//Kharasshi, Rilkälne//
//a szobában//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Végigköveti a mozdulatot, hogy Kharasshi az ajtótól vajon merre indul. Látja a hűvös tüzet a szemeiben, mely megnyugvással tölti el, talán erősebb lesz ma is, mint a szemtelenség miatti dühe. Nem tudja, csak sejti, hogy az úr érkezhetett haza. Megfáradtan mosdik, hanyagul törölközik, Käli pedig egy pillanatig sem ereszti a közeledő fehér parazsat. A karfán, lábait keresztezve ül, karjával a támlán támaszkodik, s már csak egy legyező hiányozik a kezéből, hogy a megfáradt uralkodót legyezgetni tudja.
Közeledtére kicsit kihúzza magát, állát megemeli de nem hogy csókot nem kap, még csak egy cirógatást sem. Azzal a mozdulattal könyököl vissza a támlára, ahogy Kharasshi leül. Csalódottsága csupán durcásra forduló ajkain látszik, de úgy érzi, ebben a játszmában egyelőre ki kell várnia. Durcás ajkának széle rezdül, ahogy a sötét anyagot félrehajtva mégis csókkal köszönti őt. Teste azonnal válaszol, elárulva a tartás mögötti nőt. Karjain, s fedetlen lábán is végigfutnak a lúdbőr apró szemcséi. Válaszul ujjaival a fehér hátrafogott tincsekbe túr, s sóhajt fel ő is fejét a feje búbjára hajtva, mikor mellkasába morajlik Kharasshi sóhaja. Elemeli fejét, amikor mozdul a másik, s tartja a szemkontaktust egyetlen pillanatra sem zökkenve ki belőle, még akkor sem, amikor ölbe húzzák. Szótlan tűri, hogy a kérdések közben kivetkőztetik, csak egy pimaszkás mosoly ami arról árulkodik, hogy Kharasshi közel jár az igazsághoz. *
- Azért. *Nem is tagadja egy pillanatra sem, majd hanyatt dönti fejét kényelmesen a kedves vállára. Jobbját akárcsak első éjszaka, tarkójára fűzi.*
- Horr megzsarolt, így rászolgált a leckére. De nem felejtettem el, hogy mire vagy képes *fűzi tovább a szót, de térdei a közeledő simítás nyomán engednek. Az, aki éppen engesztel, nem dacolhat a sértett akaratával, ezzel tisztában van, de pimaszkodó kiskapukat rendszeresen szereti kinyitogatni, s míg fűzi a szót, kezeivel végigsimít a közeledő alkaron, egészen a kézfejekre s ujjaiba fűzi sajátjait. Gyengéden vezeti tovább fölfelé Kharasshi kezeit ha teheti.*
- Tudod, olyankor tudom, hogy fontos vagyok neked. *Oldalra billenti fejét, hogy a nyakára érkező csókoknak nem hogy teret adjon, de kínáljon is.*
- Mikor tudom, hogy fogaid alatt csikorog a düh, s aztán *reszketeg sóhaj után folytatja, miközben kezeivel a marcona tenyerét szabadon hűsölő kebleire húzza.* mégis így ölelsz magadhoz.
*Forró kék pillantásával olvasztaná a hűvös tüzet sűrű sötét pillái alól, s a csípőjének moccanásával. Óvatos jelzésként, hogy ha szavakkal nem fejezi ki, hát kiharcolja magának tettekből.*