sanda gyanúja még most is, hogy ezt utólag is visszautasítaná a tudóspalánta. S bár válaszában olykor megáll, addig is csak azért, hogy egy apró falatot, mit beszéd közben szelt a szalonnából, szájába vegyen, s megrágva, lenyelje, majd ismét beszéljen tovább a megkezdett vonalon.
Gondolatokban nem tud olvasni, így pár kérdés megválaszolatlanságra lett ítélve, hacsak a későbbiekben fel nem teszi Timandra. Bár, azért az ő memóriája sem tökéletes, így a pontos leírásuk a jeleknek, mikkel sírokat díszítettek nem volna teljes, vagy akár eltérő is lehet a valóságtól. Bár, az talán egy kicsit komolyabb utánagondolással érthető, hogy ha valahol három templom is van, elég nagy esély van rá, hogy különböző istenek és azok prófétái eltérő tanításait okítják a gyermekeknek, s felnőtteknek. Az pedig, hogy például egy Yetobeli-ben hívőt és egy rlalhoacitát egymás mellé temessenek, legalább akkora bűn volna, mint nem csak egy embert, de egy egész nemesi családot kivégezni. A legtöbb vallás nem kedveli a többit, legyen az bármilyen. Persze, a békés, főleg természetből fakadó vallások inkább megértőbbek, míg az agresszív törzsek és még a mélyben élő sötételfek istenségei már inkább vannak mások ellen, kik nem bennük hisznek.
A legtöbb sírhely nem szokott üres lenni, hiszen valóban szomorú látvány, olykor Dakhnator szabad idejét feláldozva tesz egy mécsest, s egy szál vadvirágot a sírokra, mikkel más nem törődik. Ha a lélek ki is szállt a testből, ha kiszállt, akkor is, a porhüvely megérdemel annyi tiszteletet, hogy egy lángocska adjon hírt róla, igen, ő élt, volt valaki és már holt. S az a fény, ahogy egy másik pap mesélte, utat mutathat, hogy felfelé törjön, egészen a felhők fölött rejlő országba, hol a boldogok élnek haláluk után.*
- És miért szeretnél egy szerinted is lehangoló helyen sétálni? Akkor már nem lenne jobb egy erdei ösvény, vagy más hely, hol szépséges dolgok rejtőznek?
*Kérdő pillantással mered a kis tudósra, ahogy villája a tányérra kerül, ugyan, még van a szalonnából, de most hosszú, éjfekete karmoktól egyesek szerint csúf keze a teás csészére fonódik, hogy ajkaihoz emelje, míg a választ várja. A tea ugyan még meleg, de pont eléggé lehűlt ennyi idő alatt, hogy ne égesse meg nyelvét, se száját máshol, ahogy a finom nedű ajkai közt elvész.
Persze, egy kellemes séta igazán remek volna, különösen Timandra társaságában, de hát egy temető mégsem a leginkább jó hely az ilyen időtöltésre. Nem véletlen, hogy a fiatalok a lófrálásukat máshol eszközölik, nem pedig a sírok közti kis utakon, vagy a puszta földön, min addig van fű, míg ki nem tapossák, vagy egy sír nem veszi a fűszálak helyét. S cseppet sem mondható megbotránkoztatónak, mit az asztalpartnerének mondott a hölgyemény, ám felettébb furcsa.
~Talán csak velem szeretne lenni és nem akar kiragadni a természetessé vált környezetemből? Áh, miket gondolsz? Mit találsz még ki? Hogy beléd van habarodva?~ Megint csak kérdi magát, hiszen mást nem tud. Válaszokat nem lel, de ez nem szegi, se kedvét, se kedves mosolyát, mi ismét előbukkan, ahogy a csésze széle eltávolodik ajkaitól, s a pillantását továbbra is Tima egyetlen, magányosan kéklő szemébe próbálja fúrni, mit láthat az arany fürtök által eltakart balszerencséjére. Hiszen láthatná, hogy Dakh pillantása mennyire kedves, s hogy mennyire próbálja megérteni, hogy mit is kíván elérni most az ember.*
- Ugyan, kérlek. Nem mondtál semmi ostobaságot. Mindent nem tudhat egy személy.
*Hiszen, aki túl sokat tud, azt megölik. Ezt jól tudja, nem is szabad akárkivel megosztani eszménket. Ki tudja, hogy biztonságban marad-e nála, a tudás, mit átadunk? Lehet, a személy rosszra használja, vagy épp tanítója ellen, ezt pedig nem szabad megkockáztatni. De miért nem fél attól, hogy Timandra, ez az ártatlan kinézetű, szinte még lány nem használja-e úgy, ahogy nem volna jó? Mert látta a szemét. Látta benne, hogy bizalommal fordulhat feléje. Ez az oka, hogy hajlandó lenne bármiről beszélni, amit csak az asztalpartner kérdezni szeretne.
Persze, saját bölcsessége sem terjed ki mindenre, ám elég tapasztalattal bír már, talán túlontúl sokkal is, ilyen fiatalon. Hiszen mennyit élt? Nincs még túl a harmincadik telén se. S ez egy embernél sem sok, hát még egy olyan lénynél, ki csak félig ember, s másik fele a nemes elf fajból ered. S talán nem csak Tima tudhat meg többet Dakhnator szavaiból, hanem fordítva is. Bár, az építészet sosem volt saját kis világának sarokköve, ám egy apró részét mindenképpen képezi. Viszont a régről származó dolgok története, az érák változását átélő tárgyak valója, ez mind-mind olyan, mi kíváncsiságának vonzásába tartozik. Például, mikor egy síron, mi nagy harcost takar maga alatt, rajta pedig egy méretes kőkard, mi mint egy obeliszk, fölé tornyosul, rajta pedig az ősi nyelvek valamelyikéből való jelek... Mi lehet? Talán a férfi története az, hogy miként élt, vagy ahogy kimúlt az élők sorából. Már ha az ilyen írások és jelek megfejtése Tima szakterületébe esik.
A férfi is igencsak meglepett, még ha ezt csillogó, fűzöld szemei, vagy az alattuk lévő vigyora nem is regélné a nagyvilágnak, hogy látta a sebhelyet, a másik mégis hamarost asztaltársa lett a fogadó gyomrában. Persze, meglehet, hogy szavai miatt vannak most itt. Hiszen számára egy sebhely koránt sem taszító, nem csak saját arca miatt, vagy a nyakán éktelenkedő nyomvonal okán, hanem mert munkája során megtanulta szeretni a sebhelyeket. Néha nehéz feladat azok eltüntetése, főleg ha kényes helyen, valahol az arcon vannak, ám koránt sem lehetetlen. Az ő szakmája nem ismerheti ezt a fogalmat. Ahogy a fizetséget sem, csak a hálapénzt. Miféle kapzsi, aranyra éhező szörnyeteg kérne azért csengő tallérokat, hogy például egy szeretett gyermeket, vagy tisztelt apát elföldeljen? Ez a kötelessége, ha már szakmájának ezt választotta. Más kérdés, hogy sikerül-e most is elhelyezkedni ezen feladatot ellátó személyként.
Ahogy a mosoly megjelenik társnője arcán, az övé még barátságosabbá válik, s újra keresi a kék szem lényét. Bele akar pillantani, mennyire is boldog a mosoly mögött. De vélhetőleg, ha sikerül megragadni az egyetlen látható kék lélekörzőt, bizony valódi öröm fog felsejleni benne. S ha tudná, hogy különös külsejével együtt is kedves a másik számára, talán még egy csöppnyi pír is költözne hullaszín arcára. Sápadt bőrén jól kiütközne, főleg, hogy egy apróbb bókra is igen jól reagálna, tekintve, hogy mennyit kapott eleddig életében. Egy keze is sok, hogy megszámolja. Főleg, miután elcsúfították egykoron talán kimondottan szép arcát a vágással. Elfek kecses vonásai rejlenek a komorrá tett arcon, mit visel, s az őrült vigyor is ha egyszerű mosolyig fordulna csak ajkain, kimondottan szép látvány volna a női szemnek. Ám ő ilyen, ilyenné tette a világ. S ha tévedne, mégis létezik bármiféle istenség, ki erre a sorsra kárhoztatta, akkor sem átkozná nevét ezernyi szitokkal. Okkal lett ilyen. Így csak az fog közelébe kerülni, ki tényleg lelkét vágyja ismerni, nem az arcot.*
- Öröm hallani, hogy tovább is élvezhetem társaságod. Kimondottan jó érzés valaki olyannal lenni, aki nem súg másokkal össze a hátam mögött, s valamelyest meg is ért.
*Hiszen sebhelyet mindketten viselnek, mi pecsétjük, bélyegük egy életre. S csak remélhetik mind a ketten, hogy ha így is kell élniük, azért hosszú élet lesz. S még ha szenvedéstől is lesz olykor terhes, ha találkozik bármelyikük még ilyen személlyel, ki elfogadja őket, akkor máris megérte várni. Hiszen most is mélyen, legbelül azt reméli Dakhnator, hogy Timandra lesz az, aki első igazi barátja lesz. Vagy máris elindultak a rögös úton, hogy egymás társai legyenek, mint két barát, kik megértik egymást? Talán...
Bizony, elébük kerül étkük és a tea, miket rendeltek. Szívesen állta volna Tima kontóját, hogy övére fogyasszon, de van egy olyan sanda gyanúja még most is, hogy ezt utólag is visszautasítaná a tudóspalánta. S bár válaszában olykor megáll, addig is csak azért, hogy egy apró falatot, mit beszéd közben szelt a szalonnából, szájába vegyen, s megrágva, lenyelje, majd ismét beszéljen tovább a megkezdett vonalon.
Gondolatokban nem tud olvasni, így pár kérdés megválaszolatlanságra lett ítélve, hacsak a későbbiekben fel nem teszi Timandra. Bár, azért az ő memóriája sem tökéletes, így a pontos leírásuk a jeleknek, mikkel sírokat díszítettek nem volna teljes, vagy akár eltérő is lehet a valóságtól. Bár, az talán egy kicsit komolyabb utánagondolással érthető, hogy ha valahol három templom is van, elég nagy esély van rá, hogy különböző istenek és azok prófétái eltérő tanításait okítják a gyermekeknek, s felnőtteknek. Az pedig, hogy például egy Yetobeli-ben hívőt és egy rlalhoacitát egymás mellé temessenek, legalább akkora bűn volna, mint nem csak egy embert, de egy egész nemesi családot kivégezni. A legtöbb vallás nem kedveli a többit, legyen az bármilyen. Persze, a békés, főleg természetből fakadó vallások inkább megértőbbek, míg az agresszív törzsek és még a mélyben élő sötételfek istenségei már inkább vannak mások ellen, kik nem bennük hisznek.
