//A szél feltámad//
//4. próbatétel//
//Xavy, Umi//
//Mesélői felügyelettel//
- Birkaepét... azt. *Kuncog fel, miközben a festményt vizsgálgatja.* Sokszor nem tudom, vajon őszinte vagy, vagy egyfolytában füllentesz. *Pillant hátra vigyorogva a kis leányra, bár valójában hasonlót a mai nap folyamán már kérdezett tőle.*
- Valóban nem szoktak... *A gnóm lány megerősíti gyanúját, hogy nem őrült meg teljes mértékben, bár néha eszébe jut, hogy a gnómot is csak képzeli, olyan szürreális ez az egész. Még le is sandít rá maga mellé, s, ha Xavy nem figyel, megpróbálja süvegének tetejét összecsippenteni ujjával, hogy így győződjön meg arról, valóban ott áll. Mindenesetre bőszen próbálkoznak tovább. Xavy a sírhoz lépdel, s azt kezdi vizsgálgatni, s ahogy mögötte kupászkodik a sírnál, s szorgosan elemez és értékel, Umon mesél. Mit mesél? Duruzsol, bazsevál, kedveskedik... mármint a lópegazusnak. Azonban látszólag ez a képnek egy kissé ellenére van... vagy legalábbis... Hátrál néhány lépést, majd csak úgy féloldalasan hátra szól.*
- Te, Xavy! Szélütést kaptam, vagy ez villog, mint részeg szentjánosbogár? *Tudja, hogy nem a képzelete játszik vele, a festmény fényjátékok sorába kezd, s vakító fehérséggel kezd vibrálni, miközben becézgetve szól hozzá.*
- Ez nem néz ki jól... *Csendesedik el végül, s inkább nem szólal meg.* Peeersze... majd nyerítek is. *Nevet fel erőltetetten, de már inkább a képre koncentrál.*
- Na most... ha letakarjuk, akkor ugyanott vagyunk, ahol voltunk, hiszen úgy kellett megpucolni. De akkor mi a fenét csináljunk? Egyszerre a kettőt? *Kapál lábával türelmetlenül, majd kabátját fogva megpróbálja letakarni a ló fejét, azaz a szemeit. Legyint:*
- Hogy is szólt a nóta, amit olvastam a fogadóban? Gyere kiabáld velem! Egyszerre a felhívást, ami miatt a főtérre érkeztünk. Üvöltsünk, csak tudsz nem?! Ha lemászik a falról vessük rá magunkat, de előbb dobd a süveged a fejére és... hát zabolázzuk meg. Mi leszünk a vér szerinti gazdái és kész! *Nagy levegőt vesz és énekelve (kiáltva) szavalni kezd:*
- Mikor háromszor ír nyolcat a nap
S tenger az, mi épp dagad
Akkor telik kétszer a hold
Willor napon szemed ne hunyd!
Eljön a bölcs veszedelem
Nem tartja őt már a verem
A város neki nagy trónterem
Uralkodni érkezé, oh Ar Thenior, népeden!
*Addig ismétli, míg a vibráláson kívül más nem történik, hátha kiugrik a ló és így, hogy a kabát a fején van, talán el tudják kapni, vagy ilyesmi. Feladni nem fogja, annyi bizonyos, más szöveg meg valójában nem jut eszébe.*