//Második szál//
//Harcosok egymás közt//
* A korsót nem csapja le az asztalra, kimért, megfontolt mozdulattal teszi le, láthatóan a hirtelen ivászat segített neki valamennyire összeszedje magát. *
- Azt mondod... * kezd bele, ahogy megemésztette magában a korábban elhangzottakat * hogy a mágia minden esetben a környezet manipulálása, és azok hatalom alá helyezése. De mi a helyzet az isteni mágiákkal? * Teszi fel a kérdést, hiszen hallott róla, hogy vannak ilyenek is, Eeyr és társai kiválasztanak követőket, vagy csak elfogadják azok jelentkezését, nem érti pontosan, de tudja, hogy rajtuk keresztül is lehet varázsolni. *
- Ahhoz, hogy valaki Eeyr mágiáját használja, ugyan erre van szükség? Ugyan úgy tudni kell ezekkel az energiákkal bánni, vagy az egy teljesen más dolog? Egyáltalán, hogyan lehetséges az, hogy én, aki nem is tudom, hogy ezek léteznek, és körülöttem vannak, képes vagyok megidézni egy életnagyságú arcot a levegőbe? Olyanét is, akiről azt se tudom, hogyan néz ki?
* Teszi fel a kérdését elgondolkodva, hiszen azok alapján, amit Gaerralos elmondott, ez nem csak, hogy nehéz, de egyenesen képtelenség kellene legyen. *
- Mert ez számomra nem úgy megy, hogy ezeket a láthatatlan fonalakat kötöm össze, egyszerűen tudom, hogy ha akarom, akkor megtörténik. Mint a levegő vétel, vagy egyáltalán a látás maga. Nem tudom, hogy hogyan működik a szemem, vagy a tüdőm, de azt igen, hogy hogyan használjam őket. Bár lehet, hogy ez igen suta hasonlat... * halkul el a hangja, ahogy elgondolkodik azon, hogy a másik vajon mennyire érti, hogy mit próbál számára elmagyarázni. Roppant nehéz dolga van azzal, hogy olyan dolgokról kell beszéljen, amiket nem ért, és amiket nem tud. *
- Nem hiszem, hogy tudok rá jobb példát hozni. * Adja fel végül, mert bárhogy is kutat elméjében, nem tudja máshogy megközelíteni a dolgot. *
- Talán még a templomban sem értenék, hogy miről beszélek, talán van a mágia tanulásának egy nem ismert, elfeledett módja, amit a szilánkok magukkal hoztak. Talán régen lehetséges volt, vagy most is az lenne, hogy egymást tanítsuk mágikus módon, nem könyvekkel, nem írott szöveggel, hanem pusztán tárgyakkal, emlékezés módján? Mert kicsit olyan, mintha a szilánk tudta volna, hogy hogyan kell ezt a varázslatot létre hozni, és nem megmutatta nekem, meg leírta, hanem egyszerűen belém helyezte ezt a tudást. * Gondolkodik hangosan, az állát vakargatva. *
- Mennyivel egyszerűbb lenne, ha hosszú évtizedekig tartó tanulás helyett csak ilyen egyszerűen elsajátítható lenne bármi, nem? Megérinted, és már tudod is. * Mosolyog, hiszen maga is tudja, hogy milyen sületlenségnek hangzik az, amiről beszél. *