//Minden kezdet nehéz?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A gyakorlat híján, kissé bénácskára sikerült áldást követően, ismét az erszényért nyúl. Annak tartalmát csörömpölve az asztalra önti és vad számolásba kezd. Ha nem akar feltűnést kelteni, nem is kelt. Ám mikor ebben nem szerepel a szándékosság, már nehezére esik. Nyolcvanöt arany. Három kolbász után ennyi maradt a zsákmányból. Talán jobban át kéne gondolnia, hogy ezt mire szórja el. Hisz ma már rizikós lenne egy újabb akciót véghezvinni. A szoba biztos. Minimum két éjszakára. Talán még a tisztálkodás sem utolsó szempont. Fogalma sem lehet, hogy egy ilyen szoba mivel van felszerelve, de ha a lehetőség adott, a ruháit is kimosná. Csak most realizálódik benne, hogy egy tolvajnak is tisztességesen kell dolgoznia, ha fenn szeretne tartani egy életstílust. De ennyi baja legyen! Ma jóllakik és megpihen. Holnap pedig új nap, új lehetőségek. Vajon meddig lehet ezt így folytatni? Akár híre is mehet, hogy egy szakadt kis félvér meglovasítja a nép pénzét. Valami nagytudású a végén még csapdát állít neki és átadja az őrönek. Ha ebből szeretne megélni, változatosabb ruhatárra lesz szüksége. A kezdeti siker annyira elhomályosítja az elméjét, hogy eszébe sem jut, akár ő is hibázhat. Hogy bármi elsülhet balul egy ilyen akció közben, aminek ugyanaz a kimenetele. Ha nem a helyszínen szorítják ki belőle a szuszt, vagy kerül tőr bármelyik testrészébe.* ~Brr!~ *Bele is borzong a gondolatba. Ezt a mutatványt egyfajta vészmegoldásnak gondolta, az éhhalál elkerülésére. Most pedig arról ábrándozik, hogy megélhetési tolvajnak áll. Hát a jót könnyen megszokja az ember lánya. De még az elfé is. Mindig lesz valahogy. Holnap kiderül. Zárja le magában a témát. Az aranyakat egy mozdulattal visszasöpri a zsákocskába és ekkor veszi észre, hogy a fogadós az asztal mellett áll.*
-Parancsolj kisasszony! Fogyaszd egészséggel! *Udvariaskodva teszi a lány elé a tányért.*
-Ha bármi egyébre lenne szükséged, a pultnál megtalálsz. *Azzal sarkon is fordulna, de Lily egy torokköszörüléssel visszatartja. Alig várja, hogy a fogait a kolbászba mélyessze, viszont ha már itt van az ürge, jobb ezen is túl lenni.* -Ami azt illeti, lenne itt valami. Szobát szeretnék. 2 napra és 2 éjszakára. *Azzal a fogadós felé nyújtja a 34 aranyat.*
-Ahogy kívánod. Kisvártatva visszatérek a kulccsal. *Mondja nyájasan, aztán tényleg sarkon fordul. Végül az erszény visszakerül a vért rejtekébe. Ha a félvér tudta volna, hogy egy adag kolbász mekkora porciót jelent, talán csak kettőt rendel. Ám az elé tálalt, hatalmas rakás sem veszi el a kedvét. Erre vágyott... Mióta is? Nem is emlékszik, mióta. Próbál nem mohón habzsolni, ami néhány pillanat erejéig sikerül is. Viszont mikor az íz elönti a száját, nem képes uralkodni magán. Kétkézzel tolja magába az első hatalmas kolbászt. Meg is lepődik, hogy milyen hamar eltűnt. Az illem minden formáját ledobva, egyik kezével a másodikért nyúl, míg a másik keze ujjait nyalogatja. Az evőeszközök létezésével sem törődve. Ő most lakomát tart. Ha böki bárki csőrét, ha nem. Úgy tömi magába az ételt, ahogy neki tetszik. Olyannyira lefoglalja a kolbászok eltűntetése, hogy észre sem veszi, amikor a kifosztott szakállas az épületbe lép. Csak akkor vesz tudomást róla, mikor az az asztalhoz telepedik vele szemben. A felismerés hideg zuhanyként éri. Rátalált. A szerencse, ahogy jött, úgy el is pártolt a lánytól. Kék szemei elkerekednek, a rágást félbeszakítva, akkorára tátja a száját, hogy az idegen könnyen láthatja a benne lévő falatot. A rémület tisztán kiül az arcára.* ~Hogy tedd azt a szülőanyáddal, amire gondolok! Te hüllőképű istenek átka!~ *Lily már megtanulta az utcán, hogy nem egészséges kinyilvánítani minden gondolatát. Így csak magában káromolja a férfit. A tányérra teszi, a kezében lévő kolbászt és összeszűkült tekintetet vet az előtte ülőre.*
-Mit nocsak?! *Förmed rá, a férfinak még ismeretlen, de számára természetes hangon.*
-Tehetek érted valamit, vagy csak furcsa perverziód, kolbászt evő lányokat bámulni?! *Tesz egy kétségbe esett kísérletet arra, hogy emberünk azt higgye, öszetévesztette valakivel. Bár a piactéren történt incidens után, erre nem sok esély van. A félelem dolgozik benne. Nem tud mindenre figyelni. Arra sem, hogy a kora ellenére pimaszul letegezte a férfit.*
-Ha az utóbbi, akkor nem teheted ingyen. *Távol áll a félvértől, hogy szajha legyen. Sosem vonzotta a legősibb mesterség. Ám ha azért fizetnek, hogy a szó szoros értelmében egyen kolbászt, ő örömmel teljesíti. A rekcióra várva hátradől a székén, kezeit pedig az asztal alat az ölébe rejti. Így balhé esetén könnyen előránthatja a tőrét. Persze ezt jobb volna elkerülni. De valahogy ki kell keverednie ebből a helyzetből. A férfi mosolyát látva pedig nem olyannak tűnik, mint aki lelépne néhány sértés hatására.*