//Második szál//
//A nem olyan régmúlt hajnala//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Azok a csókok bizony el is vándorolnak a nyak kecses vonaláig, hisz így, hogy Rocha még tálcán is kínálja a selymes, finom bőrét, az elf nem tudja s nem is akarja megállni, hogy ne fedezze fel alaposan ezt a részt is ajkaival. S a gyengéd érintések egyre inkább forróbb harapásokká válnak, mígnem végezetül egy halványabb, gyorsan eltűnő bőrpír lesz az eredménye az érzéki kóstolgatásnak. S talán Aldo még folytatná is, ha a nő nem változtatna pozíciót, immár szembe fordulva vele, amit persze a férfi egyáltalán nem neheztel. Élvezi a mellkasának nyomódó, hozzá hasonló tűzben égő testet, a törzsét szorosan átfogó, vékony karokat, s még inkább az őt ért kényeztető harapásokat és simításokat. Határozottan néz vissza az aranybarna szemekbe, tekintetében tisztán kiolvasható vággyal, amely beteljesülését ezen éjszaka talán semmi sem akadályozza meg.
Mikor Rocha ajkai, vagy inkább fogai nyakát érik, jóleső sóhajtás szakad fel belőle. Nem is gondolta volna, hogy neki is ilyen jól tud esni ez a fajta kényeztetés, eddig inkább ő volt a harapdálós típus, kevesen viszonozták hasonlóan az ilyen mozdulatait.
Két kezével ő is a másik hátát keresi, s ujjait a bőrbe nyomva húzza le a gerinc mentén, míg végül megakadnak a nő nadrágjának peremében. De ez nem tántorítja meg őket, sőt, miután tudatosul benne az érzés, hogy saját nadrágja is megindult lefelé, ő is elkezdi lejjebb gyűrni az anyagot, miközben nem spórolja ki a gyengéd simításokat sem derék és csípőtájon. Nem győzi felfedezni itt sem a félvér kellemes domborulatait, s tudja, hogy ha róla is lekerülnek az utolsó szorító, visszafogó ruhadarabok, már nem lesz képes megálljt parancsolni tomboló vágyainak. Így is a szokásosnál jobban visszafogja magát, ami furcsa, hiszen az alkohol pont inkább az állatot szokta kihozni a fogyasztójából.*
- Bizonyára erős pálinka szagom lehet...
*Dünnyögi válaszul, mert még annyi azért most is megmaradt az igazi Aldoból, hogy képtelen legyen egy hasonlóan kedves bókkal reagálni Rocha szavaira.
Közben egyre nagyobb felület válik szabaddá a nő testéből is, s az elf fokozódó tehetetlenségében rámarkol a csábító, csupasz combokra, még inkább maga felé húzva Rochát, már szinte hozzányomva csípőjét, s egyre szaporábban szedve a levegőt, holott még semmi komoly nem történt.*
- Ennyire talán még senkit sem akartam, mint ahogy téged, Rocha.
*Csúsznak ki a száján az újabb meggondolatlan szavak, miközben egyik kezét felfuttatja a tarkóig, beletúrva az útba eső hószínű hajtincsekbe. Jobbja továbbra is a csípőn nyugszik, mintha attól tartana, elmegy a nő, bár erre egyre kisebb az esély. Nem éppen szokványos bók ez, de aki ismeri a férfit, az tudja róla, hogy ilyen szavakat nem mondogat fűnek-fának, a hazugság nem az ő stílusa.*