A legtöbb sírhely nem szokott üres lenni, hiszen valóban szomorú látvány, olykor Dakhnator szabad idejét feláldozva tesz egy mécsest, s egy szál vadvirágot a sírokra, mikkel más nem törődik. Ha a lélek ki is szállt a testből, ha kiszállt, akkor is, a porhüvely megérdemel annyi tiszteletet, hogy egy lángocska adjon hírt róla, igen, ő élt, volt valaki és már holt. S az a fény, ahogy egy másik pap mesélte, utat mutathat, hogy felfelé törjön, egészen a felhők fölött rejlő országba, hol a boldogok élnek haláluk után.*
- És miért szeretnél egy szerinted is lehangoló helyen sétálni? Akkor már nem lenne jobb egy erdei ösvény, vagy más hely, hol szépséges dolgok rejtőznek?
*Kérdő pillantással mered a kis tudósra, ahogy villája a tányérra kerül, ugyan, még van a szalonnából, de most hosszú, éjfekete karmoktól egyesek szerint csúf keze a teás csészére fonódik, hogy ajkaihoz emelje, míg a választ várja. A tea ugyan még meleg, de pont eléggé lehűlt ennyi idő alatt, hogy ne égesse meg nyelvét, se száját máshol, ahogy a finom nedű ajkai közt elvész.
Persze, egy kellemes séta igazán remek volna, különösen Timandra társaságában, de hát egy temető mégsem a leginkább jó hely az ilyen időtöltésre. Nem véletlen, hogy a fiatalok a lófrálásukat máshol eszközölik, nem pedig a sírok közti kis utakon, vagy a puszta földön, min addig van fű, míg ki nem tapossák, vagy egy sír nem veszi a fűszálak helyét. S cseppet sem mondható megbotránkoztatónak, mit az asztalpartnerének mondott a hölgyemény, ám felettébb furcsa.
~Talán csak velem szeretne lenni és nem akar kiragadni a természetessé vált környezetemből? Áh, miket gondolsz? Mit találsz még ki? Hogy beléd van habarodva?~ Megint csak kérdi magát, hiszen mást nem tud. Válaszokat nem lel, de ez nem szegi, se kedvét, se kedves mosolyát, mi ismét előbukkan, ahogy a csésze széle eltávolodik ajkaitól, s a pillantását továbbra is Tima egyetlen, magányosan kéklő szemébe próbálja fúrni, mit láthat az arany fürtök által eltakart balszerencséjére. Hiszen láthatná, hogy Dakh pillantása mennyire kedves, s hogy mennyire próbálja megérteni, hogy mit is kíván elérni most az ember.*
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-05 17:19:31
Üzenet elküldve: 2012-11-05 17:19:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
-Értem, elnézést, hogy megint ostobaságokat fecsegek.
*Olyan nagy a világ és olyan picinyke szegmensét tudtam még csak megismerni... De minden nappal egyre bölcsebb lesz, tudása így is növekszik, amikor nem a könyveket bújja, hanem beszélget valakivel, aki teljes más világban élt, mint őt. Dakhnator tökéletes társ, hogy rávilágítson az élet azon dolgaira, amik eddig idegenek voltak Timandra világától, újfajta tudást és tapasztalatot adva át így neki, amiért ő belül, egészen mélyen hálás is, csak ez még nem tudatosult.
Az egymásba fonódó pillantást megszakítja, saját tekintetét újfent lesüti, de nem azért, mert neheztelne a korábbiakért, inkább csak óvatosságból. Valójában még saját maga számára is meglepően könnyedén elfogadta a tényt, hogy a férfi felfedte a titkát, akarata ellenére leste meg a sebhelyet. Dühöt vagy haragot nem is érzett igazából, inkább csak félelmet és elkeseredést, mert azt hitte, kötelező érvényű lesz, hogy mindenki tudomást szerezzen az arcát csúfító forradásról és el kell majd hagynia a várost, de nem így lett. Különös, hogy Dakhnator egy személyben az, aki legjobban és mégis legkevésbé fogja tudni megérteni őt. Legjobban, mert a hegek okán azonos cipőben járnak, és legkevésbé, hiszen míg ő felvállalja és közszemlére teszi sajátjait, Timandra mindent elkövet, hogy szőke fürtjeivel elfedje.*
-Rendben, rendben, nincs több kifogásom.
Újra az az apró mosoly görbíti ajkait kedves ívbe, amit a férfi már korábban is tapasztalhatott nála. Tagadhatatlan, hogy Dakhnator jó hatással van rá, olyasfajta jókedvet kezd előidézni, amit már régóta nem tapasztalt. Már nem rémítik a fekete karmok, sem a néha őrületbe forduló vigyor, megszokta és már így találja egészen kedvesnek a másikat.*
-Igaz, lehet, hogy nem kellene egyedül mászkálnom egy idegen városban... Bár enélkül az érv nélkül is veled tartottam volna.
*Nem szeretné, ha a férfi azt hinné, csakis az ismeretlentől való tartás vette rá arra, hogy egy ismerős társaságát válassza, sokkal inkább megkapó személyisége az oka.
A fogadóban nem váratják őket sokáig, hamar eléjük kerül az étel, mit rendeltek, ínycsiklandó finomságokkal megrakott tányérok formájában. A rántottája gusztusosan sárgállik, illatára még a nyál is összefut a fiatal tudóspalánta szájában. A kenyér belül puha és omlós, a héja egészen ropogós... Hát lehetne ennél tökéletesebb vacsorát elképzelni? Jelenleg aligha, nem is vesztegeti hát az idejét, amint feltette kicsit kuszán és butuskán megfogalmazott kérdését, az első falat máris eltűnik ajkai között. Egy egészen halk, elégedett sóhajt nem tud visszafojtani, ahogy az étel íze elborítja, olyan régen evett már tisztességes ételt, hogy hatalmas öröm ez most. De azért rendületlenül figyel, tényleg érdekli a válasz, hiszen munkásságával is egybevág jórészt. Miféle motívumok lehettek? Miért kellett a temetőt három részre osztani? Az aranyozás vajon tényleg csak azért kellett, hogy gazdagságukat fitogtassák? Megannyi kérdés, de tudja, hogy hiába tenné fel ezeket, választ nem kapna, hisz nem mindenki ragad le ilyen aprócska részleteknél, mint ő. Elszomorítóak az üres sírhelyek, amik csupaszon árválkodnak, nincs senki, aki egy virággal vagy egy mécses lángjával jelezné, a halott lelke tovább él a szívében. Hisz a porhüvely elmúlása szomorú, de amíg az emlék megmarad, tovább él, addig valamiképp a halottból is megőrizhetünk egy részletet. De akire már nincs, ki gondoljon, az lesz végleg az enyészeté és ennél nincs szomorúbb dolog.*
-Én... Izé... örülnék, ha veled mehetnék. A temetők lehangolóak, sokkal jobb kettesben sétálni.
*A halovány pír ismét ott van, szemét is erősen lesüti, mikor bevallja, hogy bizony még élvezné is, ha a félelf lenne társa arra az útra. Új életében sosem mondott még ilyet férfinak, de most tényleg így érzi. Figyelmét inkább rántottájának szenteli, eddig is szaporán tüntette el a falatokat, de most mintha még nagyobb gonddal ügyelne arra, hogy miféle formára vágja késével és hogyan illeszti villájára. Talán hiba volt ennyire egyértelműen kijelenteni? Nesze, most aztán pironkodhat, pedig nem jellemző rá, hogy ne tudna lakatot tenni a szájára. Óvatosan felsandít fél szemmel (mivel a másikat még mindig haja takarja), hogy lássa, mennyire sikerült megbotránkoztatót mondania.*
*Olyan nagy a világ és olyan picinyke szegmensét tudtam még csak megismerni... De minden nappal egyre bölcsebb lesz, tudása így is növekszik, amikor nem a könyveket bújja, hanem beszélget valakivel, aki teljes más világban élt, mint őt. Dakhnator tökéletes társ, hogy rávilágítson az élet azon dolgaira, amik eddig idegenek voltak Timandra világától, újfajta tudást és tapasztalatot adva át így neki, amiért ő belül, egészen mélyen hálás is, csak ez még nem tudatosult.
Az egymásba fonódó pillantást megszakítja, saját tekintetét újfent lesüti, de nem azért, mert neheztelne a korábbiakért, inkább csak óvatosságból. Valójában még saját maga számára is meglepően könnyedén elfogadta a tényt, hogy a férfi felfedte a titkát, akarata ellenére leste meg a sebhelyet. Dühöt vagy haragot nem is érzett igazából, inkább csak félelmet és elkeseredést, mert azt hitte, kötelező érvényű lesz, hogy mindenki tudomást szerezzen az arcát csúfító forradásról és el kell majd hagynia a várost, de nem így lett. Különös, hogy Dakhnator egy személyben az, aki legjobban és mégis legkevésbé fogja tudni megérteni őt. Legjobban, mert a hegek okán azonos cipőben járnak, és legkevésbé, hiszen míg ő felvállalja és közszemlére teszi sajátjait, Timandra mindent elkövet, hogy szőke fürtjeivel elfedje.*
-Rendben, rendben, nincs több kifogásom.
Újra az az apró mosoly görbíti ajkait kedves ívbe, amit a férfi már korábban is tapasztalhatott nála. Tagadhatatlan, hogy Dakhnator jó hatással van rá, olyasfajta jókedvet kezd előidézni, amit már régóta nem tapasztalt. Már nem rémítik a fekete karmok, sem a néha őrületbe forduló vigyor, megszokta és már így találja egészen kedvesnek a másikat.*
-Igaz, lehet, hogy nem kellene egyedül mászkálnom egy idegen városban... Bár enélkül az érv nélkül is veled tartottam volna.
*Nem szeretné, ha a férfi azt hinné, csakis az ismeretlentől való tartás vette rá arra, hogy egy ismerős társaságát válassza, sokkal inkább megkapó személyisége az oka.
