//Kései turné.//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A szemkontaktus felvételére irányuló első próbálkozásának sikertelenségét kellemes csalódásként éli meg, amiért a becses dáma felettébb jó helyen kutató tekintete egyetlen személyben okolható, már amennyire szó eshet személyekről ezen konkrét eset kapcsán. Bár a hölgy arca a közömbösség jótékony fátyla mögé rejti gondolatait, Norhelt mégis egyfajta sikertörténetként éli meg a szituációt, már csak azért is mert az efféle érdeklődésért cserébe sok esetben kénytelen megválni egy nagy adag aranytallértól, ami értelemszerűen messze nem ideális egy hozzá hasonló alulfizetett zsoldos számára. Éppen ezért magabiztos vigyora még az eddiginél is szélesebbre kanyarodik, s ez így is marad mindaddig míg száját kénytelenné nem válik az előtte lévő étel elfogyasztására kényszeríteni.
A viszonzott jókívánságot egy hatalmas biccentéssel honorálja, miközben gondos odafigyelést fordít arra, hogy kissé száraz kenyeréből éppen megfelelő méretű darabot szakítson le, majd tömje a szájába, hogy aztán némi sörrel tegye sikamlósabbá szikkadt falatot.*
- Valóban. Zergebaszó egy idő uralkodik odakint. Ez vitathatatlan. Azonban pont ez a zergebaszó idő teszi sokkal barátibbá az ilyen lebujok hangulatát. Idebent nem csupán meleg van, de amiatt sem kell aggódni, hogy az ember váratlanul s a kelleténél jóval gyorsabban öleli keblére az anyaföldet.
*Ezen utóbbi mondatot követően erős késztetés tör rá, hogy megnyomogassa sajgó farpofáinak egyikét, végül azonban az önmagával vívott rövid belső küzdelemből győztesen kerekedve, képes ellenállni ösztönei hívó szavának. Eközben elhangzik egy név. Egy a férfi számára átkozottul ismerősen csengő név. Mintha már hallotta volna valahol korábban, azonban azt, hogy hol s mikor, esze ágában sincs felidézni ugyanis akkor akár napestig itt ülhetne mire fejben sikeresen átfuttatja az összes nő nevét akikkel nemrégiben dolga volt, ami gyakori illumináltságára való tekintettel még az elvártnál is megterhelőbb folyamatnak bizonyult volna, szóval az általa feleslegesnek vélt agytornát mellőzve inkább úgy dönt viszonozza gesztust, s ő maga is felfedi becses nevét, persze csak miután hősiesen leküzd egy kishíján a torkán akadt falatot.*
- Norhelt, de vannak, akik Hollónak vagy Fekete Dalnoknak neveznek.
~Bárki is állította, hogy az ember nem adhat magának hangzatos becenevet, egy pöcs volt.~
- Örvendek a találkozásnak Lola.
*Teszi hozzá, viszonozva a nő vigyorát, ezzel kivillantva az általa elragadónak titulált, többé-kevésbé hibátlan, de legalábbis hiánytalan fogsorát. Sokáig azonban nem hagyja a nőnek, hogy csodálja a vajszíntől nagyjából egy árnyalattal fehérebb fogait (Már, ha egyáltalán van rá igény.), ugyanis követelőző gyomra újból az evés folytatására ostorozza hősünk. Már épp hozzá is látna a maradék elfogyasztásához, mikor egy kérdés csapódik a koponyájába, s ivódik azon keresztül elméjébe, elterelve ezzel gondolatait a nem épp finom falatokról egy egészen más irányba.*
- Szerencsére nem. - *Feleli végül vigyorogva.* - Rohadt unalmas ez a város. Túl jó a közbiztonság, sehol egy éhes leölésre váró troll vagy egy csapat haramia. Ráadásul egyetlen bordélyház sincs. Borzalmas!
*Ekkora tarkójából különös bizsergést indul, amely átjárja az egész testét. Valaki figyeli őt. Ebben egészen biztos. Éppen ezért kapja hátra fejét, ahol tekintete azonnal összetalálkozik az ajtóban álló, őket figyelő, valamint éppen távozni készülő zsoldosnak kinéző férfival. Norhelt hunyorítva figyeli a sötét alakot, naiv módon remélve, hátha így könnyebben felismeri az illetőt azonban ez esetben egészen biztos abban, hogy a büdös életben nem látta még ezt a fazont. Ennek ellenére barátin viszonozza biccentését, majd a rejtélyes alak kilép a fogadó ajtaján, s eltűnik. Ekkor hősünk, fejét visszafordítva a szemben ülő nő irányába csupán egyetlen kérdést tesz fel.*
- Ez meg ki a tököm volt?