//A két törpe//
//Dakon, Lykrit//
*A törpök, akármennyire is szívósak fajuknál fogva, lassacskán kapacitásuk végéhez érnek, legalábbis ami az ivászatot illeti. Így legalább könnyebben megered a nyelvük.
Lykritnek fogalma sincs honnan szakasztották ezt a két alakot, hogy nincsenek tisztában egy gyilkosság súlyával. Természetesen nem az erkölcsivel, azt már rég elengedte, de azért illene tudni, hogy nem lenne szabad ennyire félvállról venni egy gyilkosságot Artheniorban. Persze könnyen meglehet, hogy nem is akarnak. *
~Me... megbízó? ~
*Egy pillanatra azt hitte rosszul hall. A dolgok kezdenek egyre komolyabbra fordulni, és egyre inkább tűnik jó ötletnek az őrség riasztása. De még nem. Próbál úgy csinálni, mintha nem is tűnt volna fel az egész megbízásos dolog. Való igaz, elég nehéz így tennie, mert Rőt azonnal jelenetet rendez belőle, szegény Szürke pedig közelebbről is megvizsgálja a szálkás asztallapot. Lykrit nem szól semmit.
Örömmel veszi tudomásul, hogy a törpök sem értenek egyet a holdudvaros ötlettel. Viszont, akármennyire is nem tetszik neki, belátja, hogy a kutyákkal való megetetés lenne a legjobb megoldása a problémának.
Lykrit kifejezetten örül, hogy korábban felhozta a szobalátogatás ötletét, mert Rőt egyből el is mondja, hogyan néz ki a helyszín. Viszont amit mond, az már kevésbé tetszik neki.
Biztosan a nagy meleg, a kissé még mindig kótyagos feje, és egyre feszülő hólyagja miatt, de Lykritnek valahogy nem áll össze a fejében a kép. Vagy, ha mégis, akkor viszont nem vele van a baj, hanem a törpökkel. Az értetlenségének forrása, hogy Rőtöt egyáltalán nem a hulla zavarja, hanem az, hogy büdös a nadrágja. *
~Szóval... Rőt lemészárolt valakit, valamilyen megbízásra, és valószínűleg Szürke ebben a segítségére volt. Rőt leszúrta, majd hagyta lógni a gerendán, mint aki jól végezte dolgát. Szürke bedugdosta a hullát a szekrénybe, amitől a nadrág lett szagos. ~
*Szerencsétlen, együgyű Lykrit végig abban a tudatban volt, hogy Rőtnek fogalma sincs hogy került oda a hulla, Szürke pedig a gyilkosságot akarja titkolni. De, mint kiderült Rőtöt valóban csakis az a rohadt nadrág aggasztja, Szürkét pedig Rőt haragja. *
~Csodás...~
*Gondolkodásából az zökkenti ki, hogy valaki a lábát rugdalja. *
-Mi a fene...
*Nem fejezi be kérdését, mikor látja, hogy Szürke Rőt nélkül szeretne kommunikálni. Lehet, hogy ő ebben benne sem volt? Megeshet, hogy Rőt csak ki akarja játszani? Felcsillan benne a remény, hogy mégsem két (még ha nem is vérprofi) bérgyilkossal van dolga. De sajnos csalódnia kell, mert Szürke összevérezte a nadrágot. Azt a rohadt nadrágot. És neki ez a legnagyobb problémája.
A gnóm képzeletben kezébe temeti arcát, és legszívesebben sírna. *
~Egye fene, legyen ahogy akarod. ~
*Nem jelzi Szürkének, hogy vette a lapot, mert Rőt már így is kezd ismét jelenetet rendezni, inkább cselekszik. Ő is feláll az asztaltól és Rőt nyomába ered. Rátámaszkodik a törp karjára és így szól. *
-Rőt uram, igazad van. Valóban felesleges felmennünk. Igazából mindent elmondtál amit tudni érdemes. Viszont tényleg jó lenne keresni valamit, ahol könnyíthetnénk magunkon, mert lassan és is szétrepedek.
*Reméli, hogy ezzel sikerült megakadályoznia, hogy a törp elinduljon a szoba felé. Lykrit kezd félrekacsintgatni, hátha megpillant egy arra elhaladó őrt. *