//Második szál//
//A sör a legjobb étek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- ...mert azt mondom, hogy ez a legjobb szesz, mit csak kóstolni tud széles e világon! *Értetlenül néz, az előtte fejét csóváló fogadósra, ki mindenáron kifelé tessékelné.* Nincs hozzá orra? Nincs hozzá szeme? Nincs hozzá szája? *Egyre mérgesebb, hisz gyakorlatilag szinte egy órája győzködi, hogy legalább egy üveggel rakjon ki a kínálatba, hogy mások megkóstolhassák, s híre mehessen.*
- De nem konkurenciát akarok, ember! *Tárja szét kezét, s süllyeszti el szütyőjében az átlátszó színű üveget, a benne lötyögő nedűvel.* Csak egyet! Egyetlen üveggel! *Mutatja ujjával, s fogja szinte már könyörgőre, persze szemét forgatja, aztán megadóan felsóhajt. Sohasem volt jó kereskedő, kalmár, vagy bárki, aki portékáján akar túladni. Egyszerű, kétkezi volt szerzetes, ki szeszfőzésre vetemedett. Halk szitkot szűr ki fogai között, majd visszaindul a vendégtérbe, öles és határozott léptekkel. Persze hamar túl fog lépni rajta, ahogyan mindig is, ahányszor csalódás éri, a megoldás pedig roppant mód egyszerű. Leissza magát a sárga földig, mégpedig itt a fogadóban, sutyiban a saját piáját fogyasztgatva, némi híg ser kíséretében. Végigvizslat szemével a helyiségen, ugyanis ökör iszik magában, Umon pedig kiváltképp nem ökör, igaz... gyakran gyakorolja az egyedül szeszelést is, főként, ha kóstolnia kell. A hófehér hajkorona egyébiránt már érkezésekor feltűnt számára. A fajt nem volt ideje megfigyelni, ahogyan egyelőre mást sem, azt viszont bizonyosan látja, hogyha ivócimborára van szüksége, a leány tökéletesnek mutatkozik. Az egyszerű kabát, amiben van, hagyományos érkezőnek mutatja, kinek semmi köze fegyverhez, vagy harcokhoz, ellentétben talán a lánnyal. Nem tudja miből gondolja ezt, bár a hideg kék tekintetben tény és való, hogy nagyon könnyen el lehet veszni, főként most, hogy ily mérgesen néz szerteszéjjel. Nem tudja a csattanás okát, vagy, hogy mit ártott a faasztal, de halványan elvigyorodva indul meg, állva a tekintetet borostás képe feletti vidám ráncokkal körberendezett szemeivel.*
- Én megmondtam ennek a fickónak, hogy a söre maximum az asztalok letakarítására való. *Jegyzi meg közeledve mindenféle köszönés nélkül, majd egész egyszerűen helyet foglal, kezével lesöpörve az ott maradt esetleg kilöttyent italcseppeket.*
- Szar, mi? *Szalad fel szemöldöke homlokára.* Ámbátor, a világért sem akarlak megsérteni. Nekem mindegy mit isznak az emberek, feltéve, ha az én piám az. *Mosolyodik el, majd előhalászva a szütyőből, az egyik üres korsó aljába tölt is egy kicsit, aztán gond nélkül folytatja a beszélgetést, anélkül, hogy zavartatná magát.*
- Viszont felmerül bennem egy kérdés, hogy az artheniori kastélyok nemes hölgye, miért múlatja az időt magányosan, s kiváltképp zavar, hogy csupán ennyi krigli van előtte, ahelyett, hogy rendesen inna. *Sóhajt fel, majd megemeli saját poharát és belekortyol, hogy aztán eltelítődve a gyümölcspárlat aromájával elégedetten fordítsa tekintetét a mennyezet felé.* Tévednék tán, ha azt gondolom, ivásodnak nincs különösebb oka, csak, hogy szereted? *Kérdezi, majd a választ nem megvárva folytatja.* Bár, ha oka van, s ha nincs... *megvonja vállát, majd iszik, s a mondat végét a levegőben hagyja.*