//A karaván//
*Ismét egy nap, a mókuskerékben. A fogadós régóta eteti az utazókat, ad szállást a fejük fölé, vagy csak ad információkat a várossal kapcsolatban, és ők ezt mivel hálálják meg? Semmivel. Oda adják a pénzt amivel tartoznak, de semmi több. Se egy szép szó, vagy egy baráti mosoly.
"Még csak egy korsó sörre sem hívnak meg" gondolja a fogadós, na persze mikor belegondol, hogy milyen vizeett is a nedü, amit mások orra elé tol, inkább örül, hogy ezt soha senki nem ajánlotta fel neki.
Körbenéz a Pegazus vendégein, s megörül, mert ma is nagy lesz a bevétele. Mindazonáltal szomorú is lesz, mert ma is nagy lesz a bevétele. Ha a fogadó nem lenne ilyen jövedelmező, talán lenne rá oka, hogy bezárhassa, és elmehessen világot látni. Nap, mint nap térnek be ide a vándorok, s mesélnek a világ csodáiról, ám ő azt nem láthatja soha. Az életben betöltött szerepe nem áll másból, mint, hogy sört csapol, és hogy információkat ad át.
S már lép is felé egy marcona ork, melybe valószínűleg egy fikarcnyi udvariasság sem szorult.*
- Mit adhatok? * kérdi a fogadós betanultan.*
- Hallgatlak, minden információt szeretnék hallani a misszióval kapcsolatban. Hová kell menni, mikor , hova megyünk, kik ezek, tudja, a szokásos. * vág a pulthoz egy papírlapot, melyet ilyen állapotában aligha tud elolvasni a tulaj.
"És letegez. Micsoda arcátlanság. Az ilyeneket legszívesebben kitiltanám, de akkor csődbe mennék... Csődbe?" A fogadós ezen alaposan elgondolkozna, ám nicns rá ideje, mert az orkhoz egy szemrevaló nő lép oda.
A hölgyemény igazán választékosan beszél, olyannyira, hogy a fogadós már meg is hatódik egy kissé. Az ő kérésére hajlandó válaszolni, holott az orkot elküldte volna minden útbaigazítás nélkül.*
- Én... * kezdene bele, ám egy harmadik fél, egy tündér szökken a társaság közé. Ha a fogadóst kérdeznék, az ork mellett nincs igazán biztonságban, de őt persze senki sem szokta megkérdezni.
A Pegazus tulajdonosa vár még pár pillanatot, hátha várni kell még valakire, ám mivel sneki nem érkezik ismét belekezd, az igen csekélyke eligazításba.*
- Én nekem csak anynit mondtak, hogy az érdeklődőket küldjem oda, ahhoz az emberekhez * azzal az egyi ksarokban üldögélő három férfira mutat, kik már egy ideje figyelik az eseményeket.
A fogadó személyzete, egyetlen fővel, biza nem tudná ellátni azt a feladatot melyre hívatott, így pár kiszolgáló is megbújuk itt-ott. Mivel a tulajdonos épp el van foglalva a szedett-vedett társasággal, egyik beosztottja lép oda Kael asztalához.*
- Ahogy látom, a karaván miatt jöttek. Legalábbis az a három, akire a főnököm mutat, amiatt vár itt egy napja.
* Azzal otthagyja a férfit, s visszatér hátsó szobában rá váró lányhoz.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.20 15:32:05