//Második szál//
//A két kis vandál//
*Miután Viel megbizonyosodott róla, hogy Árnyék a helyén marad, az istálló ajtajából integetve neki ő maga is a fogadó bejárata felé veszi az irányt. Nilevard udvariasan beengedi, amire egy bájos mosollyal és kislányos pukedlivel felel, aztán már ismerősként toppan be a helyiségbe. Már korábban is sok időt töltött a fogadóban, mielőtt a Szarvasliget lett volna az otthona. Megszokta a kellemes ételek illatát, a párás, kissé fülledt és füstös levegőt.*
- Jó napot kívánok! *Kiált a fogadósnak csak úgy messziről. Ahogy az udvariasság megköveteli, a lovag úr, nem pedig ő intézkedik az italokról, viszont Vielt arra kéri, hogy keressen nekik egy megfelelő helyet. A lány biccentve már szalad is a kedvenc helyéhez, hogy szoknyája csak úgy lobog, és felcsüccsen a székre. Azért szereti ezt a helyet, mert van mellette ablak, így ki is tud kukucskálni, és el tudja nézni a járókelőket. Ha nagyon magányos, néha még azt is találgatni szokta, hogy kinek mi lehet a foglalkozása, az élettörténete. Amikor megint odapillant, Nilevard nemcsak két kakaóval, hanem egy tál husival is érkezik.*
- Köszönöm a meghívást… Óó, Árnyék kedvence! *Nevet egy jóízűt, mintha apró csengőcskék csilingelnének. Más instrukciót nem ad, úgy gondolja, hogy hűséges pajtása már ennyiből is venni fogja a lapot. Amíg a férfi távozik az ajtón át, a lányka nem iszik bele a kakaóba, viszont a sisak nagyon tetszik neki, annyira, hogy két kezébe is veszi. Méregeti, nézegeti. Nem tűnik könnyű holminak. Odáig nem megy el, hogy felpróbálja, egyrészt, mert nagyon murisan nézne ki benne, másrészt, mert nagy, harmadrészt pedig ki tudja, hogy Nilevard mit szólna hozzá. Ezeket biztosan méretre készítik, nehéz lehet pont ilyet, pont ekkorát keríteni belőle, ha elvész. Viszont ahol koszosnak találja, ott egy kicsit megtisztogatja a ruhaujjával, majd ellenőrzi is, hogy látja-e a tükörképét benne. A kerekfejű Viel nagyon mulatságos látvány, főleg, ha grimaszol.*
//Az istállóban//
*Viel jól gondolkodik, Árnyék valóban kíváncsi farkcsóválással fogadja a férfit, jelezvén, hogy ismeri már a szagát, és jó barát. De persze ennél is ismerősebb és illatosabb a kezében tartott hús, ettől olyan vad szimatolásba kezd, mintha az orrával akarná felszipkázni az összes szénát a helyiségben. Először jól megnyalogatja a pompás vacsorát – és Nilevard kezét is, ha még épp ott találja –, majd a mancsával besegítve tépkedi le magának a szaftos falatokat. Mondani sem kell, hogy az óriási szőrgombócban nagy iramban tűnik el az étel.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.11.28 18:31:45