//Második szál//
*Nagy csodálkozással tekint a férfi irányába a leves fölül, mint hogy az állítja, hogy a vadhús íze össze nem téveszthető mással. Kicsit turkál a levesben, majd a szájához emel egy falatot és jól megrágja, ám neki semmiféle felismerése nem keletkezik ebből.*
-Ez nem semmi. Én nem tudnám megmondani, hogy éppen mit eszem, bár inkább gyümölcsöket és zöldséglevest szoktam enni, a hús nem a kedvencem. De így, zöldségekkel együtt főzve nem olyan furcsa. *Eszi tovább miközben hallgatja a másikat, aki éppen az említett toronyról és tulajdonosáról beszél.*
-Olvastam már róla, mármint Abogr mesterről. Te találkoztál már vele? Milyen ügyben jártál arra? Csak nem te is…? *A nagyobb tudású férfiak irányába kicsit bizalmatlan, mint, ahogy a sáros lábú orkokéba is, bár talán nem egy tányéron lengedeznek a mérlegben, de a lényeg talán ugyan az. Beképzeltek és arrogánsak. A mondatot viszont nem fejezi be, de sejthető, hogy úgy érti, hogy esetleg a férfi is tanult volna a mestertől valamit?*
-Nem gondoltad volna? *Néz fel az ételből nagy pislogások közepette. ~Talán találkoztunk már a Sellőben? ~ Nézi, nézi, de így sem tűnik neki ismerősnek. Bár nem emlékszik minden egyes kuncsaftjára, de a jóképűbbek azért megmaradnak a fejében, az előtte ülő pedig ebbe a kategóriába sorolandó.*
-Miért kinek nézek ki? Mivel foglalkozom? *Fűti tovább a kíváncsiság, ám a hangjában egyetlen kis sértődésre utaló csengés sem visszhangzik, inkább a kíváncsiság motiválja. Közelebb is hajol, az állát az egyik kézfejére fekteti és rátámasztja, míg könyökét az asztal lapjára teszi.*
-Eeyré bizony! Ahogy ez a város is. *Ez talán az egyetlen jó dolog, amit ezzel a várossal kapcsolatosan fel tud hozni, hogy itt van a templom és az aljában az a hatalmas könyvtár.*
-A kikötőben nem igazán kérkednék azzal, hogy mit és hogyan hiszek, de itt nyugodt szívvel teszem. *Von vállat.*
-Persze, csodálatos város… *Habozik némi választ nyújtani arra, hogy a víz fellegvára után miért pont a kikötő koszos pocsolyáját választja lakhelyéül.*
-Minden megvan ott amire csak egy műveltebb elme vágyhat… ha csak… nem szerez az ember befolyásos haragosokat magának. *Sóhajt egy nagyot, persze a kikötő azon szeglete sem rossz immár, ahova elbújni kényszerült az incidens után.*
-De azon fáradozom, hogy a hely, ahol most élek is egyre jobb és jobb legyen. *Fejezi be az étkezést és tolja el magától az üres tányért.*
-Ez baljósan hangzik. *Teszi hozzá, mikor Rinald a kikötő és a fény istenségének viszonyát ecseteli. Persze tudja, hogy a kikötőben baljósabb árnyak mozognak és a kert, amit említ sem idegen neki, de ha teheti még csak a közelébe se megy annak az elátkozott helynek.*
-Egyelőre meg tudjuk védeni magunkat, ezért is vagyok most itt, és igyekszem azért, hogy ez így is maradhasson. *Teszi hozzá, hiszen őt is aggasztja a dolog, főleg, hogy néha még ők is érzékelik a furcsa jelenségeket.*
-Nem, még az kéne. *Utasítja el egyértelműen a feltett kérdés feltételezését. ~Bár gyáva vagyok bármit is tenni a sötétség területeinek megtisztítására. Csak meglapulok. ~ Kezdi érezni, hogy talán nem megfelelő kanyart kezd venni ez a beszélgetés. Szerencsére gyorsan lecsillapodnak a kedélyek.*
-Igen, én sem ítélkezem, csak óvatos vagyok. A kikötőben sokféle népek megfordulnak, nem is lenne vendégünk, ha válogatnánk közülük. *Von vállat.*
-Füvész? Érdekes foglalkozás és hasznos. Pont most vettem növényismereti könyveket, te bizonyára már az összes növényt ismered, ami benne van. *Kotorászik a táskájában, majd felmutat egyet és visszateszi.*
-Én is érdekesnek találom, de az egyik barátomnak viszem. Micsoda egybeesés. *Mosolyodik el kedvesen.*