//Második szál//
// Naty - Soreyl //
//Holdudvar//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
-Ez megtisztelő.
*Vallja be őszintén egy kedves mosollyal.*
-Nem gondoltam volna, hogy egy véletlenszerű hőgutától elájulva, egyszer ilyen mély nyomot hagyok valakiben.
*Mondja tréfának szánva a dolgot, de mint minden vicc mögött, itt is van tartalom. Noha nem egy életcélt adott ezzel a lánynak, de mindenképpen egy utat amin el lehet indulni. Ez egy kellemes jó érzéssel tölti el a lovagot. Amikor a lány a hosszas értelmezésbe kezd a körülötte, és benne végbemenő változásokról, és a mágia különböző formáinak, ágainak érzéséről, a lovag értelmesen, és figyelmesen bólogat, majd annyit mond kedvesen a végére.*
-Azt hiszem értelek.
*Perchipfell hangja fejébe hasít egy kérdést.*
~Egy kurva szót nem értettél belőle igaz?~
*Soreyl megpróbál az arcával nem reagálni rá, és csak fejében válaszolni.*
~Annyit sem teljesen.~
*Nyugtázza magában, bár némi túlzással. Ő is hívő. Az élet, és az egyensúly eszméi őt is megérintették, és imádkozik is olykor, bár a Mérleg Urához, sokkal kevesebb köti, mint magához Eeyrhez. Ezen el is elmélkedik kicsit. Még sosem gondolt a mágiára mint szakrális erőre. Nem is látta működésben, csak az elementáris oldalát, de már ezeknek a gondolatoknak az összefoglalása is lassan megrepeszti a koponyáját belülről. Ám valami mellett nem tud elmenni, méghozzá, hogy a lány mintha kissé megörülne az újabb találkozás lehetőségének. A lovag egy biztató mosollyal nyugtázza a dolgot, és nem hallgatni a szájaló kardra.*
~Valakinek tetszel Soreyl.~
*Mondja incselkedve, de ezúttal tényleg megpróbálja a lovag ráhagyni a dolgot, és egészen annyira elgondolkozik a mosolyon, hogy elsiklott a tény felett, hogy Naty megcáfolja abban, hogy okosabb lenne a lovagnál. Ez egy mély hangú, halk kuncogást vált ki belőle utólag.*
-Addig jó nekem amíg nem mérjük össze.
*Mondja maga elé kicsit legondolkozva, és ezzel letudja a témát. Talán még így járt jobban, mielőtt szétrombolja a lány képét magáról. Aztán koppan a kupa, löttyen a bor, és mindkettejük olyan lesz. Ugyan a nagyja Natyra borul, természeténél fogva ő kezd el szabadkozni.*
-Ugyan semmi baj.
*Mondja a lovag, miközben felpattan a padról, és egy pillanatra el is szégyelli magát, mikor a lány megkérdezi, hogy nézne ki, hogy ő itt átöltözik a lovag ingébe. Perchipfell azonnal rá is kap a témára.*
~Tetszene mi?~
*A lovag egy egész pillanatra nem tud uralkodni magán, és összeborzolja mérgesen a szemöldökét, majd azonnal megrázza a fejét, hogy észhez térjen, és rendezze arcszerkezetét. Hogy ezt észre vette e a lány, vagy nem, talán mindegy is, mert az hamar meggondolja magát, és mégis kérné azt az inget. Egy pillanatra átfut az agyán a képzelet kép. Becsületes lovag. Erkölcsös, és erényes... De férfi. Rövidke ruha lenne a lányon az az ing. Szemérmesebb lányok csak kombinének mernék használni, és ha a lovag sejtése nem csal, akkor Naty, most éppen ebbe a kategóriába esnék. Már épp indulna fel, mikor a lány, teljesen jogos, kérdése megüti a fülét. Zavartan, és zavarban fordul vissza, miközben a tarkóján vakarja a haját gondolkozva.*
-Ne haragudj! Teljesen igazad van.
*Mondja kicsit összeszedve magát, és utat mutat előre.*
-Hadd kísérjelek fel. Ott megvárhatod a ruhád, én majd leszaladok vele.
*Mondja mosolyogva, és őszinte barna szemeit a lányéba mélyeszti. Akar valami... biztosítékot adni, hogy jó fiúként fog viselkedni, így valami olyasmi kínos mondat csúszik ki a száján, hogy.*
-Ígérem, nem élek vissza helyzettel.
*Igazából azt is hozzátenné, hogy "lovagi becsület szó.', de pontosan tudja, hogy mit kapna ezért Perchitől. Ha a lány engedi akkor ajtót nyit neki, és egészen visszakíséri az emeletre, aztán a szobába, ahonnan jöttek.*