//Második szál//
//Tűz és hó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A tolvaj nem olyan lánynak tűnik, akiben évekre sebet hagyó, mély nyomot hagyna, és lelki trauma születne egy képből, miszerint az ifjú harcos kutyákkal üzekedik. Pash legalábbis így gondolja, és ezért úgy érzi, csak egy színjátékot követ szemmel. Nem zavarja, még szórakoztatja is, hogy van valaki, aki megjátssza magát a kedvéért. Egész kellemes érzés olyan valakinek lenni, aki előtt akár még színészkednek is.
Kizökkenti viszont a felvetés, miszerint másféle kanok viszont felkelthetik asztaltársa érdeklődését. Egészen kíváncsi tekintettel néz a lányra. *
- Na és mifélék azok a kanok? * Puhatolózik teljesen átlátszó, de finomnak szánt módon. Csak remélni tudja, hogy a válasz nem fogja lesújtani. A kérdésre tagadóan rázza meg a fejét. *
- Egyedül nem. * Mondja, majd hirtelen rájön, hogy minek hangozhat ez a mondat. * Vagyis, hogy kell hozzá segítség, mert nem elég ügyes a kezem... mert vannak részek, amiket nem érek el! * Egyre jobban érzi, hogy mennyire rosszul hangzik a próbálkozása, kínjában fel is nevet. * Mármint, vannak olyan csatok és kötések, amiket nem tudok kioldani. Szóval ezért nem. Nem azért mondtam, mert azt szeretném, hogy te segíts... persze, örülnék neki, ha... vagyis, hogy... na.
* Zárja le a habogást, mintha komoly, és összeszedett beszéd lett volna. *
- Esküszöm, pedig amúgy tudok beszélni. Összefüggő mondatokat, meg értelmeseket. * Kortyol zavartan ismét a korsójába, inkább magának motyogva, mint Daesysnek, de azért elég hallhatóan. Zavarán nem segít az arccsipkedés ajánlata sem. *
- Na, nagyjából olyan volt. Csodálom, hogy nem evett meg. * Nevet fel, mert tényleg nagyon sok párhuzamot tudna vonni az apja, és egy barnamedve között. A borzolásra felajánlaná, hogy van más fehér szőr a testén, amit ha nagyon szeretne, akkor megborzolhat, de inkább taktikusan félrenyeli a sörét, ezzel mentve meg magát a kínos elszólástól. Mintha csak direkt csinálta volna, gondolatban hátba is veregeti magát. De ettől nem múlik a köhögése. Arra, ahogy Daesys a saját harctudásáról beszél, elgondolkodva, és a köhögését visszafojtva válaszol. *
- Igazából, ahogy megfigyeltem, nem feltétlenül tudás kérdése az, hogy mennyit tanulhatsz a másiktól. Vannak dolgok, amik egyszerűek, és nem túl kifinomultak, olyan cselek, vagy mozdulatok, amik önmagukban nem számítanak soknak, de ha eleget látsz, és bele tudod szőni a saját harcstílusodba, akkor sokat fejlődhetsz vele. Például egy harcost, aki egész életében a sivatagban küzdött, nem fog meglepni az, ha az arca felé próbálod rúgni a homokot. Köhhm. * Köhint, mert eddig tudta visszafogni a köhögési ingert, de már mondja is tovább. * Viszont ha olyannal küzdesz meg, aki mindig a fűben, mezőn harcolt, ő nem fog erre számítani. Pedig neked teljesen alap dolog, mindenki csinálja. Ezért szeretek annyit, és annyiféle emberrel gyakorolni. Mindig van esély a fejlődésre. * Fejti ki a gondolatmenetét Pash, ami tulajdonképpen az életvitele is egyben. Nyitott az új dolgokra, mert azok nélkül nem tudhatja, hogy mennyire egyszerűek a már megismertek. *
- Nos, úgy gondolom, hogy a helyzetet tekintve, és azt, hogy _egészen szép vagy_ *nyomja meg direkt a szót, arca sarkában bujkáló mosollyal * megengedhető magam számára, hogy bizonyos módon, kekeckedjek. * Szándékosan figurázza ki egy úr modorát, még az arcát is igyekszik olyan komornak mutatni, és kicsit felemeli a fejét is, láthatóan fenn hordja az orrát. *
- Vigyázz artheniorral. Tudod, itt ha elkapnak az őrök, akkor nem úszod meg egykönnyen. A cellák nyirkosak és hidegek, és kegyetlenül bánnak a rabokkal. Kár lenne egy ilyen szép vérvirágért. * Mondja ki az első eszébe jutó, vörös virágnevet. *