A fogadóban nem váratják őket sokáig, hamar eléjük kerül az étel, mit rendeltek, ínycsiklandó finomságokkal megrakott tányérok formájában. A rántottája gusztusosan sárgállik, illatára még a nyál is összefut a fiatal tudóspalánta szájában. A kenyér belül puha és omlós, a héja egészen ropogós... Hát lehetne ennél tökéletesebb vacsorát elképzelni? Jelenleg aligha, nem is vesztegeti hát az idejét, amint feltette kicsit kuszán és butuskán megfogalmazott kérdését, az első falat máris eltűnik ajkai között. Egy egészen halk, elégedett sóhajt nem tud visszafojtani, ahogy az étel íze elborítja, olyan régen evett már tisztességes ételt, hogy hatalmas öröm ez most. De azért rendületlenül figyel, tényleg érdekli a válasz, hiszen munkásságával is egybevág jórészt. Miféle motívumok lehettek? Miért kellett a temetőt három részre osztani? Az aranyozás vajon tényleg csak azért kellett, hogy gazdagságukat fitogtassák? Megannyi kérdés, de tudja, hogy hiába tenné fel ezeket, választ nem kapna, hisz nem mindenki ragad le ilyen aprócska részleteknél, mint ő. Elszomorítóak az üres sírhelyek, amik csupaszon árválkodnak, nincs senki, aki egy virággal vagy egy mécses lángjával jelezné, a halott lelke tovább él a szívében. Hisz a porhüvely elmúlása szomorú, de amíg az emlék megmarad, tovább él, addig valamiképp a halottból is megőrizhetünk egy részletet. De akire már nincs, ki gondoljon, az lesz végleg az enyészeté és ennél nincs szomorúbb dolog.*
-Én... Izé... örülnék, ha veled mehetnék. A temetők lehangolóak, sokkal jobb kettesben sétálni.
*A halovány pír ismét ott van, szemét is erősen lesüti, mikor bevallja, hogy bizony még élvezné is, ha a félelf lenne társa arra az útra. Új életében sosem mondott még ilyet férfinak, de most tényleg így érzi. Figyelmét inkább rántottájának szenteli, eddig is szaporán tüntette el a falatokat, de most mintha még nagyobb gonddal ügyelne arra, hogy miféle formára vágja késével és hogyan illeszti villájára. Talán hiba volt ennyire egyértelműen kijelenteni? Nesze, most aztán pironkodhat, pedig nem jellemző rá, hogy ne tudna lakatot tenni a szájára. Óvatosan felsandít fél szemmel (mivel a másikat még mindig haja takarja), hogy lássa, mennyire sikerült megbotránkoztatót mondania.*
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-05 00:45:39
Üzenet elküldve: 2012-11-05 00:45:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Még szerencse, hogy a sötételfek ama tulajdonsága, melyet Volaryon "ifjonti kicsapongás" címen emleget, nem sajátja. Nia valószínűleg soha az életben nem fogja felfogni, mekkora mázlija volt, hogy a mélységihez került, és nem valaki más vette meg. Lám, a férfi most is gondoskodik róla, szeretné a legjobb formában tudni tulajdonát.
Azt Nia sem szereti, ha Vol magára hagyja. Nem érzi magát biztonságban, néha rémálmai vannak arról, hogy a kereskedő, akitől a sötételf megvette, vissza akarja szerezni. Nem tud rosszabbat elképzelni jelenleg annál, mint hogy elszakadjon gazdájától.
Az étel megrendelésre kerül, majd ki is érkezik minden, és olyan nagyon finom illata van... Hát még az íze!*
- Nagyon szépen köszönöm! *hálásan és boldogan tekint a férfira, két falat között. Bizony a kis pocak hamar telik, Volaryonnak van alkalma besegíteni, és gondtalan kis kuncogással jutalmazza Nia minden alkalommal, mikor "elcsen" egy falatot a lányka tányérjáról.
Volaryon aztán ismerteti a terveit, a csöppségnek meg nincs ellenük semmi kofogása.*
- Az nagyon jó lenne! *közli véleményét, majd, mikor arra kerül szó, hogy ő itt marad, és pihen, amíg Vol házat néz, akkor elbizonytalanodik.*
- Sokáig leszel kint? Biztonságban leszek? *kérdi, mindig fél egy kicsit, ha egyedül marad.*
Azt Nia sem szereti, ha Vol magára hagyja. Nem érzi magát biztonságban, néha rémálmai vannak arról, hogy a kereskedő, akitől a sötételf megvette, vissza akarja szerezni. Nem tud rosszabbat elképzelni jelenleg annál, mint hogy elszakadjon gazdájától.
Az étel megrendelésre kerül, majd ki is érkezik minden, és olyan nagyon finom illata van... Hát még az íze!*
- Nagyon szépen köszönöm! *hálásan és boldogan tekint a férfira, két falat között. Bizony a kis pocak hamar telik, Volaryonnak van alkalma besegíteni, és gondtalan kis kuncogással jutalmazza Nia minden alkalommal, mikor "elcsen" egy falatot a lányka tányérjáról.
Volaryon aztán ismerteti a terveit, a csöppségnek meg nincs ellenük semmi kofogása.*
- Az nagyon jó lenne! *közli véleményét, majd, mikor arra kerül szó, hogy ő itt marad, és pihen, amíg Vol házat néz, akkor elbizonytalanodik.*
- Sokáig leszel kint? Biztonságban leszek? *kérdi, mindig fél egy kicsit, ha egyedül marad.*
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-05 00:24:51
Üzenet elküldve: 2012-11-05 00:24:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*A fajtája sem egyforma. Bizonyára vannak, akiknek minden szórakozását az jelentené, hogy minden lehető módon gyötörnének egy ilyen csöppséget, de Volaryon érett jelleme túl van már az ifjonti kicsapongásokon. Ha valóban megbízható segédmunkaerőt akar faragni a lányból, akkor csak úgy nyerheti el a bizalmát, hogy ha nem is kedvesen, de korrektül viselkedik vele. Meg különben is, sokkal egyszerűbb így, nem kell nyafogást hallgatnia, tehát nyugalma is sokkal jobban megmarad, ami mindkettejüknek hasznára válik.
Javasolja, hogy Nia egyen valami tartalmasabbat, éhségtől elgyengült szolgálóval még senki nem ment semmire, talán csak még több bosszankodást jelentett, hogy nem tud figyelni arra, amit tanítani akar neki, nem mozog olyan fürgén és a többi gond, mi csak felmerülhet.*
-Rendben.
*Keze lendül, egy felszolgálót int magához, ha egyedül lenne, akár még el is fáradna a pultig, de egy pillanatra sem akarja magára hagyni a lánykát. Nem is attól fél igazán, hogy megszökne, már észrevette, hogy furcsa módon ragaszkodik hozzá, az inkább visszatartja, hogy mi van, ha valaki más csábítaná vagy vinné el, akár erővel is.*
-Szép estét. Kérnék kettő adag Csirkesültet, íme 34 arany, egy bögre mézesTeát, ami 4 arany és végül egy kupaAlmabort, amiért itt a 10 arany.
*Sorolja, hogy mit is kérnek. Előre tudja, hogy a gyermeknek feltehetően sok lesz a felnőttekre készült adag, de úgy érzi, nem lesz probléma, hogy alkalomadtán besegítsen pár falattal, ha a csöppnyi gyomor teljesen megtelt.*
-Holnap keresek majd rendes házat, ahol lakhatunk, hasonlóan rendes asszonnyal, mint amilyen az előző volt.
*Közli diplomatikusan a lánnyal, mik a tervei, miután a felszolgáló távozott, hogy elkészítsék a vacsorát.*
-Te addig itt maradsz, pihenhetsz a szobában.
*A gyerek csak feltartaná, sokkal könnyebben és szabadabban mozog, ha nem kell rá is figyelnie.*
Javasolja, hogy Nia egyen valami tartalmasabbat, éhségtől elgyengült szolgálóval még senki nem ment semmire, talán csak még több bosszankodást jelentett, hogy nem tud figyelni arra, amit tanítani akar neki, nem mozog olyan fürgén és a többi gond, mi csak felmerülhet.*
-Rendben.
*Keze lendül, egy felszolgálót int magához, ha egyedül lenne, akár még el is fáradna a pultig, de egy pillanatra sem akarja magára hagyni a lánykát. Nem is attól fél igazán, hogy megszökne, már észrevette, hogy furcsa módon ragaszkodik hozzá, az inkább visszatartja, hogy mi van, ha valaki más csábítaná vagy vinné el, akár erővel is.*
-Szép estét. Kérnék kettő adag Csirkesültet, íme 34 arany,
egy bögre mézesTeát, ami 4 arany és végül egy kupaAlmabort, amiért itt a 10 arany. *Sorolja, hogy mit is kérnek. Előre tudja, hogy a gyermeknek feltehetően sok lesz a felnőttekre készült adag, de úgy érzi, nem lesz probléma, hogy alkalomadtán besegítsen pár falattal, ha a csöppnyi gyomor teljesen megtelt.*
-Holnap keresek majd rendes házat, ahol lakhatunk, hasonlóan rendes asszonnyal, mint amilyen az előző volt.
*Közli diplomatikusan a lánnyal, mik a tervei, miután a felszolgáló távozott, hogy elkészítsék a vacsorát.*
-Te addig itt maradsz, pihenhetsz a szobában.
*A gyerek csak feltartaná, sokkal könnyebben és szabadabban mozog, ha nem kell rá is figyelnie.*
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-04 18:05:27
Üzenet elküldve: 2012-11-04 18:05:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//Kaleya Seron és kívülállók, akik figyelnek//
*Chothal komikusra váltva hangját így szól és a combbal Kaleyára mutat.*
-Kikérem magamnak, egy edzett combon meglátni, hogy hány csatát élt át. A magáén is lehet látni, mit ne mondjak...
*Majd azzal továbbra is vigyorogva rágcsálja tovább a combot.
Közben a háttérben, egy sötételf jelenik meg. Chothal, a férfi hangjára meg is fordul. Ráncolja kicsit homlokát és hallgatja, hogy szolgákat keresnek. És már találtak is egy jelentkezőt... valami lányt.
Az ork megcsóválja a fejét és így szól:*
-Mennyi sötételf... kezdek félni. Tény és való, így már veszélyes vadat is enni...
*Mondja és hallgatja a lányt, miközben hörpint a borából.
A lány ismer egyest mást, ebben nem is kételkedik, de Elwyrienre való gondolata megriasztja. Kedves nő volt... a szó szoros értelmében, túl kedves az ork nem létező szívének. De azt a korszakát már lezárta... régi kivágott szívének darabkáit kivágta és így él tovább.*
-Igen, jól jönne pár szakképzett ember, ez tény.
*Majd mintha Echnal elhaladó alakját venné észre. Nem is köszön... azonban az ork szemével végig követi.*
*Chothal komikusra váltva hangját így szól és a combbal Kaleyára mutat.*
-Kikérem magamnak, egy edzett combon meglátni, hogy hány csatát élt át. A magáén is lehet látni, mit ne mondjak...
*Majd azzal továbbra is vigyorogva rágcsálja tovább a combot.
