//Második szál//
// Naty - Soreyl //
//Holdudvar//
*A korábbi melankolikus szájíz azért még ott van Natalayda érzéseiben, de már sokkal jobb a hangulata, mint korábban volt. Ha nem ilyen események volnának a lány mögött, még idilli is lehetne a kép valóban, ahogy Darennben is megfordult.*
- Igen, gyógyító *bólogat, s közben a homokszőke hajtincsek ütemesen libbennek arca előtt. *
- Nos, lehetek, csak... *elakad a szava, hisz Darenn nem tudhatja, hogy hogyan is akart ő gyógyító lenni, és hogy abban a formában nemigen van tehetsége. Végül dönt. Halk sóhajjal fordul a férfi felé, kezeit ölében nyugtatja.*
- Tudod, amikor a piacon találkoztunk, és amikor rosszul lettél *És persze Natalayda karjaiba ájult gyakorlatilag.* nos, akkor nagyon szerettem volna segíteni. Megijedtem. Akkor éreztem először, hogy segíteni szeretnék másokon. Vagyishogyrajtad *fűzi egybe ha lehet olyan halkan, hogy alig hallható. Lesüti szemét gyorsan az ölében forgatott kupára.*
- Úgy reméltem talán tanulhatnék mágiát, de a templomi események után azt hiszem, nincs tehetségem hozzá.
- Igen, az a templom biztosan, *itt kissé elgondolkodik* éppen azóta érzem, hogy... *elakad a mondatban, mikor mintha valami gondolat éppen most fészkelné be magát elméjébe.*
- Régen ott ahol felnőttem, volt egy vízmágus. *Nagy vonalakban beszél, azt a részt itt is kihagyja, hogy szeretett szökni, és így ismerkedett össze az idős gyógyítóval.* Sokaknak segített, így azt gondoltam, talán én is uralhatnám a vizet. Ezt szerettem volna akkor, mikor találkoztunk. *És hát ezzel el is árulja magát, hogy maga Darenn volt, aki erre ösztönözte volna.*
- A templomi események óta viszont ez egyre távolodik. Úgy érzem, valami más került a helyére, de még nem tudom, mi az.
*Újra csak ködösen fogalmazhat, bár az ilyen monumentális erők mozgásában Natalayda nincs otthon, s hogy a templomban esetleg Eeyr áldása érhette, emiatt került érzéseiben távolabb a víztől, s közelebb az istennőhöz, persze nem tudhatja. Csak érzi, hogy valami megváltozott.*
- A tanulás csak a javadra válik, ebben biztos vagyok *válaszol, mikor Darenn is a tanulást hozza fel saját útnak.* Ha mindennel ellátnak, szabadidődben tudsz tanulni is. A városi őrség pedig szintén szép hivatás *Mert Natalayda csak úgy tudja elképzelni az őrséget, hogy az emberek és a rend védelmére esküdnek. S ez nem más, mint szintén becsülendő.*
- Igazán örülnék, ha nem most találkoztunk volna utoljára, és ha a templomban tanulhatnánk együtt is *pillant fel egy másodpercre a barna szemek felé. Talán hiba volt, mert amikor az őszinte támogató szavak utat találnak hozzá, Natalayda nem tud másfelé nézni. Ugyan sápatag bőre halovány rózsaszínre vált zavarában, de szemeit nem tudja levenni a meleg mélybarna szemekről.*
~Nézz máshová.~
*Utasítja magát miközben halkan szól*
- Köszönöm. Kedves, hogy így gondolod.
*A sors fintora, hogy sikerül máshová pillantani, mert zavarában a kupa megcsúszik ujjai közül, s a pohár maradéka ruháján, s talán még Darennén is landol. Nem szeretné a lovagot kellemetlen helyzetbe hozni, mindattól eltekintve, hogy tulajdonképpen ő az, aki zavarba hozta a lányt, s ami miatt kiborul az ital.*
- Jaj, igazán nagyon sajnálom *pattan fel, s kezdené menteni a menthetőt. Most aztán már nem halovány az arca, rózsákat szégyenítve vörösödik el.*