//Második szál//
//Sör és pálinka//
*Bár tudja jól, hogy hogy kell idegesíteni másokat, ez egy amolyan különleges képessége, azért kitanulta már, hogy hol is vannak azok a bizonyos határok, melyeker nem szívesen lépne át. Csak színpadiasan bólint a szavakra, majd igyekszik visszafogni magát, de a töketlen férfiak hallatán égtelen röhögésbe kezd. Próbálja visszafogni, de képtelen rá. Kell egy pár perc, míg meg tud szólalni.*
-Értelek, hidd el. És örömmel hallom, hogy engem kerestél. Hízik is a májam rendesen, de tudod, hogy engem nem nehéz megvenni. Nem kellenek a kerülőutak, azt hagyd csak meg nekem, ha el kell adni valamit.
*Kacsint a nőre, s szavai inkább barátiak, mintsem ellenségesek, vagy gorombák. Kőzben figyelmesen hallgatja Rel válaszait a kérdéseire. Nagyon meg van elégedve a hallottakkal, amit mi sem jelezne jobban, mjnt a tenyerei önkéntelen dörzsölése.*
-Hmm. Ez jó, jól hangzik. Egy fekete piac a Sárvárosban, ejj be szép is lenne!
*Vetíti elő a nagyratörő terveit, bár inkámm álomképnek nevezendő.*
-Szívesen beszállnék a bizniszbe. Egy kis tündérre senki sem gyanakszik, főleg ha ilyen piszkosul jóképű, mint én.
*Körbenéz azért, hogy véletlenül se hallgatózzon senki.*
-Egy kis összeröffenés a Koreszban, mi? Ez tetszik.
*Kicsit kőzelebb hajol az asztalon keresztül, majd csillogó, elbűvölő tekintettel kérdez.*
-Ugye engem is meghívsz?