Közben a háttérben, egy sötételf jelenik meg. Chothal, a férfi hangjára meg is fordul. Ráncolja kicsit homlokát és hallgatja, hogy szolgákat keresnek. És már találtak is egy jelentkezőt... valami lányt.
Az ork megcsóválja a fejét és így szól:*
-Mennyi sötételf... kezdek félni. Tény és való, így már veszélyes vadat is enni...
*Mondja és hallgatja a lányt, miközben hörpint a borából.
A lány ismer egyest mást, ebben nem is kételkedik, de Elwyrienre való gondolata megriasztja. Kedves nő volt... a szó szoros értelmében, túl kedves az ork nem létező szívének. De azt a korszakát már lezárta... régi kivágott szívének darabkáit kivágta és így él tovább.*
-Igen, jól jönne pár szakképzett ember, ez tény.
*Majd mintha Echnal elhaladó alakját venné észre. Nem is köszön... azonban az ork szemével végig követi.*
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-04 17:49:46
Üzenet elküldve: 2012-11-04 17:49:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//hozzáfűzés a korábbiakhoz, felvételi játékba kapcsolódva//
*Épp kelne fel, miután az érméknek szánt tálkát a földre helyezte. Mivel ez a helyzet meglehetősen kényes, ezúttal felpillant a belépőre. Bár ne tette volna... Mintha megfoghatatlan erő sújtotta volna le. Féltérden marad. Minden porcikája ebbe a pózba feszül. Tekintetét a földre szegezi valami, erősebb ösztönné keményedett benne, mint a lélegzés. Magán érzi a bíbor szempár könyörtelen fényét, mely úgy szalasztotta ki teste minden melegét, ahogy más kósza gyertyalángot fúj el. Mégis, megbénítja az érzés, hogy menten hamuvá lesz a tekintet súlya alatt. A világ sápadtfehérré fakul, mintha lélegzete végén járna, amikor hirtelen megszólal a hang: „Szép napot!”. A fojtogató érzések burka megreped és a görcsbe szorító rémálom széttörve omlik le körülötte.*
~Mi volt ez?~
*Döbbenten próbál magára találni. Az iménti érzések úgy sodorták el, mint jeges áradat a korán nyíló virágot. Nem moccan. Tekintete mintha a fényesre kopott padlódeszkák erezetéből próbálná kiolvasni a válaszokat. A mélységi szavai lassan találnak csak utat a tudatába. Tompán távolinak tetszenek. Idő kell, hogy mondatokká álljanak a fejében, de ahogy ez megtörténik, egy kép nyilall élesen az emlékei kies síkságába: szövetbe tekert testek, melyeket egy díszes kapu félhomályban úszó szájából hoznak ki, s szekérre hajigálnak, mint egy-egy vég kelmét.
A fuvolás összeszorítja a szemét és összeszedi lélekjelenlétét. Felegyenesedik. Nem foglalkozik vele, hogy a mélységi látta-e. Hangszerét visszacsúsztatja a rózsafa tokba és összeszedi a holmiját. Szó nélkül indul el kifelé. Vagy mégsem? A sötételf széke mögött ellépve útja nem halad tovább. Talán nem is tűnik fel azonnal, hiszen léptei éppoly könnyedek és nesztelenek, mint fordulása, mellyel a fehér tincsek mellé hajol. Egészen közel.*
- Biztos? ...mint a halál? *súgja fátyolos hangján. Orrába szökik a férfi illata. Szinte elbódítják az érzések, melyek furcsa ellentmondásossággal rohamozzák meg. Áhitat és gyűlölet elválaszthatatlan kettőse, méghozzá mindkettő olyan elemi esszenciaként, hogy megremeg tőle a hangja. *
- Mennyit ad manapság egy nyomorult lélekért ~a fajtád~ egy nemes mélységi?
*Épp kelne fel, miután az érméknek szánt tálkát a földre helyezte. Mivel ez a helyzet meglehetősen kényes, ezúttal felpillant a belépőre. Bár ne tette volna... Mintha megfoghatatlan erő sújtotta volna le. Féltérden marad. Minden porcikája ebbe a pózba feszül. Tekintetét a földre szegezi valami, erősebb ösztönné keményedett benne, mint a lélegzés. Magán érzi a bíbor szempár könyörtelen fényét, mely úgy szalasztotta ki teste minden melegét, ahogy más kósza gyertyalángot fúj el. Mégis, megbénítja az érzés, hogy menten hamuvá lesz a tekintet súlya alatt. A világ sápadtfehérré fakul, mintha lélegzete végén járna, amikor hirtelen megszólal a hang: „Szép napot!”. A fojtogató érzések burka megreped és a görcsbe szorító rémálom széttörve omlik le körülötte.*
~Mi volt ez?~
*Döbbenten próbál magára találni. Az iménti érzések úgy sodorták el, mint jeges áradat a korán nyíló virágot. Nem moccan. Tekintete mintha a fényesre kopott padlódeszkák erezetéből próbálná kiolvasni a válaszokat. A mélységi szavai lassan találnak csak utat a tudatába. Tompán távolinak tetszenek. Idő kell, hogy mondatokká álljanak a fejében, de ahogy ez megtörténik, egy kép nyilall élesen az emlékei kies síkságába: szövetbe tekert testek, melyeket egy díszes kapu félhomályban úszó szájából hoznak ki, s szekérre hajigálnak, mint egy-egy vég kelmét.
A fuvolás összeszorítja a szemét és összeszedi lélekjelenlétét. Felegyenesedik. Nem foglalkozik vele, hogy a mélységi látta-e. Hangszerét visszacsúsztatja a rózsafa tokba és összeszedi a holmiját. Szó nélkül indul el kifelé. Vagy mégsem? A sötételf széke mögött ellépve útja nem halad tovább. Talán nem is tűnik fel azonnal, hiszen léptei éppoly könnyedek és nesztelenek, mint fordulása, mellyel a fehér tincsek mellé hajol. Egészen közel.*
- Biztos? ...mint a halál? *súgja fátyolos hangján. Orrába szökik a férfi illata. Szinte elbódítják az érzések, melyek furcsa ellentmondásossággal rohamozzák meg. Áhitat és gyűlölet elválaszthatatlan kettőse, méghozzá mindkettő olyan elemi esszenciaként, hogy megremeg tőle a hangja. *
- Mennyit ad manapság egy nyomorult lélekért ~a fajtád~ egy nemes mélységi?
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-04 16:53:12
Üzenet elküldve: 2012-11-04 16:53:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
* A másik felelte kielégíti kíváncsiságát, egyelőre. Már indulnak is. Le a lépcsőn az addig világos, bár lefelé mindig kicsit óvatosabb, s azért annyira jóban sincs még ezzel a lépcsővel, hogy csak úgy lerobogjon rajta. Leérve egyből a pulthoz igyekszik. A kései vagy korai időpontnak is akad előnye. Nem tolongnak vendégek mindenhol, és az asztalok székek is viszonylagos rendben vannak még.
Némi várakozás és szólongatás után a még álomittas fogadós is előkerül. Aki mármár mondaná, hogy nem hiába van ott az a csengő a pulton, mikor rájön, melyik vendégével van épp dolga. A lányka meg erősen kotorászni kezd csomagjában, míg beszél.*
- Az este folyamán együtt időztem két férfival, egy Orkkal, és szakállas emberrel.* Az előkerülő pénzes szütyő láttán a fogadós máris helyeslően bólint. Most valahogy nem jut el tudatáig, hogy a lány azt nem látja.*
- Mindketten itt szálltak, meg. Emlékszik rájuk?* Ekkor tudatosul benne a hiba.*
- Kellene?* Felei egy kedvűen, majd mikor a lány jó néhány érmét a pultra szór, hangja máris sokkal készségesebbre vált.*
- Most hogy mondja. *Erre a lányka csak bólint.*
- Ha reggel lejönnek, annyit üzennék nekik, hogy sajnálom, de ne áll módomban eleget tenni adott szavamnak, nem leszek itt. *S mivel azt már elég jól tudja, hogy mennek ezek a dolgok, s hogy két üzenetről van szó, megtoldja az összeget még néhány arannyal. A sietség véget nem tudja pontosan, de úgy húsz körül járhatnak, de a férfi elégedett hangja azt mutatja ennyi elég. Indul is vissza Echnalhoz. A dolog részéről ennyivel le van tudva. Ha több ideje lenen valószínűleg intézne egy levelet, de így... Csak remélni tudja, hogy távozás nem lesz gyanús egyiküknek sem, hiszen nincs akkora baj, s gondot sem akar senkinek okozni... Bár abból, hogy kissé ziláltan, s feltűnően gyorsan távozik a lássuk csak be, nem feltétlen a világ legmegnyerőbb emberének oldalán, kin még némi vérmocsok is látható... még lehetnek kavarodások...*
- Akkor merre? Sajnálom, de még csak a főtérhez volt szerencsém...* Hozza tudtára, hogy tőle bizony itt és most ne várjon túl sok tájékozódást. S ezt jelzi az is, hogy úgy fog botjára is, mint mikor először ment fel az emeletre.Az sem tudja hirtelen melyik ajtón kellene távozni...*
A hozzászólás írója (Niori Esirou) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.04 16:53:57
Némi várakozás és szólongatás után a még álomittas fogadós is előkerül. Aki mármár mondaná, hogy nem hiába van ott az a csengő a pulton, mikor rájön, melyik vendégével van épp dolga. A lányka meg erősen kotorászni kezd csomagjában, míg beszél.*
- Az este folyamán együtt időztem két férfival, egy Orkkal, és szakállas emberrel.* Az előkerülő pénzes szütyő láttán a fogadós máris helyeslően bólint. Most valahogy nem jut el tudatáig, hogy a lány azt nem látja.*
- Mindketten itt szálltak, meg. Emlékszik rájuk?* Ekkor tudatosul benne a hiba.*
- Kellene?* Felei egy kedvűen, majd mikor a lány jó néhány érmét a pultra szór, hangja máris sokkal készségesebbre vált.*
- Most hogy mondja. *Erre a lányka csak bólint.*
- Ha reggel lejönnek, annyit üzennék nekik, hogy sajnálom, de ne áll módomban eleget tenni adott szavamnak, nem leszek itt. *S mivel azt már elég jól tudja, hogy mennek ezek a dolgok, s hogy két üzenetről van szó, megtoldja az összeget még néhány arannyal. A sietség véget nem tudja pontosan, de úgy húsz körül járhatnak, de a férfi elégedett hangja azt mutatja ennyi elég. Indul is vissza Echnalhoz. A dolog részéről ennyivel le van tudva. Ha több ideje lenen valószínűleg intézne egy levelet, de így... Csak remélni tudja, hogy távozás nem lesz gyanús egyiküknek sem, hiszen nincs akkora baj, s gondot sem akar senkinek okozni... Bár abból, hogy kissé ziláltan, s feltűnően gyorsan távozik a lássuk csak be, nem feltétlen a világ legmegnyerőbb emberének oldalán, kin még némi vérmocsok is látható... még lehetnek kavarodások...*
