//Második szál//
//A sör a legjobb étek//
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha Umon farkat méregetni érkezett volna, bizonyára viszonozza az olykor talán harcias pillantásokat, de mégsem teszi. Ennek okai egyszerűek, nem farkakat méregetni érkezett, még csak farkas szemet sem tudna nézni már a piától, harmadrészt elfáradt, lehet csupán arra vágyik, hogy egyszer vége legyen. Nem az életnek, nem, nem. A hallgatásnak, s, hogy épp egy város őr vetődött útjába, annak tulajdonképpen nincsen szerepe, mert ő csak az ivótársat látja a nőben, meg egy adag esztétikumot, bár ez utóbbihoz kedve sincs. Mindenesetre nem gondolja puhánynak a nőt, sokkal inkább megfontoltnak, erősnek, de nem rátartinak, cinikusnak, de nem gúnyosnak, még akkor sem, ha úgy veszi ki magát. Miközben mesél olykor a pohár fenekét nézegeti, olykor a lány tekintetében veszik el egy kissé, de inkább mögé, mint bele néz. Ez az Umon, már nem az, aki végigjárta a fél világot egy jó szeszért, aki megküzdött egy démonnal, csak azért, mert istenekkel akart dacolni, ez az Umon öreg, elfásult és boldogtalan.*
- Neeem... *kuncog fel, élénken* nem vagyok elmeháborodott és a pöcsömet sem szoktam lengetni, csak pisálás után, de akkor is csak háromszor. *Emeli fel mutatóujját a nyomaték kedvéért. Figyeli a reakciókat, s már mondandója közepén úgy dönt, tölt egy utolsó pohárral. Halkan felsóhajt, s a lány meglepetésének közepén, neki is tölt egyet, sőt... ami azt illeti az üveg kifogyott, ez így volt kitalálva.*
- Tudod mit? Felejtsd el... *legyint egyet, majd koppan a pohár az asztalon, egy öblös mellkashoz szorított kezes büfögés után.*
- Legyen ez egy groteszk emlék a múltból, már, ha egyáltalán megjegyeztél egy szót is, az elhangzottakból. *Elneveti magát.* Csak vicceltem... szar a humorom egy ideje, ne izgulj, mielőtt pofán vágnál inkább lépek. *Rántja meg a vállát, s az ajtó felé indul.*
- És Naesala... piszok jó társaság voltál, így utoljára, még, ha nem is sikerült úgy a beszélgetés, ahogyan terveztem. *Még kacsit is egy amolyan fáradtat, s a mosolya is inkább erőltetettnek tűnik. Ha teheti, márpedig miért ne tehetné, elvégre nem ártott senkinek, itt legalábbis, kilép az ajtón. Beleveti magát az estébe, s elindul, amerre lába viszi, mióta Mil'Ochassban elbúcsúzott, s itt megitta utolsó pohár piáját, immár nincs mit követni, csak a saját orrát.*