// A kelő nap fényében éledő lángtenger //
*Ezt nem pont úgy értette, hogy keressen egy nőt és legyenek gyerekei. Máshogy is hiányozhat, például barátoknak, akikkel van úgy, hogy szorosabb kapcsolatot lehet kialakítani, mint a rokonokkal. Főleg ha a fiú olyant talál, aki még nagyon hasonló is hozzá.
Pash körülményesnek nevezi a szobafogságot. Lisse meg azt ahogy Pasht büntették. Hát, nos, szánni vagy együtt érezni, ha így is van Lisse részéről, úgy nem mutatja ki. Hallgatja, mintha az időjárásról csevegnének. Elég ideje volt ezeket márvány szoborszerűen elrejteni, hogy bármit is érez, az belül maradjon. Arcára sem ülhet ki. Bár hogy mit gondol Pash apjáról, az egy érdekes beszélgetés lenne. Aztán a lázadásra elmosolyodik, és erre reagál.*
- Óh, ebben hasonlítunk, én se nagyon akartam felfogni a büntetés lényegét. A szobába bezárva elfoglaltam magam, de nem éltem meg, úgy ahogy elvárták. Aztán ezekre, ahogy rájött az apám, úgy nagyon dühös lett. *ha már borzasztó büntetésekről beszélnek, elmondja az egyetlent, ami kikezdte Lisse akaratát is.*
- Nem vert meg soha, de leküldött a ház alagsorába, ahol polcokon rendezve voltak mindenféle munkáinak az jegyzetei. Mindenféle rendszert talált ki hogy így válogassam ki meg úgy. Megcsináltam, aztán mondott másfélét. Ez ment egy napig. Aztán este elfáradtam éhes voltam gondoltam mehetek enni, aludni. Lejött hozott vizet egy szelet kenyeret és mondta a következőt. Én nagyot néztem, és azt gondoltam viccel. Majdnem három napig bírtam, utána elájultam. De ahogy kipihentem magam újra kellett kezdeni. Na, mindegy ezután rájöttem, hogy nem érdemes vele szembe szállnom.* fejezi be.*
- Onnantól inkább hátulról támadtam.*mert, hogy feladni azt még most sem tudja. Nem megy szemből, majd kerül. Vitatkozhatna is, de lehet, most nem akar. Ám azért véleményét kinyilvánítja.
Már fent a szobában, azonban megnézve Pash testét, őszintén látott már ennél hegesebb testet, is de valahogy itt lát benne valamit. Talán jól harmonizálnak a fiú izmaival, bár lehet ezt is csak Lisse látja így. Vállat von, és inkább a masszírozásra koncentrál, az már sokkal másabb lesz. A sok izom mellett megtalálni azokat a kis fájdalmas csomókat. Szüksége is lesz az állóképességére, ha valamelyest rendbe akarja tenni a fiú hátát.
Pash elhelyezkedik, Lisse mellé ül és feltérképezi a helyzetet. Aztán jön a krém, az első jellegzetes reakció, amiket produkálni szoktak a hűvös kencéére már meg se lepi. A szavai már inkább.*
- Legközelebb majd megmelegítem. *vicceli el, konkrét sérüléseknél van melegítés, de az teljesen más, itt most feltételezi nincsen semmi csak letapadt izom és csomók.
Aztán belekezd. Pash bőrét érő krém viszont felpezsdítő hatással lehet rá. Hát nem mondta, de a masszázs nem az a helyzet, amibe beleszoktak aludni.
A lapockákat körbe kezdi el nyomkodni. Jobb oldalt a vállnál kezdi el. A legérdekesebb, hogy lágyan érinti Pash bőrét, mégis mikor megérzi az első feszült csomót, keményen lecsap, és körkörös mozdulatokkal addig masszírozza, míg nagyjából szét nem oszlik. Ez fájdalmas, leginkább azért is, mert pattogó hangot hallhat Pash, és ahogy ujja nyomán ugrálni kezd az izom és csont között a csomó. Lisse már hozzászokott, de ezt sokan nem bírják. Mindenesetre ujjnyi távolságokkal halad. A krém segíti a munkáját. Azonban a dárda nyománál óvatosabban csinálja, de ha azon túl jut utána ismét Ha a jobb oldali lapockával végzett, akkor lejjebb folytatja pihenő gyanánt arra kevesebbet érzett. Beszélni viszont egyáltalán nem szokott eközben.*