- Akkor merre? Sajnálom, de még csak a főtérhez volt szerencsém...* Hozza tudtára, hogy tőle bizony itt és most ne várjon túl sok tájékozódást. S ezt jelzi az is, hogy úgy fog botjára is, mint mikor először ment fel az emeletre.Az sem tudja hirtelen melyik ajtón kellene távozni...*
A hozzászólás írója (Niori Esirou) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.04 16:53:57
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-04 15:58:10
Üzenet elküldve: 2012-11-04 15:58:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
//Felvételi játék Családba //
* A Kúriát elhagyja, hogy végigsétáljon a Gazdagnegyeden. Út közben a házakat nézi, hiszem a szegénynegyed felé veszi az irányt, és itt más házakat láthat. megérkezik a szegénységbe, amit teljesen megvet. A közeledő gyerekeket elűzi, hogy a közelébe se merjenek jönni. Alig várja, hogy elhagyja a lerobbant, rozoga házakat. A főtéren lyukad ki, ahol a szökőkúthoz siet és a hideg vízzel felfrissíti magát. Mikor kellően felüdült a víztől, akkor halad tovább a Pegazusba. Már a belépése elején picit kihúzza magát, és járásán is lassít. Szépen megmutatja, hogy a Gazdagnegyed egyik nemese. Határozottan a pulthoz lép, viszont rendelni nem akar. Hátát fordít a pultnak és íriszeivel megtekinti a benn tartózkodó embereket.*
- Szép napot! * Köszön hűvösen, majd várja, hogy mennyi ember fog rá nézni. Elmosolyodik kicsit magában, aztán kapcsol az agya. Az az ötlet merült fel benne, hogy jó lenne embereket toborozni a költöztetéshez. Néhány munkás és szorgos kezű férfi, vagy jó erőben lévő hölgyet. Nem sokáig húzza az időt, hanem kerek perec kimondja mindenki előtt.*
- Üdvözlök mindenkit! Aki úgy érzi, hogy szeretne egy maradandó munkalehetőséget magának, az jelentkezzen nálam. A fizetés biztos. * Ennyit mond, hogy kellemes lépésekkel helyet foglaljon egy számára szimpatikus asztalnál, ami kiesik az útból. Hátradűl a széken, és íriszeivel szemléli a lehetséges jelölteket. Természetesen ez kevés, mert akik jelentkeznek, azoknak meg kell felelniük az elvárásainak.*
* A Kúriát elhagyja, hogy végigsétáljon a Gazdagnegyeden. Út közben a házakat nézi, hiszem a szegénynegyed felé veszi az irányt, és itt más házakat láthat. megérkezik a szegénységbe, amit teljesen megvet. A közeledő gyerekeket elűzi, hogy a közelébe se merjenek jönni. Alig várja, hogy elhagyja a lerobbant, rozoga házakat. A főtéren lyukad ki, ahol a szökőkúthoz siet és a hideg vízzel felfrissíti magát. Mikor kellően felüdült a víztől, akkor halad tovább a Pegazusba. Már a belépése elején picit kihúzza magát, és járásán is lassít. Szépen megmutatja, hogy a Gazdagnegyed egyik nemese. Határozottan a pulthoz lép, viszont rendelni nem akar. Hátát fordít a pultnak és íriszeivel megtekinti a benn tartózkodó embereket.*
- Szép napot! * Köszön hűvösen, majd várja, hogy mennyi ember fog rá nézni. Elmosolyodik kicsit magában, aztán kapcsol az agya. Az az ötlet merült fel benne, hogy jó lenne embereket toborozni a költöztetéshez. Néhány munkás és szorgos kezű férfi, vagy jó erőben lévő hölgyet. Nem sokáig húzza az időt, hanem kerek perec kimondja mindenki előtt.*
- Üdvözlök mindenkit! Aki úgy érzi, hogy szeretne egy maradandó munkalehetőséget magának, az jelentkezzen nálam. A fizetés biztos. * Ennyit mond, hogy kellemes lépésekkel helyet foglaljon egy számára szimpatikus asztalnál, ami kiesik az útból. Hátradűl a széken, és íriszeivel szemléli a lehetséges jelölteket. Természetesen ez kevés, mert akik jelentkeznek, azoknak meg kell felelniük az elvárásainak.*
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-04 13:31:37
Üzenet elküldve: 2012-11-04 13:31:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Chothal Narral//
- Aha... Nem is gondoltam mást. A női combok bámulása nem is utalhat másra, minthogy a nézelődő férfi a másik fél harctéri tudásán elmélkedik. *kuncogja.
Egy falat húst emel szájához. Úgy véli, hogy eleget piszkálta ezzel az orkot. Némi szórakozása volt benne, de most már nem kellene tovább idegesíteni társát. A megjegyzésre először csak bólint.*
- Tisztában vagyok vele, hogy nem halt volna bele a vadba. Bár... Ha egy sötételf készíti, ki tudja. A legtöbb esetben... Csak olyanoknak főznek, akiket meg akarnak mérgezni. *mosolyog.
Chothal szavain elgondolkozik. A harcról tanult, elvégre gyerekkora óta arra képezték, hogy minél több ellenféllel végezni tudjon. Családjában erre pedig különösen figyeltek az alkalmanként előbukkanó téboly miatt, melyet a hosszan tartó, élvezetes képet mutató ölés csillapít.*
- Igen, valamilyen szintű taktikát tanulunk. Elvégre... A cél, hogy minél több ellenféllel végezzünk. Ha ész és bármiféle terv nélkül rontunk neki bárkinek, abból csak a saját halálunk származhat, nem sok másik személyé. Bár be kell vallanom, hogy tiltakozásomnak hála, sok óráról lemaradtam. *sóhajtja.*
- Pedig most igencsak jól jönne, nem igaz? De gyorsan tanulok, tehát... Ne aggódjon. Boldogulni fogok. Néhány alapvető dolgot azért még tudok. *mosolyog halványan.
Az étkezést befejezi. A maradékot és a csontokat Hacholnak adja, hogy biztosan jól lakjon ő is. Végezetül borába kortyol. Jól esően nyeli le és engedi lefolyni torkán a finom nedűt.*
- Aha... Nem is gondoltam mást. A női combok bámulása nem is utalhat másra, minthogy a nézelődő férfi a másik fél harctéri tudásán elmélkedik. *kuncogja.
Egy falat húst emel szájához. Úgy véli, hogy eleget piszkálta ezzel az orkot. Némi szórakozása volt benne, de most már nem kellene tovább idegesíteni társát. A megjegyzésre először csak bólint.*
- Tisztában vagyok vele, hogy nem halt volna bele a vadba. Bár... Ha egy sötételf készíti, ki tudja. A legtöbb esetben... Csak olyanoknak főznek, akiket meg akarnak mérgezni. *mosolyog.
Chothal szavain elgondolkozik. A harcról tanult, elvégre gyerekkora óta arra képezték, hogy minél több ellenféllel végezni tudjon. Családjában erre pedig különösen figyeltek az alkalmanként előbukkanó téboly miatt, melyet a hosszan tartó, élvezetes képet mutató ölés csillapít.*
- Igen, valamilyen szintű taktikát tanulunk. Elvégre... A cél, hogy minél több ellenféllel végezzünk. Ha ész és bármiféle terv nélkül rontunk neki bárkinek, abból csak a saját halálunk származhat, nem sok másik személyé. Bár be kell vallanom, hogy tiltakozásomnak hála, sok óráról lemaradtam. *sóhajtja.*
- Pedig most igencsak jól jönne, nem igaz? De gyorsan tanulok, tehát... Ne aggódjon. Boldogulni fogok. Néhány alapvető dolgot azért még tudok. *mosolyog halványan.
Az étkezést befejezi. A maradékot és a csontokat Hacholnak adja, hogy biztosan jól lakjon ő is. Végezetül borába kortyol. Jól esően nyeli le és engedi lefolyni torkán a finom nedűt.*
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-04 10:30:22
Üzenet elküldve: 2012-11-04 10:30:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Mélyen gyökerező ösztönei csak vonakodva engedik át egészen a zenének. A fogadó otthonosan meleg gyomrában lassan leülepszik, békéjére, helyére talál a lélegzetek üteme. A beszélgetések az asztaltársaságok köré vonják privát buborékukat. Már nem lobog semmi körül a veszélyérzet vörös párája. Érzékei bizalmatlan vészcsengettyűi is elcsendesednek. Most már csak a zene van, mely a hátára veszi és szívszaggató mélységek és magasságok világába burkolja. A fekete pillák lehunyva áldoznak e megfoghatatlan szentségnek, mely semmihez nem fogható. Csak akkor rebbennek leheletnyivel feljebb, mikor hideg fuvallat cikáz át a helyiségen. Testtelen kígyók sokaságaként siklik el bokák és széklábak között, surran az asztalok hátán, megzavarja a félszeg gyertyalángokat és enyészik el, ahogy az ajtó csukódása elvágja röpke élete fonalát.
A fuvolás nem akad meg játékában és nem néz fel. Pillái még mindig félárbocon. Ezek takarásából figyeli csupán a belépőt, ki idegen lévén a fogadó eddigi megszokásában, felborzolja óvatosságra intő ösztöneit.
Fiatalos léptek, hosszú, fekete köpeny, mely alatt mintha egy nagyobb kard domborulatait vélné felfedezni... Ennyit lát az újonnan érkezőből, s ez a kép lassan a pulthoz vonul. Amikor aztán hang is társul a látottakhoz, óvatossága beigazolódni látszik. A rendelés egyszerű rituáléját azok a zöngék zsarnoki követeléssé forralják.
Az idegen aztán felé veszi az irányt. A fuvolás már nem követi pillái rejtekéből sem. Leszegett tekintete látszólag visszatalált a zene hangulatán lévő nyugvópontjára, de valójában a látóhatára peremén feketéllő, övébe tűzött hosszútőr markolatán pihen. Ez csak egyetlen pillanatra változik: amikor az idegen félrehajtja a kabátját. De a pipa előkerültével visszavonul a felhorgadó figyelem is. A tartásán sem látszik változás vagy feszültség. Egyedül az jöhetne rá, hogy valami megváltozott, aki határozottan vájt fülű a muzsikához. Egy ilyen zeneértő észrevenné, hogy a lelke egy darabkája már nem dallamé.
