//Második szál//
// Naty - Soreyl//
- Van egy húgom *sóhajtja ki utolsó félelmét, mikor Darenn úgy gondolja nem tett rosszat.*
- Attól tartok, őt taszítottam saját helyemre. De akkor nem gondolkodtam, csak eljöttem. *Tudja, hogy Darenn nem tud minden részletet, s így könnyű felmentenie őt, de Natalayda korántsem ilyen elnéző önmagával.*
- Azután visszatértem ide, a városba. Mikor kislány voltam, itt éltünk néhány évet, de a hálunk addigra nem volt meg, és nem is mentem volna oda. *Lassacskán ömleni kezd a szó Natalaydából.*
- Itt találkoztam Quantallal először. *int a Pegazus irányába.*
- Jártunk egyet a városban *kuncog is kicsit ahogy eszébe jut az a nap.* Azt mondtam neki, hogy vándor vagyok, csak úgy jövök-megyek a világban. Persze azt hiszem, nem hitte el, mégsem szólt semmit. Egyszer meg kellene ismerned, fantasztikus mágus * Fontos neki a fiú, ez tisztán látszik a szürkészöld szempáron.*
- Egyik reggel a piacon, összetalálkoztam egy lánykori barátnőmmel. Akkor jöttem el a Pegazusból. Úgy gondoltam, jobb lesz ott, társalkodónőként. Akkor nem keverhetem magam bajba. *Eszébe jut az az este, amikor elkeveredett egy kis mellékutcában, és ha nincs az a szakállas nagy darab férfi, talán már nem is élne.*
- A barátnőm, akkor lett eljegyezve, és a szállásomat is a vőlegénye adta. Csakhogy egy napot sem töltöttem el ott, amikor elrabolták Aleimord húgát. Pokoli napok voltak. Egyik reggel egy levágott ujjat találtam egy dobozban a küszöbön. A banditák azt akarták, vegyen el egy vagyontalan lányt *sokatmondó pillantása jelzi Darennek, vajon ki is lehetett az a vagyontalan lány.* Ha nem Nairada kér meg, és nem biztosítanak afelől, véget is vetünk az egésznek mielőbb, akkor nem megyek bele. De a híremnek már mindegy volt. Összesúgtak a hátam mögött, hogy felkapaszkodtam, pedig sosem akartam magamnak gazdag férjet. Vagyis nem erre áhítoztam... *Bár az emlék keserű, egy édes azért akad benne. Az a félvér, talán nem tudta, hogy kicsoda ő, és milyen felhőtlen órácskák voltak azok, amit amellett a frissítő ital mellett töltöttek el mesékkel szórakoztatva egymást. Kár, hogy azután sosem látta viszont. Ujjai közt a fakupát fogatva folytatja.*
- Mire nekikezdhettünk volna felderíteni, kik állnak a háttérben, és visszacsinálhattuk volna a egészet, kitört a lázadás. Nem tudom a házasságlevél hova lett, azt beszélik, minden elégett... *reméli, hogy így van, bár tulajdonképpen nem tekinti magát férjezettnek papírral, vagy anélkül sem. Kisegített valakit a szorult időkben, de tulajdonképp ennyi és nem több.* Még a nászt sem háltuk el...
*Hogy ezt miért jegyzi meg, nem tudja, talán csak önnön mentegetésére, mely bizonyítaná az egész csak színjáték volt.
Iszik egy kortyot, mert szája is kiszáradt, ám láthatóan sokkal higgadtabban beszél már, s bár lehet, hogy vannak előtte álmatlan éjjelek, ez a néhány órácska sokat segített neki, annyi bizonyos.*
- Őhm... ne haragudj. Nagyon sokat beszéltem, és nem szeretnélek untatni... Egy elkényeztetett lány apró cseprő gondjai ez mind *szemét lesüti, egyenesen a boros kupára, kicsit meg is keringeti benne a vörös harsogót.*
- Nem kell hallgatnod, őhm, én... *Talán a bor teszi, hogy megeredt a nyelve, s ez az, ami most tudatosult benne. Sosem ivott egy kupácskánál többet azelőtt, és akkor is a fejébe szállt. Úgy tűnik, az a néhány korty is oldja a gátlásait annyira, hogy életének történetét is képes legyen elmesélni.*