//Trictolla és Svir//
* Meghökken, mikor Svir az öngyilkosokat hozza szóba. Nem is titkolja ezt az érzést, felhúzott szemöldökkel, értetlenkedve figyeli a monológot. Soha nem értette, ezt a gondolkodás módot, nem tud vele azonosulni. Nem érti mi vihet rá egy embert arra, hogy amit ajándékba kapott, önkényesen dobja el magától. Ahogyan az erőszakot, az öngyilkos hajlamot is megveti. Vele is túl sok rossz dolog történt már, fiatal kora ellenére, mégsem gondolt soha arra, hogy eldobja az életét, vagy az italba meneküljön, ahogyan tette ezt pár futó ismerőse.
~ Eszelősök.~ Fut át az agyán és ennek hangot is ad. *
- Nem értem, megdöbbent ez az emberi butaság, vagy egyáltalán bármilyen élőlényről beszélünk, aki két lábon jár és van némi sütnivalója.
Miért dobja el valaki az életét?
* Nem vár választ, mert erre nincs okos magyarázat.*
- No de mindegy is, az ő dolguk.
* Össze ráncolja szemöldökét és lemondóan, megrázza fejét. Hátra dől székén, keresztbe teszi szép hosszú lábait, majd ismét az asztalra könyököl, két tenyerébe fogja szép arcát és a férfira néz. *
- Kérdésedre válaszolva, még gondolkodom mivel hálálhatnám meg, de mivel te voltál a vendéglátó, így ezt talán neked kellene kitalálnod.
* Mosolyog sejtelmesen.*
- Ha végeztél, mehetünk. Az étel finom volt, hasonlókat tudok én is készíteni. Esetleg első körben, ha nincs aki főzzön neked, akkor talán megspórolom az aranyadat azzal, ha ezt elvállalom, a további ötleteket pedig rád bízom.
* Pilláit rebegteti, hátha hatni tud a férfira, hogy azért azok a feladatok ne legyenek túl nehezek.
~ Jól láttam, hogy jeleket ad nekem? Á, biztosan nem, talán rosszul láttam. ~ Hessegeti el a feltételezést. Pedig, jól esne már egy megbízható férfi társasága, aki gyengéd, törődő és nőként bánik vele. Furcsa mód, olyan érzése van, mintha a férfit, már régóta ismerné. Kedves, figyelmes, segítőkész és kora ellenére, van benne valami titokzatos, amit nagyon szeretne felderíteni. Nem sok ideje ülnek a fogadóban és valóban, csak most ismerte meg, de valahogy mégis biztonságban érzi magát vele. Svir közvetlensége jól eső érzéssel telíti el.~ No meglátjuk mit hoz a holnap. ~ Ölébe veszi köpenyét és vár, mikor indulnak útnak. *