//Natu mester//
*Érdeklődve hallgatja a feltámadás történetét. Valahol kissé komikusnak gondolja, másfelől pedig határozottan érdekesnek. Bár így, hogy már tudja a mester képességének mibenlétét annyira nem is furcsa végighallgatni a dolgot. Meg amúgy is leköti minden olyan történet amiben istenségek szerepelnek. Annak ellenére, hogy az ő hite nem ennyire mély. Kicsit hajlik a hiszem, ha látom életfilozófiára, neki pedig még egyik istenhez sem volt szerencséje mióta a városokat járja. Persze hallott máshonnan is történeteket már, de gyakran inkább szkeptikus a dolgokkal kapcsolatban. Talán az ő érzelmi szegénységét mutatja meg ez a hitetlenkedés, de valahogy nem tudja őszintén és teljes mértékben befogadni azokat a történeteket, amikben isteni csodákat mesélnek el. Annak ellenére, hogy ismételten nem Natu mester meséje az első, amihez szerencséje van.*
- Mydaw.
*Bólint is rá a kérdésre, majd mosolyogva vakar a kis állat fejére.*
- Örülök, hogy sikeres vége lett a történetnek.
*Mosolyodik el azért, mikor a mester befejezi a mesélést. Azért érdekes belegondolni, hogy az ilyen történetek talán igazak is lehetnek. De azért nem esdekel a hosszabb verzióért. Nem mintha unná, hiszen valóban érdekesnek találja, pusztán csak tart attól, hogy a hosszabb részben már hall valami még hihetetlenebb dolgot, amitől az egész elveszíti a varázsát.*
- Hit és életút.
*Hümmög az állára vakarva, ahogy ízlelgeti a szavakat. Kicsit pedig irigykedve fürkészi a férfit. Hiszen neki még nem igazán sikerült megtalálni ezt az életutat. Különösebben hinni sem hisz. Valahogy vele még nem történt semmi olyan megrengető, amitől ez változott volna. Persze azzal tisztában van, hogy minden istenük képvisel valamit, nevezzük azt is életútnak. De azt ő maga is meg tudná valószínűleg találni, isteni beavatkozás nélkül. Vagyis nem fog azért feltétel nélkül hinni Eeyrben, mert a szívére hallgat és sosem tudna másokat bántani. Érdekes dolog az istenhit. Mélyebben is bele tudna menni, ha akarna, de éppen azért nem akar belefolyni a hit filozófiájába, mert amúgy meg nem ért hozzá. Persze nem tagadja, hogy léteznek istenek, akár a három gyakorta emlegetettről, akár ritkábban hallottakról is legyen szó, csupán csak ő maga még nem tapasztalt semmi olyat, ami bármelyik létezésében megerősítette volna. De már így is mélyebben beleszállt a dologba, mint akart volna, úgyhogy inkább a gyümölcstállal foglalja le magát, ahogyan kis menyét barátja is teszi.*
- Köszönöm.
*Motyogja is két szőlőszem között, majd amíg a férfit hallgatja tovább egy almán kezd rágódni. Amiből egy falat gyorsan félre is csúszik, mikor felvezeti a csali gondolatát az öreg. Gyorsan megküzd a fuldoklással, majd a kicsorduló könnyeit törölgetve ingatja meg a fejét.*
- Kétlem, hogy a szakavatott, tapasztalt városőröknek ennyi elég lenne. Meg amúgy sem hinném, hogy pont ellenük akarnék fellépni. Vagy igazából nem is tudom. Ha így lenne, akkor rossz lennék, nem? Hisz az őrök a városokat védik. Én pedig miért akarnék bárki ellen is fellépni? Ezért sem tanultam meg lopni, azt hiszem.
*Dörzsöli meg orrát elgondolkodva. Ez megint egy olyan téma, amibe mélyebben bele tudná magát ásni, de nem akar időt pazarolni a merengéssel. Meg nehéz ezeket a dolgokat olyannak értelmezni és átgondolni, aki még nem választott magának utat. Ezért is kelt útra, hogy megtalálja a helyét. Vagy valami ilyesmi.*
- Azért a bókot köszönöm.
*Vigyorodik el kissé. Ha már az istenekben és az életútjában nem biztos, az adottságaival nem rossz tisztában lenni. Annak ellenére, hogy egyáltalán nem tartja magát gyönyörűnek. Inkább különcnek.*
- Nem dolgozom. Csak ilyen alkalmi munkákat végzek, hogy ne fogyjak ki az aranyból.
*Kezd is bele a magyarázatba.*
- Kalandor pedig semmiképp nem vagyok. Talán úgy fogalmaznék, hogy keresem az életutam. Én és a bátyáim elindultunk szerencsét próbálni.
*Könyököl is a pultra, miközben arcát öklére támasztja, másik kezével és fancsali ábrázattal pedig a gyümölcsöket kezdi lökdösni a tányéron.*
- Rég nem hallottam felőlük. Ők biztos szerencsésebbek, mint én.