A melódia lassan a végére ér, s ahogy elhallgat, dohányillatú kérdés talál a fuvolásra. Elemeli hangszerét a fakó ajkaktól. Nem válaszol azonnal. Emlékei áthatolhatatlan ködébe mered néhány szívdobbanásra.*
- Számít az? *tér ki a válasz elől. Csendes, fátyolos hangja van. Szavait nem kíséri pillantással. Ölébe fektetve hangszerét, a párkányon lévő, csonkig égett gyertyáért nyúl. Talán csak félretették ide az egyik asztalról, hogy majd kicserélik, de az egykor volt fényesség e jelentéktelen kis sírboltja, úgy tűnik, feledésbe merült. A fuvolás ujjai óvatosan, egyben pattintják le a viaszt a kis mázas tányérkáról, mely eddig gyertyatartóként funkcionált. A csonkot visszateszi a párkányra, a tálkával pedig lehajol és a padlóra helyezi, mintegy felhangként iménti mondatához. Most csak ez számít: az érmék csörrenése.
Különös ez a fuvolás. Furcsa, tiszteletreméltó tartással viseli a tényt, hogy koldussá alázza magát a szükség markában. A kitett tálkával kér, de nem könyörög. Elfogadja, ha adnak, de se nem várja el, se nem zökkenti ki az elutasítás.
Mindemellett nem látszik rajta a nélkülözés. Nem mosdatlan és a ruhái se tűnnek viseltesnek. Csak kissé beesett arca, tompán csillogó szeme és színüket vesztett ajkai árulkodnak róla, hogy egy ideje nem evett.*
A fuvolás nem akad meg játékában és nem néz fel. Pillái még mindig félárbocon. Ezek takarásából figyeli csupán a belépőt, ki idegen lévén a fogadó eddigi megszokásában, felborzolja óvatosságra intő ösztöneit.
Fiatalos léptek, hosszú, fekete köpeny, mely alatt mintha egy nagyobb kard domborulatait vélné felfedezni... Ennyit lát az újonnan érkezőből, s ez a kép lassan a pulthoz vonul. Amikor aztán hang is társul a látottakhoz, óvatossága beigazolódni látszik. A rendelés egyszerű rituáléját azok a zöngék zsarnoki követeléssé forralják.
Az idegen aztán felé veszi az irányt. A fuvolás már nem követi pillái rejtekéből sem. Leszegett tekintete látszólag visszatalált a zene hangulatán lévő nyugvópontjára, de valójában a látóhatára peremén feketéllő, övébe tűzött hosszútőr markolatán pihen. Ez csak egyetlen pillanatra változik: amikor az idegen félrehajtja a kabátját. De a pipa előkerültével visszavonul a felhorgadó figyelem is. A tartásán sem látszik változás vagy feszültség. Egyedül az jöhetne rá, hogy valami megváltozott, aki határozottan vájt fülű a muzsikához. Egy ilyen zeneértő észrevenné, hogy a lelke egy darabkája már nem dallamé.
A melódia lassan a végére ér, s ahogy elhallgat, dohányillatú kérdés talál a fuvolásra. Elemeli hangszerét a fakó ajkaktól. Nem válaszol azonnal. Emlékei áthatolhatatlan ködébe mered néhány szívdobbanásra.*
- Számít az? *tér ki a válasz elől. Csendes, fátyolos hangja van. Szavait nem kíséri pillantással. Ölébe fektetve hangszerét, a párkányon lévő, csonkig égett gyertyáért nyúl. Talán csak félretették ide az egyik asztalról, hogy majd kicserélik, de az egykor volt fényesség e jelentéktelen kis sírboltja, úgy tűnik, feledésbe merült. A fuvolás ujjai óvatosan, egyben pattintják le a viaszt a kis mázas tányérkáról, mely eddig gyertyatartóként funkcionált. A csonkot visszateszi a párkányra, a tálkával pedig lehajol és a padlóra helyezi, mintegy felhangként iménti mondatához. Most csak ez számít: az érmék csörrenése.
Különös ez a fuvolás. Furcsa, tiszteletreméltó tartással viseli a tényt, hogy koldussá alázza magát a szükség markában. A kitett tálkával kér, de nem könyörög. Elfogadja, ha adnak, de se nem várja el, se nem zökkenti ki az elutasítás.
Mindemellett nem látszik rajta a nélkülözés. Nem mosdatlan és a ruhái se tűnnek viseltesnek. Csak kissé beesett arca, tompán csillogó szeme és színüket vesztett ajkai árulkodnak róla, hogy egy ideje nem evett.*
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-04 03:33:56
Üzenet elküldve: 2012-11-04 03:33:56
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ayia Rei figyelmébe//
*Csendesen nyílik a fogadó ajtaja. A kinti hideg szél mintha fogságból szabadult volna, próbál bejutni a résen, és át is fut a fogadón de csak egy pillanatra. Az ajtón belép egy magas fekete hajú férfi. Hosszú haja vállát verdesi és eltakarja hegyes füleit, amit elf anyjától örökölt. Hófehér bőre, és jeges kék szemei vannak, ami kissé rémisztő külsőt kölcsönöznek neki. Még emberléptékkel is fiatal, húszas évei közepén jár. Arca mindig sima, borostának nyoma sincs rajta. Öltözéknek általában vászonnadrágot és vászoninget választ, de ezek nem láthatóak, hiszen egy hatalmas fekete köpenyt hord. Övén mindig zacskók és tasakok függnek, ebben mindenféle szükséges dolgot tart. Ezekben van a pénze, pipája dohánnyal, kis fiolák különböző színű folyadékokkal, illetve csomó haszontalan dolog, mint kötél, vasreszelék, apró kavicsok. Bal oldalára egy hosszúkard van kötve, míg derekánál hátul egy hosszútőr. Fegyverzetként még egy dobótőr is el van rejtve ruházatában. Bal kezén pecsétgyűrűt hord, amelyre egy míves "T" betű van vésve.
Kimérten biccent a bennlévők felé, majd a pulthoz lép. Szinte várakozás nélkül szólítja meg a pultost*
-Egy kupa bort! De szaporán, mert hosszú utam volt!
*Hangja kellemes, de ellentmondást nem tűr. Olyan ember hangja ez, aki hozzászokott ahhoz, hogy igaza van és övé az utolsó szó. Miután megkapja a Bort, oldalán lévő tasakjából leszámolja a 9 aranyat, és leteszi a pultra. Sőt, megtoldja még egy arannyal borravalóként. Miután belekortyol, már tudja: jó helyre jött. Az italára mindig is kényes volt. Nem ivott meg akármit. Szerette, ha jófajta az ital, és nem is vetette meg. Hosszasan tanulmányozta a fogadó belsejét, majd letelepedett egy kis asztalhoz, pont egy fuvolázó nő mellé. Ültében is hosszan kortyolgat, hallgatja a dallamot. Egyszer csak köpenyét félrehajtja, és egy másik zacskóból előveszi díszes faragású pipáját. Hosszan tömi dohánnyal, odafigyel arra, hogy pont jó legyen. Amint végzett meggyújtja és az első pár szippantás után karikákat kezd fújni. Két karika között megszólal.*
-Igazán szép. Hol tanulta meg megszólaltatni azt?
*Szavait az ablakban ülő nőnek (Aiya Rei) címzi. Felé fordul, és barátságos mosollyal várja a választ. Eközben persze nem feledkezik meg a kellő óvatosságról sem. Végig úgy tartja fejét-testét, hogy a fogadó neszeire figyelhessen. Most érkezett csak a városba, nem ismer senkit, és ha csetepatéba keveredne, egyedül kell megállnia a helyét. Nem mintha ez valószínű lenne. Ritkán kellett eddig is fegyverhez nyúlnia, talán nem pont most fog újra kelleni. ~Ugyanakkor, ki tudja?~ gondolja*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.04 10:03:39, a következő indokkal:
Jelpótlás.
*Csendesen nyílik a fogadó ajtaja. A kinti hideg szél mintha fogságból szabadult volna, próbál bejutni a résen, és át is fut a fogadón de csak egy pillanatra. Az ajtón belép egy magas fekete hajú férfi. Hosszú haja vállát verdesi és eltakarja hegyes füleit, amit elf anyjától örökölt. Hófehér bőre, és jeges kék szemei vannak, ami kissé rémisztő külsőt kölcsönöznek neki. Még emberléptékkel is fiatal, húszas évei közepén jár. Arca mindig sima, borostának nyoma sincs rajta. Öltözéknek általában vászonnadrágot és vászoninget választ, de ezek nem láthatóak, hiszen egy hatalmas fekete köpenyt hord. Övén mindig zacskók és tasakok függnek, ebben mindenféle szükséges dolgot tart. Ezekben van a pénze, pipája dohánnyal, kis fiolák különböző színű folyadékokkal, illetve csomó haszontalan dolog, mint kötél, vasreszelék, apró kavicsok. Bal oldalára egy hosszúkard van kötve, míg derekánál hátul egy hosszútőr. Fegyverzetként még egy dobótőr is el van rejtve ruházatában. Bal kezén pecsétgyűrűt hord, amelyre egy míves "T" betű van vésve.
Kimérten biccent a bennlévők felé, majd a pulthoz lép. Szinte várakozás nélkül szólítja meg a pultost*
-Egy kupa bort! De szaporán, mert hosszú utam volt!
*Hangja kellemes, de ellentmondást nem tűr. Olyan ember hangja ez, aki hozzászokott ahhoz, hogy igaza van és övé az utolsó szó. Miután megkapja a Bort, oldalán lévő tasakjából leszámolja a 9 aranyat, és leteszi a pultra.
Sőt, megtoldja még egy arannyal borravalóként. Miután belekortyol, már tudja: jó helyre jött. Az italára mindig is kényes volt. Nem ivott meg akármit. Szerette, ha jófajta az ital, és nem is vetette meg. Hosszasan tanulmányozta a fogadó belsejét, majd letelepedett egy kis asztalhoz, pont egy fuvolázó nő mellé. Ültében is hosszan kortyolgat, hallgatja a dallamot. Egyszer csak köpenyét félrehajtja, és egy másik zacskóból előveszi díszes faragású pipáját. Hosszan tömi dohánnyal, odafigyel arra, hogy pont jó legyen. Amint végzett meggyújtja és az első pár szippantás után karikákat kezd fújni. Két karika között megszólal.*-Igazán szép. Hol tanulta meg megszólaltatni azt?
