//Második szál//
//Naty - Soreyl//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A lány sírógörcsei alatt, mint egy félős kóbor macska a lovag ölébe kuporodik, és arcát mellkasába fúrja. Hallgatja a szakadozott szipogást, és a történetet.*
~Bizonyosan ő is Enirolhoz hasonló.~
*Gondolja magában, azt amihez, immáron kétség sem fér. Sólyommadár Enirolac bestiamester volt vadvédben egy rövid ideig, és ez a lovagban is sok mindent megmagyaráz, hát amikor a képesség további leírása is ezt támasztja alá, már kétség sem fér hozzá, de ő csak megértően bólogat.*
-Nyugalom.
*Mondja a kellemes basszus, amint talál két lélegzetvételnyi lyukat a beszélgetésben. Ezt, és, vagy hasonlót gyakran ékel a lány mondanivalójába, csak hogy mutassa figyel, és nincs semmi baj. A karizmatikus gnóm kifejezésnél már szinte feladja, hogy értsen bármit is a lány szavaiból. Azt, hogy igazat mond, azt egyáltalán nem kétli, a lány reakciói a puszta emlékekre, olyan hevesek, és őszinték, hogy e kusza leírású eseményeknek meg kellett történnie, és ha egy szép gnóm állt a hátterében, akkor az. Az ölébe kuporodott lányt szorosra öleli.*
~De akkor miért beszél össze-vissza?~
*Kérdezi magában tényt, hogy a lány mondanivalója sajnos kicsit zagyvácska a lovagnak. Perchipfell az értelmezés segítségére siet.*
~Arra gondoltál már, hogy nem a lány beszél össze-vissza?~
*Kérdezi a kard, de a lovag nem tudja mire akar Perchi kilyukadni.*
~Nem értelek.~
*Jön is a fele olyan tréfás válasz mint ahogy hangzik.*
~Talán a dolgok történtek össze-vissza.~
*És ez akkora értelmet nyer a lovagban, hogy azonnal egy megértő mosoly húzódik el a száján.*
-Nagyon jól tettétek. Igazán bátor, és nemes dolog.
*Mondja azon a hangon ahogy apák beszélnek büszkén a gyermekükkel. A dicséret őszinte mint a lovag mindig.*
~Fekete istenség, orkok, gnómok. Lázadás... Nagy bajok voltak itt Artheniorban.~
*Veszi sorra a dolgot, és már kezdené magát a végletekig felhúzni a dolog idegileg, mikor a lány édes hangja nyugtatólag szól. Amíg a lovag a saját kedélyeinek a csillapításán fáradozik, addig Perchi összefoglalja a történéseket röviden.*
~Tehát akkor Kagan, meg egy maroknyi városőr, leverte a Satereh által megszált emberek seregét, miután felrobbantották a barakkot, és kettévágták a Levegő városát... Vagy nagyfarkú gyerek ez a Kagan, vagy nagyon gyengécske volt az istenke.~
*Gondolja át, és az immáron nyugodtabb Soreyl hozzáteszi magában.*
~A szóbeszéd szerint...~
*Ez értelmezhető Kaganra, és a történések leírására is, Perchi megmosolyogja a dolgot. De most a Natyval kell foglalkozniuk, és ez nem is nagy baj. A lány lassan mintha kicsit jobban lenne. Bár ez egy kicsit abszurd kifejezés ebben a helyzetben. Ilyenkor nincs olyan, hogy "jól, jobban. " Olyan van, hogy "kurvarossz", meg "kicsit nem annyira kurvarossz"*
-Rajtam is múlott ne tagadd.
*Teszi hozzá lágyan.*
-De nem vesztem el az eszem. Már semmit sem tudok tenni, ha a felbujtóknak végük. Maradok a tehetetlen gyászomban. Csöndben békében.
*Mondja azzal a keserédes mosollyal, mint mikor a szülő a gyermekét vigasztalja egy temetésen. Neki is fáj, de erősebbnek kell lennie. Ekkor Naty rövid aggodalmát fejezi ki, hogy vajon jó úton járt e, ugyanis ölt. Kioltott egy életet. Soreyl önkéntelenül is kettő kicsit nevet az orra alatt.*
-Ne légy ilyen naiv. *Kezdi kedvesen.* Azért öltél mert kellett. Ne vádold magad. Ha ez alapján ítélnél el embert, akkor a hóhér lenne a legrosszabb ember a világon. Vagy a katona, vagy épp a lovag.
*Utal itt feltűnően magára. Le kellett már egy párszor mosni a kardját.*
-Van hogy az istenek nem adnak, helyes vagy jó utat. Utak vannak, amiken lehet jól, vagy rosszul haladni, és abból amit elmondtál, te voltál a legjobb a járt úton.
*Nyugtatja a lány lelkiismeretét.*
-Köszönöm, hogy ezt mind elmondtad.
*Teszi, hozzá röviden.*
-Hálás vagyok.
*Még jobban megszorítja egy időre majd, eltolja magától, hogy a szemébe tudjon nézni. Ha megteszi, akkor a nagy barna szemeket mélyre vájva mondja.*
-Kisasszony? Figyelsz?
*Kérdezi, majd választ se várva, hozzá teszi.*
-Nem te vagy a hibás.
*Mondja majd elmosolyodik.*
-Csak apróbb sebek maradtak. *Megsimítja az egyiket az arcán* De azok is begyógyulnak majd.
*Tart egy kisebb szünetet.*
-Gyere. Igyunk egy pohár bort. Ránk fér. Egy kis szíverősítő.
*Kicsit jó lenne kiszakítani a lányt ebből a szobából, így az ha beleegyezik, kimennek a tágasabb térbe, esetleg a szabad levegőre. Noha Soreyl, most nem valami gazdag éppen, a Vadak vére nevű italt ingyen issza bármikor. És mind a kettejüknek jót tenne egy kis alkohol.*