//Bredoc//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Majd legközelebb ígérem sietek.
*Apró mosollyal simítja meg kedvesen a férfi arcát. Ha ő is megnyerné a gondolatolvasás képességét, bizonyosan ő sem maradna rest vitába szállni a parancsnok észjárásával. Lehet, hogy ő magát nem tartja különlegesnek, de a lány szemében egy olyan piedesztálra lett emelve, ahonnan nagyon nehéz lesz lekerülni. Ízlések és pofonok, ahogy mondani szokás, de Ris számára már az különlegessé teszi a férfit, hogy ő maga is különlegesnek érezheti magát mellette. Hisz, sosem vallaná be, de ezidáig még egyetlen férfi sem tudta így elcsavarni a fejét, mint ahogyan a parancsnoknak sikerült.*
- Nem, sajnos. *Legyint is sóhajtva, a fejét kelletlenül ingatva meg.* Egyedül nem volt kedvem elmenni, de ha mentem volna már biztos vagyok benne, hogy igen... ott a helyben kinéztelek volna már.
*Biztos abban, hogy a döntőbírákat jobban unszolta volna, hogy a parancsnok vigye a díjat, de úgy fest nélküle is jó ízlése volt az ottaniaknak.*
- Majd talán egy másik alkalommal a királynőddé tesznek.
*Veti fel az ötletet kurtán, hiszen az ő gondolatai is másabb vizekre kezdenek evezni. Pedig bizonyosan szép gondolat, majd egy másik alkalommal meg is vitathatják, de nem most. Most kiélvezi a férfi közelségét, bőének melegét, az érintését.*
- Talán azért lennének ötleteim...
*Szusszan halkan. Egy percig sem jutna eszébe, hogy elhúzódjon, így a célt ért csókra jóleső borzongással hunyja le a szemeit. Még akkor sem fúj visszavonulót, mikor a kezek a fenekére markolnak. Készségesen simul a férfi ölébe, karjait a férfi nyaka köré fonva. A feszülő ágyék, a férfi érintése lassan teljesen elködösíti az elméjét. Halkan piheg, bújik, akár a kismacska, aki törődésre vágyik, közben pedig jobbkezének ujjai az őszülő tincsek közé fúródnak. Közben balja sem rest, ismét felfedező útra indul, ujjbegyeivel gyengéden cirógatva végig a régi harcok hegeit. Az ő mozdulatain érezhető a magabiztosság hiánya, hiszen itt is érződik, hogy a parancsnok már tapasztaltabb az életben nála. Viszont a vágy segíti abban, hogy bizalmat szavazzon a férfinak, s ne fogja menekülőre.*
- Ez nagyon vonzó gondolat. Az alkalmak gyakoriságát majd megbeszélhetjük.
*Búgja halkan, miközben ujjai a férfi csípőjére siklanak, hol a combját, hol ágyéka környékét cirógatva szégyenlős mozdulatokkal. Másik keze pedig söpri is félre az útból a parancsnok tincseit, hogy ajkaival most ő jutalmazza vállát, nyakát. Fejében már dübörög a gondolat, hogy milyen is lehet egy forró, vad ölelkezés a férfival, de azután... Egy felismerés, amitől megtorpanva fagy le egy pillanatra. Mi van, ha a parancsnok most azt gondolja, hogy csak egy könnyű vérű fruska? Hogy minden férfival képes lenne ilyenre? Még ő sem lehet benne biztos, hisz ezidáig senki sem mutatott komolyabb érdeklődést iránta. Ezek a vészharangok most zavaróan konganak a fejében. Eeyr egy pillanatra a segítségére lehetne, utat mutathatna, hogy nem csinál magából eget rengető idiótát. Persze azt nem vette számításba, hogy ezzel most végleg Bredoc nyakára fog akaszkodni, hisz még egy bizonyos szinten most is idegenek egymásnak. De miért lenne baj, ha jól akarják magukat érezni egymással így is és úgy is?*
- Mikor süssek neked?
*Szakad is ki belőle hirtelen az ostoba, vágylohasztó kérdés. Amit még át sem gondolt rendesen. Mit érdekli most őt a sütés? Valószínűleg ezzel a parancsnok is így lesz. Még az sem kizárt, hogy most jól faképnél is lesz hagyva.*
~Eeyr szerelmére ennél idiótább szándékosan sem tudnál lenni!~
*Korholja magát a gondolataiban, s még egy jól kimért nyaklevessel is megjutalmazza magát fejben. De kívülről csak annyi látszik, hogy jobbjával idegesen, de gyengéden markol a férfi vállára, míg balját továbbra is ágyéka közelében pihenteti. Az őszintét megvallva megriasztja az, hogy nem tudja merre mozduljon tovább, mit kéne most tennie. Nem akar csalódást okozni parancsnokának, de amennyire elkerülte eddigi életében a sikerélmény, miért pont most változnának meg a dolgok?*