*Szavait az ablakban ülő nőnek (Aiya Rei) címzi. Felé fordul, és barátságos mosollyal várja a választ. Eközben persze nem feledkezik meg a kellő óvatosságról sem. Végig úgy tartja fejét-testét, hogy a fogadó neszeire figyelhessen. Most érkezett csak a városba, nem ismer senkit, és ha csetepatéba keveredne, egyedül kell megállnia a helyét. Nem mintha ez valószínű lenne. Ritkán kellett eddig is fegyverhez nyúlnia, talán nem pont most fog újra kelleni. ~Ugyanakkor, ki tudja?~ gondolja*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.04 10:03:39, a következő indokkal:
Jelpótlás.
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-03 22:11:41
Üzenet elküldve: 2012-11-03 22:11:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Szerencsére Volaryon segítőkésznek bizonyul. Nem, mintha a csöppnyi lányka nagy megterhelést jelentene egy jó erőben lévő sötételf férfinak, de azért Nia mégis hálás a gesztusért.
Mikor már a lábai ismét engedelmeskednek az akaratának, mehetnek a fogadóba, ahol szerencsére senki nem tesz fel kérdéseket - bár minden bizonnyal meglepné a kislány válasza, akit hat lóval kéne elvontatni a mások által minden bizonnyal megbízhatatlannak, gonosznak vagy kegyetlennek bélyegzett mélységi mellől.
Most, hogy végre világos, fűtött helyen vannak, ellazul, és kicsit meglepődik, mikor Volaryon valami tartalmasabbat ajánl. Van kísértés, de még nem szokott hozzá ahhoz, hogy a kifli és tej helyett valami tartalmasabbat is kaphat vacsorára. Mielőtt a férfihoz került, az is ritka volt, ha ebédre kapott húst, nem hogy vacsorára... de ha megkapja a felajánlást, nem utasítja vissza.*
- Akkor kérek szépen sült husit és a tej helyett mézes teát. *módosítja kérését félszegen, nem tudván, mit engedhet meg magának, és mit nem. Reméletőleg ezzel még nem lépte túl az engedélyezett kvótát, bármi is legyen az. Megelégedett volna azzal a tejjel és kiflivel is, ha Volaryon nem bíztatja.*
Mikor már a lábai ismét engedelmeskednek az akaratának, mehetnek a fogadóba, ahol szerencsére senki nem tesz fel kérdéseket - bár minden bizonnyal meglepné a kislány válasza, akit hat lóval kéne elvontatni a mások által minden bizonnyal megbízhatatlannak, gonosznak vagy kegyetlennek bélyegzett mélységi mellől.
Most, hogy végre világos, fűtött helyen vannak, ellazul, és kicsit meglepődik, mikor Volaryon valami tartalmasabbat ajánl. Van kísértés, de még nem szokott hozzá ahhoz, hogy a kifli és tej helyett valami tartalmasabbat is kaphat vacsorára. Mielőtt a férfihoz került, az is ritka volt, ha ebédre kapott húst, nem hogy vacsorára... de ha megkapja a felajánlást, nem utasítja vissza.*
- Akkor kérek szépen sült husit és a tej helyett mézes teát. *módosítja kérését félszegen, nem tudván, mit engedhet meg magának, és mit nem. Reméletőleg ezzel még nem lépte túl az engedélyezett kvótát, bármi is legyen az. Megelégedett volna azzal a tejjel és kiflivel is, ha Volaryon nem bíztatja.*
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-03 21:38:40
Üzenet elküldve: 2012-11-03 21:38:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Automatikusan fog rá a belé kapaszkodó kezecskére, hogy segítsen megtartani a jelentéktelen kis súlyt.*
-Semmi baj, előfordul.
*A lovaglás valóban nem az utazás legkényelmesebb módja, de gyorsabb, mintha szekérrel érkeztek volna, és hát olcsóbb is, ami szintén nem utolsó szempont most, hogy a kiapadhatatlan családi háttér eltűnt. Türelmesen áll, segít a lánykának megállni, amíg lábaiba visszatér az élet és képes lesz egyedül is menni. Tudja, hogy kellemetlen, de ez még igen messze áll a valódi fájdalomtól.
Amint Nia jelzi, hogy nem fáj annyira a lába, megindul, mérsékeltebb tempót diktálva, hogy a csöppség tartani tudja a lépést, ne kelljen máris megerőltetnie a lábait.
A fogadóba lépve kiválasztja a megfelelő asztalt, bár kapnak pár kíváncsiskodó pillantást, szerencsére senkin nem látszik a nagy tettvágy, hogy azonnal és irgalmatlanul számonkérje a hímen, mit csinál a társaságában egy nyilvánvalóan elf gyermek. Reméli, ahogy az előző városban, itt is békéjük lesz az önkéntes lovagoktól, akik kitalálnák, hogy a kicsinek mennyire rossz sora van.*
-Itt rendes, főtt-sült étel is, sokkal jobb és finomabb, mint amit én csináltam.
*Magyarázza a kislány mellé telepedve a másik székre. Be kell vallania, az a mókussült, amit egyik este akart még az út során csinálni, igencsak kritikán alulinak bizonyult, így megértené, ha Nia minden bizalma elment volna a főtt ételtől, de itt bizonyára kitűnő étkeket készítenek, vétek lenne kihagyni. Persze, ha a kislány ragaszkodik a kiflihez és a tejhez, akkor azt fog kapni, de ha mégis szeretne valami tartalmasabbat és melegebbet, akkor Volaryon arról is gondoskodik.*
-Semmi baj, előfordul.
*A lovaglás valóban nem az utazás legkényelmesebb módja, de gyorsabb, mintha szekérrel érkeztek volna, és hát olcsóbb is, ami szintén nem utolsó szempont most, hogy a kiapadhatatlan családi háttér eltűnt. Türelmesen áll, segít a lánykának megállni, amíg lábaiba visszatér az élet és képes lesz egyedül is menni. Tudja, hogy kellemetlen, de ez még igen messze áll a valódi fájdalomtól.
Amint Nia jelzi, hogy nem fáj annyira a lába, megindul, mérsékeltebb tempót diktálva, hogy a csöppség tartani tudja a lépést, ne kelljen máris megerőltetnie a lábait.
A fogadóba lépve kiválasztja a megfelelő asztalt, bár kapnak pár kíváncsiskodó pillantást, szerencsére senkin nem látszik a nagy tettvágy, hogy azonnal és irgalmatlanul számonkérje a hímen, mit csinál a társaságában egy nyilvánvalóan elf gyermek. Reméli, ahogy az előző városban, itt is békéjük lesz az önkéntes lovagoktól, akik kitalálnák, hogy a kicsinek mennyire rossz sora van.*
-Itt rendes, főtt-sült étel is, sokkal jobb és finomabb, mint amit én csináltam.
*Magyarázza a kislány mellé telepedve a másik székre. Be kell vallania, az a mókussült, amit egyik este akart még az út során csinálni, igencsak kritikán alulinak bizonyult, így megértené, ha Nia minden bizalma elment volna a főtt ételtől, de itt bizonyára kitűnő étkeket készítenek, vétek lenne kihagyni. Persze, ha a kislány ragaszkodik a kiflihez és a tejhez, akkor azt fog kapni, de ha mégis szeretne valami tartalmasabbat és melegebbet, akkor Volaryon arról is gondoskodik.*
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-03 10:52:03
Üzenet elküldve: 2012-11-03 10:52:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//Kaleya Seron//
*Ha nem is boldog... mert mint tudnivaló Chothal Narral, a hamvas vándor sosem boldog... elégedett. Mind magával, mind a lánnyal és a dolgaik állásával is.
Sikerült elindítania nagy tervét és ha minden jól halad, ez csak a kezdet. Lehet többen is lesznek és az fontos... az jó.
Nem utolsó sorban a létszámra is szükség van, ha végbe akarják vinni amit elterveztek. Chothal már csak azon agyal, hogy bírnák ezt a legkönnyebben elérni. Zsoldosokként, segítőkként, politikusokként, vagy pedig titkos fegyveresekként. Aztán végül úgy dönt, az a legjobb ha a szervezet titokban marad.
Ám Kaleya ismét kizökkenti a gondolatmenetéből. Nem is baj az...*
-Nem, csak gondoltam szólok, hogy ne értse félre amit lát. Szép combok azok... de jobban érdekelnek a harctéri és taktikai képességei.
*Igen taktika... lehetsz erős ork, ha nem érted az alapvető szabályokat. Népe és a többi ork törzs is itt bukik. Nincs meg bennük az alázat, hogy megtanulják mi mire jó... Íjászok, rajtaütés. Páncélosok, feltartás. Lovasság ellen pikások... bekerítő műveletek, s a többi.
Majd hirtelen megjelenik a fogadós sült csirkével a kezében. Meglepetésére Kaleya az egyik tányért, Ő elé tolja.*
-Áh, köszönöm. Nincs is jobb a sült csirkénél... de azokba a vadhúsokba se haltam volna vele.
*Majd azzal Ő is nekikezd falatozni. Látva a kutya csámcsogását a húson, Ő is félre rak az ebnek egyet s mást.*
-Amúgy... *Itt harap egyet egy combból.* Tanult harctéri taktikát? Már mint odahaza... úgy tudom, a sötételfek sokat tanulnak a harcról. Legalábbis az egyik sötételf... ismerősöm. *Elwyrien.* Eléggé képzett volt.
*Bár a sötételfek sokat harcolnak, Chothal tisztában van vele, hogy nem az ésszerűség a fő ismérvük. De ezt nem hangoztatja...*
*Ha nem is boldog... mert mint tudnivaló Chothal Narral, a hamvas vándor sosem boldog... elégedett. Mind magával, mind a lánnyal és a dolgaik állásával is.
Sikerült elindítania nagy tervét és ha minden jól halad, ez csak a kezdet. Lehet többen is lesznek és az fontos... az jó.
Nem utolsó sorban a létszámra is szükség van, ha végbe akarják vinni amit elterveztek. Chothal már csak azon agyal, hogy bírnák ezt a legkönnyebben elérni. Zsoldosokként, segítőkként, politikusokként, vagy pedig titkos fegyveresekként. Aztán végül úgy dönt, az a legjobb ha a szervezet titokban marad.
Ám Kaleya ismét kizökkenti a gondolatmenetéből. Nem is baj az...*
-Nem, csak gondoltam szólok, hogy ne értse félre amit lát. Szép combok azok... de jobban érdekelnek a harctéri és taktikai képességei.
