//Második szál//
//May - Soreyl//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A harmadik félről szinte meg is feledkezik, bár neki konkrét tapasztalata nincsen a beszélő karddal kapcsolatosan. Továbbá pont nem most este fog hirtelen beugrani neki, mikor szinte a teljes tudatát a férfi foglalja el, aki olyan közel van most hozzá, mint még soha. Bizony, Soreyl jól gondolja, nem lett volna szép dolog, ha a nő bizalmával játszik, minden esetben ő jött volna ki rosszul a dologból. Mert egy ilyen ugratásra May ebben a pillanatban nem igazán lett volna felkészülve, az ugratás bármennyire is hozzá tartozik egy jó kapcsolathoz, ebben a pillanatban talán pont elég lett volna, hogy megint kizökkentse az eseményeket, elterelje az áhított cél irányából. Mikor a két mezítelen bőr összeér, egy elégedett sóhaj szökik ki a száján, most minden vágya, hogy érezze a másik fél szívverését, ahogy egyre gyorsabb ütemet játszik, minden kósza simításra válaszul.*
-Valóban semmi? *Kérdez vissza, bár sejti, hogy mire gondolhat a lovag és nem is tervezte visszafogni az indulatait. Ahogy látta, nem az övé lesz a legmélyebb karmolásnyom Soreyl bőrén. A mély, búgó férfihang ahogy elsiklik a felforrósodott bőre felett, úgy fut végig a libabőr a karján és készteti erőteljes tanúságtételre. Ezt a feltóduló érzelmet pedig azon tölti ki, amit elsőként ér, a férfi nyakába csókol, erőteljesen a fogához préseli a bőrt, valószínű ez a mámoros sérülés a tiszteletteljes lovagon még jó ideig ékeskedni fog. Közben fekvő helyzetben találja magát és teljes valójával Soreylre borul, aki még mindig visszafogottan kedveskedik neki, simítások és csókok kánonával. Mert bizony szeretik a nők általában, ha az aktus előtt lévő ráhangolódás folyamata hosszúra nyúlik, azonban kezdi érezni, hogy ez az alkalmat tekintve már pont eléggé hosszúra sikeredett. Magáról pontosan tudja, hogy kellően ellazult már, átadva magát a beteljesedés gondolatának, viszont a férfiről még nem igazán tudja hányadán lehet. Meg is ragadja az alkalmat, hogy ezt kiderítse. Feltérdel és egy mozdulattal kioldja a lovag övét, és ha az nem ellenkezik, akkor bizony az ágytól messzebbre száműzi azt a fránya anyagdarabot, amit még anno nadrágként emlegettek. Kétségtelen, hogy ha ez bekövetkezik, akkor a tekintete kereszttüzébe kerül a férfi ágyéka, már sok mindent látott, meglepetést nem okoz, csak kíváncsi. Közben kioldja a saját nadrágjának a gombját is.*
-Olyan gonosz vagy... hagysz így senyvedni? Már engem is úgy... szorít. *Mondja ismét a saját nadrágjára célozgatva, majd a másik fölé hajolva, hogy ne maradjanak hosszú ideig érintkezés nélkül. Átszalad a hideg a hátán, ahogy rásimul a férfi izgatottságtól fütött bőrére.*
~Talán alábecsültem és jobban bírja, mint hittem. ~ *Gondolja magában, hiszen szándékosan kerülte az intimebb mozdulatokat, nem szerette volna megfűszerezni az estét olyan pillanatokkal, amelyek kellemetlenül érinthetik Soreylt. Mert látott már olyan ifjút, aki néhány jól megválasztott csók és bizalmasabb simítás után már pihenőre szorult, a nadrágja pedig mosásra.*