//Egy fekete dália//
*Szerencsésnek érzi magát, hogy két ilyen asztaltársat fogott ki. Járt már rosszul, mikor részeg matrózok zaklatták, vagy pár helyi fruska akarta neki megmutatni, hogy az ő városukban bizony tartsa észben, hogy nem az ő férfiaiknak kell tetszelegnie. Hiába mondta, hogy erről szó sincs, nem hatotta meg őket. Viszont most itt tényleg kellemesen elbeszélget, kikapcsolódik.*
- Te ismered. Ha úgy hiszed nincs gond, akkor nem megyek utána.
*Nyugszik is meg, hogy a férfival akkor biztosan minden rendben. Ha mégsem így van, s az alkohol valószínűleg más utat is választott, hogy távozni tudjon, arról úgy is tudni fognak.*
- Hogy az enyém?
*Tűnődik is el egy pillanatra, majd az újabb kérdésre csak halkan felnevet.*
- Nem dehogy. Vagyis nem egészen így írnám körbe.
*Visszaemlékszik a múltra, ahol egy bizonyos ismerős az elején maga volt a tökély. A férfi helyes volt és okos, illedelmes, amivel hamar megfogta a nőt. Eleinte a későbbi fordulat is tetszett, mikor valóban a bunkó felé hajlott. Az új, határozott férfi, aki mindig megszerezte a nőtől amit akart, az elején nem is tagadja, hogy feltüzelte. A későbbi romlás viszont megijesztette és taszította, aminek a nem várt vége be is következett. Az emlékre meg is borzong egy pillanatra, majd a valóságba visszaszakadva ingatja meg tanácstalanul a fejét.*
- Nem is tudom. Azt hiszem nekem már nincs olyan. Régóta nem foglalkoztatnak a férfiak. Lehet, hogy más út felé kéne fordulnom.
*Vigyorodik is el, ahogy célzásként a nőre kacsint. Persze viccel ő, bár igaz, ami igaz fordult már meg a fejében, hogy a nőkkel talán jobban járna. Ez a gondolat akkor fészkeli be magát a fejébe, amikor végérvényesen kezd elege lenni a hím egyedekből.*
- De azt hiszem a nyálas fajta abszolút nem az én esetem. Egy férfi legyen férfi. Határozott és erős. A külsőség nem számít, de egy nagy, szakállas mackó karjaiba lehet, hogy belevetném magam.
*Nevet fel halkan, miközben igazából fogalma sincs arról, hogy mihez kezdene egy marcona férfi társaságában.*
- De a bunkó az szóba sem jöhet, ahogyan a lekezelő sem. Olyan férfi, aki néha, egy elgyengült pillanatában magához ölel és elrebegi, hogy te vagy neki a világ, a következő pillanatban meg ellentmondást nem tűrően kap fel, hogy az ágyba vigyen. Talán a szenvedélyes férfiak az eseteim, akik nem köntörfalaznak, hanem megmondják, hogy "Húsom te kellesz nekem, törődj bele!"
*Könyököl az asztalra kissé ábrándos fejjel, majd a száját elhúzva ingatja meg a fejét.*
- Nem. Ez sem az igazi. De, ha találkozom egy olyannal, aki újra képes lesz felszítani bennem a régi tüzet, akkor majd megmondom neked, hogy milyen is az esetem.
*Vigyorodik el, majd a nő szemeit kezdi fürkészni.*
- És te? Neked eseted a férfi?
*Húzza is össze a szemeit egy huncut mosoly kíséretében. Nem igazán hinné el, ha a nő nemleges választ adna. Két ilyen szemrevaló egyed kétli, hogy nem kívánták még meg egymást.*