//Egy kis kitérő//
*Erre még nem járt, mivel pedig a nap hosszú volt, tyúkjaihoz és kakasához pedig még nincsen kedve hazamenni, az este is fiatal még, kíváncsisága munka után a Pegazus felé vezeti, mert már hallott a helyről többször is.
Ugyan nem él Artheniorban még olyan régóta, mégis megvalósította régi tervét, városi nőstény lett. Gyengébb, vagy éppen inkább erősebb pillanataiban legalábbis hajlamos így gondolni magára, bár tisztában van azzal, hogy mindez persze nem csak előnyökkel, hanem rengeteg hátránnyal is együtt jár.
Előny, hogy bár házát az itt felnőtt népek nyilván szegényesnek és hidegnek találnák, a sátrakban és szabad ég alatt eltöltött éjszakák után számára kész palota és mindig kellemesen meleg.
Még nagyobb előny, hogy amióta itt él, többet és rendszeresebben eszik és nagyobbakat alszik, mint ide-oda vándorló törzsében valaha is, és persze akkor és azt csinál, amit csak akar.
Már az itteni írás jeleinek majdnem a felének a kiejtését is volt türelme megtanulni, de legalább a logikáját az egésznek már érti és, ha egy rövidebb kiírás az általa ismert jelekből áll össze, így akkor természetesen azt is, ami le van írva. Ha ismeretlen jelek is akadnak a már megtanultak között, akkor keres egy szót, ami hasonlít arra, ami oda lehet írva, ahová van, aztán vagy bejön, vagy nem. Igazából a legtöbbször még csak meg sem tudja, hogy jól találgatott-e, avagy nem, mindenesetre baja eddig még nem származott belőle, szóval tulajdonképpen nem is számít.
A hátrányok egyike, hogy talán kezd elpuhulni. Amióta itt van a városban még nem volt vadászni és nem rabolt ki senkit. Másoknál megkeresett pénzből él, munka után pedig kényelmesebb a piacon nézni valami ennivaló után, vagy kiszedni a tyúkok alól naponta a tojást, ha odáig sincsen kedve elmenni.
Már a jóscsontjait sem cipeli mindenhová magával, ugyanakkor kedvenc csonttőrétől még mindig képtelen megválni, hiába inkább dísz az, mint valódi, közelharcban jól hasznosítható fegyver.
Zeekx sincsen éppen vele, bár a vándor pap miatt nem bánkódik nagyon. Nem akarta maga mellett tartani örökké, és mivel már nyughatatlanként ismerte meg, tudta, hogy akkor sem tudná, ha akarná. Talán holnapután, talán egy év múlva, de egyszer majd biztosan visszajön. Tudja hol keresse. Ha pedig egy másik hímmel találja odahaza, akkor majd ő eldönti, hogy kettőjük közül melyiket is hajítja ki.
Mennyivel kényelmesebb ez, mint odahaza, ahol érte verekedtek volna meg, neki pedig el kellett fogadnia urának meg kölkei apjának a győztest! Az biztos, hogy ezerszer jobb tyúkokkal lakni, és unalmas munkákat végezni hülyéknek, mint aztán egy életen át élni valakivel, akivel nem akar.
Ezen vigyorog magában, miközben ösztönösen is hátranéz.
Néha még most is azt képzeli, hogy lehet mégis követni tudták a nyomait és egy napon törzse valamelyik tagja majd rátalál itt a városban. Ilyenkor azonban, mint most is, mindig arra gondol, hogy ez lehetetlen. Arthenior túl nagy ehhez, és még annak ellenére is túl sokan élnek itt, hogy nemrég jó sokan meghaltak valamiféle zavargásban, mert fellázadtak a szegények. Nem az ő dolga. A Pegazus ellenben sör ígéretével csábítja magába befelé.
Nem talál túl sok vendéget, amikor belép.
Nem nagyon szokott hozzá, hogy előre köszönjön, de a bajt sem keresi, ezért a csapos felé morog valami olyasmit, amit akár "Üdv!"-nek is lehet érteni. Morgása mindenesetre nem barátságtalan, többet pedig feltételezi úgy sem várnak el egy orktól. Annyira azért már ismeri az embereket, hogy pontosan tudja ezt, és azt is, hogy Zeekx a ritka kivételek egyike.
Ezek után nem teketóriázik sokat, megindul a pult felé. Végül is inni jött, nem másért.*