*Igen taktika... lehetsz erős ork, ha nem érted az alapvető szabályokat. Népe és a többi ork törzs is itt bukik. Nincs meg bennük az alázat, hogy megtanulják mi mire jó... Íjászok, rajtaütés. Páncélosok, feltartás. Lovasság ellen pikások... bekerítő műveletek, s a többi.
Majd hirtelen megjelenik a fogadós sült csirkével a kezében. Meglepetésére Kaleya az egyik tányért, Ő elé tolja.*
-Áh, köszönöm. Nincs is jobb a sült csirkénél... de azokba a vadhúsokba se haltam volna vele.
*Majd azzal Ő is nekikezd falatozni. Látva a kutya csámcsogását a húson, Ő is félre rak az ebnek egyet s mást.*
-Amúgy... *Itt harap egyet egy combból.* Tanult harctéri taktikát? Már mint odahaza... úgy tudom, a sötételfek sokat tanulnak a harcról. Legalábbis az egyik sötételf... ismerősöm. *Elwyrien.* Eléggé képzett volt.
*Bár a sötételfek sokat harcolnak, Chothal tisztában van vele, hogy nem az ésszerűség a fő ismérvük. De ezt nem hangoztatja...*
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-03 10:06:54
Üzenet elküldve: 2012-11-03 10:06:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Louis - Oktató találkozó//
*Amarisa kicsit bizonytalanul foglal helyet az idegen mellett. A férfi azonban nagyon kedves, hangja pedig megnyugtató, így hamar elszáll első riadtsága, s helyére izgatott kíváncsiság furakodik be a kis tündér szívébe. Igaz, a kérdések özöne kicsit elbizonytalanítja ismét, ennyire nem gondolkodott még el a zenetanuláson, s azon, vajon miért is van itt.
Túl azon persze, hogy Rynauth ideküldte ma reggel.*
- Szeretem a zenét. Megnyugtat és... jobban érzem magam tőle. *vallja be végül, s úgy véli, ez elegendő válasz is rá, hogy miért szeretne zenét tanulni. A dallamok varázsa olyasmi, ami képes áttörni a lények közti különbségeket és megérinteni mindenkinek a lelkét.
A zene nem nézi ki vagy mi az, akit felvidít, nem tesz különbséget koldus és nemes között. Amarisa ezért is szereti. A zene elérhető mindenki számára, aki pillanatnyi megnyugvásra boldogságra vágyik. Elűzi a szomorúságot, hogy helyére örömet csempésszen a szívbe, egy kis melegséget, ami olyan sokszor menti meg a magányba fulladt hallgatókat.
Bizony, a zene jó dolog, s ahogy ezen gondolkodik, Amarisa szája halványan felfelé görbül, mintha mosoly árnya suhanna át arcán, jéghideg szemeibe pedig halovány fény költözik, a várakozás izgatott lángja.
Már csak a hangszert kell eldöntenie, ahogy a bárd is említette, ez pedig sokkal nehezebb feladat mint megfelelni a kérdésre, hogy miért is van itt.
Soha nem tanult még semmilyen hangszeren, nem is nagyon ismeri őket. Ezt jobbnak látja bevallani is. Hisz a tudás akkor ér valamit, ha valódi ő pedig azért van itt, hogy tanuljon nem azért, hogy tudatlanságát leplezni próbálja.*
- Eddig csak énekeltem néhányszor, a hangszereket nem igazán ismerem. *ismeri el, aztán pillanatnyi töprengés után elveszi kezét a gyümölcsleves pohárról, amivel addig matatott.* - De Bildon mester a lihanechi templomban egyszer játszott egy hangszeren, aminek nagyon szép hangja volt. Olyan… három húros volt és U-betű alakú... *Amarisa elgondolkodva idézte fel az estét, mikor a fiatal oktató zenéjével szórakoztatta elfáradt tanítványait. Megpróbálja visszaidézni magában a hangszer nevét, de az emlék régi, több mint egy évtized fakította meg, így végül csak sóhajtva megcsóválja a fejét bocsánatkérően pillantva a bárdra.* - Sajnálom, nem emlékszek a nevére, de... az a hangszer nagyon tetszett. Olyanon szívesen megtanulnék játszani.
*Amarisa kicsit bizonytalanul foglal helyet az idegen mellett. A férfi azonban nagyon kedves, hangja pedig megnyugtató, így hamar elszáll első riadtsága, s helyére izgatott kíváncsiság furakodik be a kis tündér szívébe. Igaz, a kérdések özöne kicsit elbizonytalanítja ismét, ennyire nem gondolkodott még el a zenetanuláson, s azon, vajon miért is van itt.
Túl azon persze, hogy Rynauth ideküldte ma reggel.*
- Szeretem a zenét. Megnyugtat és... jobban érzem magam tőle. *vallja be végül, s úgy véli, ez elegendő válasz is rá, hogy miért szeretne zenét tanulni. A dallamok varázsa olyasmi, ami képes áttörni a lények közti különbségeket és megérinteni mindenkinek a lelkét.
A zene nem nézi ki vagy mi az, akit felvidít, nem tesz különbséget koldus és nemes között. Amarisa ezért is szereti. A zene elérhető mindenki számára, aki pillanatnyi megnyugvásra boldogságra vágyik. Elűzi a szomorúságot, hogy helyére örömet csempésszen a szívbe, egy kis melegséget, ami olyan sokszor menti meg a magányba fulladt hallgatókat.
Bizony, a zene jó dolog, s ahogy ezen gondolkodik, Amarisa szája halványan felfelé görbül, mintha mosoly árnya suhanna át arcán, jéghideg szemeibe pedig halovány fény költözik, a várakozás izgatott lángja.
Már csak a hangszert kell eldöntenie, ahogy a bárd is említette, ez pedig sokkal nehezebb feladat mint megfelelni a kérdésre, hogy miért is van itt.
Soha nem tanult még semmilyen hangszeren, nem is nagyon ismeri őket. Ezt jobbnak látja bevallani is. Hisz a tudás akkor ér valamit, ha valódi ő pedig azért van itt, hogy tanuljon nem azért, hogy tudatlanságát leplezni próbálja.*
- Eddig csak énekeltem néhányszor, a hangszereket nem igazán ismerem. *ismeri el, aztán pillanatnyi töprengés után elveszi kezét a gyümölcsleves pohárról, amivel addig matatott.* - De Bildon mester a lihanechi templomban egyszer játszott egy hangszeren, aminek nagyon szép hangja volt. Olyan… három húros volt és U-betű alakú... *Amarisa elgondolkodva idézte fel az estét, mikor a fiatal oktató zenéjével szórakoztatta elfáradt tanítványait. Megpróbálja visszaidézni magában a hangszer nevét, de az emlék régi, több mint egy évtized fakította meg, így végül csak sóhajtva megcsóválja a fejét bocsánatkérően pillantva a bárdra.* - Sajnálom, nem emlékszek a nevére, de... az a hangszer nagyon tetszett. Olyanon szívesen megtanulnék játszani.
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2012-11-03 09:30:06
Üzenet elküldve: 2012-11-03 09:30:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Chothal Narral//
*Be kell vallania, azért nem pont erre gondolt, mikor harcot és kalandot emlegetett. De ez is oda sorolható, ha úgy veszi. A pipa nem zavarja. Az itteni szagok biztosan elnyomják majd annak is a füstjét. Nem tudja, hogy melyikkel járna jobban. Ez majd kiderül. Kezét boráért nyújtja. A poharat finoman ajkaihoz emeli, majd belekortyol. Az íze megfelel számára. Régen vágyott már egy pohárka borra, hát azt most már megkapta.
Gondol egyet és magához inti a fogadóst. A nagydarab alak kis idő múlva meg is indul feléjük. Kaleya kicsit elgondolkozik. Rendel maguknak két Csirkesültet, és a fogadós markába nyom értük 36 aranyat. *
- Kérem, engem nem zavar, ha nézelődik! Ne értse félre. Csak nyugodtan! *mosolyog továbbra is.
A sültek kiérnek. Most Kale az, ki az egyik adagot az ork elé tolja.*
- Remélem megfelel. Mostanában csak nagyobb vadakat ettünk, kell egy kis változatosság. Jó étvágyat! *kíván, majd méregetni kezdi sajátját.
Egy részét azonnal Hacholnak dobja. A kutya örömteli farkcsóválással fogadja a finom falatokat, melyeknek egy részét már a levegőben elkapta. A nő elkacagja magát a vicces kedvében lévő eb láttán. Furcsa számára, hogy ilyesmiket tesz és így viselkedik. Mégis... Ma új életet kezdett, hátrahagyva a régit. Most boldog, még ha sokszor szomorúnak is látszik. Örül, hogy valamennyire önmaga lehet, nem pedig egy mások által szabályozott báb, ki parancsra öl akárkit. Eszközökben nem válogat. Egy ideig most biztosan szabad, még akkor is, ha nyomában üldözők járnak.*
*Be kell vallania, azért nem pont erre gondolt, mikor harcot és kalandot emlegetett. De ez is oda sorolható, ha úgy veszi. A pipa nem zavarja. Az itteni szagok biztosan elnyomják majd annak is a füstjét. Nem tudja, hogy melyikkel járna jobban. Ez majd kiderül. Kezét boráért nyújtja. A poharat finoman ajkaihoz emeli, majd belekortyol. Az íze megfelel számára. Régen vágyott már egy pohárka borra, hát azt most már megkapta.
Gondol egyet és magához inti a fogadóst. A nagydarab alak kis idő múlva meg is indul feléjük. Kaleya kicsit elgondolkozik. Rendel maguknak két Csirkesültet, és a fogadós markába nyom értük 36 aranyat.
*- Kérem, engem nem zavar, ha nézelődik! Ne értse félre. Csak nyugodtan! *mosolyog továbbra is.
A sültek kiérnek. Most Kale az, ki az egyik adagot az ork elé tolja.*
- Remélem megfelel. Mostanában csak nagyobb vadakat ettünk, kell egy kis változatosság. Jó étvágyat! *kíván, majd méregetni kezdi sajátját.
Egy részét azonnal Hacholnak dobja. A kutya örömteli farkcsóválással fogadja a finom falatokat, melyeknek egy részét már a levegőben elkapta. A nő elkacagja magát a vicces kedvében lévő eb láttán. Furcsa számára, hogy ilyesmiket tesz és így viselkedik. Mégis... Ma új életet kezdett, hátrahagyva a régit. Most boldog, még ha sokszor szomorúnak is látszik. Örül, hogy valamennyire önmaga lehet, nem pedig egy mások által szabályozott báb, ki parancsra öl akárkit. Eszközökben nem válogat. Egy ideig most biztosan szabad, még akkor is, ha nyomában üldözők járnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19807-19826